Május közepe tájékán a magyar egyetemek döntő többségében beköszönt a vizsgaidőszak. A hallgatók által legkevésbé várt másfél hónap bizony sok megpróbáltatást hordozhat magával.
Hosszú-hosszú áttanult éjszakák mellett ezen időszak velejárója még a megnövekedett koffeinfogyasztás, a vizsga előtti remegő lábak, s a verejtékes homlok. De említhetjük a megfelelő puska gyártásának szépségeit és a használatára kidolgozott „haditervet” is. Persze a kellő rutin mellett van, aki már szinte „nevetve” lép túl az aktuális vizsgaidőszakon. Kíváncsiak voltunk, hogy viszonyulnak ehhez a kérdéshez a zalai egyetemisták.
Kezdésként két zalaegerszegi diákot, a másodéves gyógytornász hallgató Dan Zsanettet és a mechatronikai képzésben részt vevő Végh Márkot faggattuk arról, hogy mennyit és milyen módszerrel készülnek egy adott számonkérésre.
Zsanettől megtudtuk, hogy általában 3-4 napot tanul egy vizsgára, sokszor még éjszakákon keresztül is. A tanulási módszeréről pedig a következőket mesélte nekünk:
„Én vizuális típus vagyok, így amit tudok, azt lerajzolom és leírom, hogy minél hamarabb megjegyezzem. Szeretek hangosan tanulni, a szobatársaimmal rendszeresen kikérdezzük egymást a vizsgák előtt, így sokkal könnyebben megértünk dolgokat, másrészt ezzel gyakorolhatjuk azt is, hogy miként építsünk fel egy egyetemi szintű szóbeli feleletet.”
Márk is beavatott minket személyes tanulási módszerébe:
„Egyik oktatónktól tanultam ezt a módszert, az ő állítása szerint egy hallgatónak legalább hatszor találkoznia kell azzal a tanagyaggal, amit szeretne megtanulni. Én ezt követem, így a vizsga előtti napokban megpróbálom legalább ennyiszer átverekedni magam rajta.”
A cikk folytatását IDE kattintva olvashatjátok a zaol.hu-n.
