Ki ne ismerné a történetet, amelyben egy látszólag polgárpukkasztó apáca műsort csinál a miséből, és meghozza mindenki kedvét a templomba járásra? Az ikonikus művet a tévéképernyő és a Broadway után végre magyarul is megnézhetjük az Operettszínházban. Könnyed írás egy könnyed darabról.
„Kenyeret és cirkuszt a népnek!”
Ez az idézet jut eszembe, amikor a perecemet szorongatva leülök a nekem szánt helyre. Róma császárai ezeket az eszközöket használták a nép elhallgattatásához, a színház falai között ülve viszont ez a mondat teljesen más értelmet nyer: ez kell a boldogsághoz.
Nyüzsgés van, az épület falain belül együtt szórakozik idős és fiatal. Több dolog is közös bennük, az egyik, hogy bizonyára mindannyian szeretik és értékelik a színházat, a másik, hogy biztosan látták már legalább egyszer Whoopi Goldberg filmjét, az Apáca Show-t, amelyben Deloris Van Cartier bárénekesnő szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, amelyet bűnös életű szeretője követ el, így a saját biztonsága érdekében, és a rendőrök javaslatára, zárdába vonul, és Mary Clarance nővérként éli az életét, amellyel igencsak felforgatja másokét is. Bár Whoopi Goldberg személyisége és filmbéli alakítása utánozhatatlan, a színházi mű és a magyar színészek is kétségtelenül megállják helyüket.
Elsőre az enyhén vulgáris stílus kicsit sok, erőltetettnek tűnik, mert az eredeti film igazi amerikai lazasága és stílusa aligha helyettesíthető a többször elhangzó „vazze”-val és további magyar argókkal, azonban a darab előttünk lógatott képzeletbeli fonala hamar felvehető, és a jól ismert történet soha nem látott módon válik izgalmassá és rendkívül látványossá, melyre a rendező, Szente Vajk különösen nagy figyelmet fordított.
A színpad közepén elhelyezett óriási diszkógömb körül minden másodpercek alatt alakul át bárból templommá, zárdából rendőrőrssé, mindezt olyan valósághűen, hogy amikor az atya prédikál, majd egy csomó apáca táncra perdül, a néző valóban egy templomban érezheti magát, ez a templom pedig elképesztően menő. Sem a darabnak, sem a filmnek nincsen világmegváltó tanulsága, megrendítő története, a célja csupán a szórakoztatás, és azt félelmetesen jól csinálja, nyilván a remek színészi játék és rendezés kéz a kézben segítik ezt.
Arcok a reverenda mögött
A gyerekes álmokat kergető bárénekesnő becsöppen egy csapat borzasztóan éneklő, mégsem mindennapi személyiségű apáca közé. Ők kíváncsiak, kalandra vágynak: valami újra, egy cseppre az igazi életből, pont arra, amit Deloris adni tud nekik, aki pedig cserébe megtanulja, hogy milyen, ha az embernek igaz barátai vannak, akik a bajban is kitartanak mellette. Peller Anna kivételesen jól alakítja a főszereplő kicsapongó, de jóságos természetet, az apácák odaadó színészi játéka nélkül viszont élettelen lenne a darab. Mindegyikük – nem csak a négy kiemelt karakter – hozzátesz valami pluszt, amitől olyan igazán szerethetővé válik.
Szabó P. Szilveszter előadásában számomra Curtis, a gengszterfőnök elég halvány, bár valószínűleg a véleményemben közrejátszik az is, hogy nagyon szerettem volna Alföldi Róbert alakítását látni, Feke Pál azonban messze az egyik legkiemelkedőbb szereplő Eddie Southert, a kissé ügyefogyott nyomozót alakítva.
Érdekes gondolat az is, hogy vajon ezerszer több hívő, templomba járó ember lenne, ha úgy zajlanának az istentiszteletek, ahogy azt az Apáca Show bemutatja a fantasztikus zenéivel és koreográfiáival? Krisztus jegyesei cigánykereket hánynak és léggitároznak, a szószékről az atya DJ-ként prédikál, árad belőlük a boldogság és vidámság, az, amiről az életnek szólnia kellene. Hol van megírva, hogy az egyházi személyeknek karót nyeltnek kell lenni? Miért ne ehetne hamburgert egy apáca, vagy akár egy egész zárda, ahogyan ezt néhányan teszik is, és miért ne „turbózhatnák” fel a misét? A darab egyik lényege, hogy az apácák borzasztó kórusa és a mise unalmassága miatt az emberek nem járnak templomba, Deloris megjelenésével és változtatásaival viszont az egész város ott tobzódik, és ország-világ róluk beszél.
Bár hétköznapi templomainkban valószínűleg mi sosem fogunk ilyesmivel találkozni, arra mindenkinek lehetősége van, hogy az Operettszínház falain belül részt vegyen egy rendkívül szórakoztató „misén”.
