Szabó Gergely 1991-ben született, és a Balaton mellett nőtt fel. Jelenleg Győrben él, tanárként, drámapedagógusként, énekesként tevékenykedik. Szabadidejében szívesen biciklizik, néha ilyenkor is jutnak eszébe sorok. Ekkor asszociál, fűz, átrendez, hangol. Szeret nem csak innen látni, hiszen “az erdő csapásain megfigyelhető elektrosztatikus szekvencia, légüres rekesznyílással provokálja a holdakat.”
tumultus
itt mindenki úgy ért a focihoz ahogy az autókhoz
mi vagyunk a pólókon a feliratok és a minden
egy kanyar után van
levágott kézfejek mutatják az ígéret szép
így hát megveszik
bennünk a ködfoltok a legértékesebbek
de ezek az idézetek magukkal sem
állnak szóba
rozsdás tettek között tévelyeg a street view
ahol az idő is unja önmagát ott
ennyi aszfaltot nem látott még a világ
Fölötte
Sárgul az idegenség
magas határvonala
fölött az életéért
vonaglóan küzdő.
A helyes irányba
állítják az antennákat,
és megpihennek a
korláton az űzők.
Minden marad, amilyen
volt: tolongás és tömés.
Sarok
Sebességet lopó táblán
könyököl a jazz és misztikus
lépései. Kacagva pörög
le a remegő fókuszban
fogócskázó kódcsavar. Lehetne még.
Lasszó
Szívószál ez a történet.
Meggondolatlanul képtelen.
Küszöb alá szorult kutyaszőr.
Digitális szalvétahajlat.
A csukódó esernyőd hangja.
Folytatjuk és szívószálat
már nem kérünk az italunkhoz.
rázó
sátánzöld szöszjáték
köztes illetékmorzsa
falakon túli súgótér
mit ér ha beáll a sorba
