Hét főbűn a Weöres Sándor Színházban- Bemutatták A Dédit

Kocsis Marcell 2016. dec. 3. 0 0

Kétszer tévesztett meg az előadás. Először azzal ejtett át, hogy remek és vaskos humorával komédiának álcázta magát, másodszor pedig a címével vezetett félre: a Dédi torkossága csak egy, és nem is biztos, hogy a legpusztítóbb a hét emberi gyarlóság közül.

Roberto Cossa történetének alaphelyzete bizarr és egyszerű: adott egy buenos aires-i, minden ízében latin család, amit a félresikerült matriarcha, a Dédi, kiesz minden vagyonából. A mamóka torkossága elviselhetetlen pénzügyi terhet jelent, reggeltől-reggelig, estéről-estére lapátol, őröl, emészt soha véget nem érő körforgásban. Hogyan lehetne megtagadni tőle azt a „pár” falatot? – teszik fel a tabukérdést a családtagok.

147193

Fotó: Mészáros Zsolt

Az emberiséget kezdetektől foglalkoztatja az a teher, amit a már hasznot nem hajtó idős emberek jelentenek, legyen bármily kegyetlen erről beszélni. Jól illusztrálja ezt, hogy a témának számos irodalmi feldolgozása készült magyar nyelven is, az egyik leghíresebb ezek közül Sánta Ferenc Sokan voltunk című torokszorító novellája, amiben a munkaképtelenné vált, de még fogyasztó nagyapa gyakorlatilag öngyilkosságot követ el, hogy ne egye el unokái elől a kevés rendelkezésre álló ételt. Még intimebb képet ad Tömörkény István Öreg embör napáldozatja írása, amelyben egy másik nagyapa szeretne haláláig hozzájárulni a család boldogulásához.

Cossa darabja durva tréfáival teljesen más nézőpontból járja körül a kérdést. A Dédi falánksága egy legyőzhetetlenül sötét erő, ami már-már komikusan természetellenesnek hat: vasgyomrát sosem lehet jóllakatni, így nyilván egészen más helyzetről van szó, mint a fentebb említett interpretációkban, elképesztően abszurd jelenség. Jordán Tamásra ez a szerep fizikailag is terheket ró, valóban nagy mennyiségűnek tűnő ételt kell (látszólag) elfogyasztania az előadás során. Természetesen ez már önmagában groteszk humorforrás (arról az örök viccről nem is szólva, amit a nőt játszó férfi képe jelent), de a mélyén valódi gonoszság lakik; a Dédi személye csak a vászon, amire a hét főbűn egyike főszerepet követelve felfurakszik. De ha a falánkság a Dédi bűne, akkor mi a helyzet a többiekkel?

147128

Fotó: Mészáros Zsolt

Miközben a Dédi egyre csak töm, két csámcsogás között a többi erő is feltűnik. A tunyaság hegyomlása Bajomi Nagy György személyében ölt testet, aki bármire képes, hogy véletlenül se kelljen dolgoznia családjáért. Ő dobja fel az ötletet miszerint jó ötlet lenne strichelni küldeni a százéves Dédit, hogy így keresse meg az etetéséhez szükséges pénzt. Öcsi dédunoka művészi szintre emelt munkakerülése bőven kimeríti a jóra való restség tényállását, de be kell vallani, hogy lustaságának pusztítása ellenére ő a legviccesebb figura, akinek szövegein valóban lehet ugatva kacagni. Összességében azonban szinte súlyosabban járul hozzá a komédia tragédiába fulladásához, mint a Dédi, erre külön érdemes figyelni. Bajomi Nagy újra bebizonyította sokoldalúságát, bár szerepében ott az a sötét humor, ami mindig jellemző rá, ennek ellenére karaktere keveset látott keveréke a szendének és számítónak.

147129

Fotó: Mészáros Zsolt

Öcsi és Dédi koloncként lakik a másik dédunoka, Carmelo házában, akit a kiváló Endrődy Krisztián kelt életre. Carmelo a családfő, így ő vezeti a Dédi etetését célzó hadműveletet: állást állásra halmoz, üzletel, seftel, mindent bevet, hogy egyik napról a másikra, de megéljenek. Vigaszt a pohár fenekén talál, a szemünk előtt vedlik zöldségkereskedőből alkoholistává. Személyisége egyre erőszakosabb lesz, előbb a fejét veri falba, majd az asszonyt is. Carmelo a harag megtestesítője, de érezzük, hogy dühe jogos.

147134

Fotó: Mészáros Zsolt

Ahogyan Carmelo fokozatosan alkoholistává alakul át, úgy változik könnyűvérű tiniből kurvává lánya, Marta. A Hartai Petra által alakított lány tragédiája mindvégig a háttérben marad, ezért nehéz eldönteni, hogy a bujaság mikor kezd valami sokkal rosszabbá válni. Érthető okokból nem szeretnék minden szereplő történetszálát feltárni és elemezni, így csak a bűneiket foglalom össze, hogy a főbűnökre épített értelmezésemet alátámasszam. Trokán Péter bújik Don Fransisco bőrébe, ő a kapzsi és fösvény trafiktulajdonos. A kevélység María bűne, Carmelo feleségeként igencsak fennhordja az orrát; Bálint Évának a megjelenése is sugározza a könnyed mediterrán csípősséget. Hetedik és egyben utolsónak hagyott szereplő Nénje, a Dédi lánya, őt Kiss Mari játssza el. Nem véletlenül ő került a seregszemle végére, hiszen irigysége el nem ítélhető, az analógia rá már csak nehezen húzható.

147157

Fotó: Mészáros Zsolt

Valló Péter kifogástalan rendezése és kreatív díszlettere (ami számtalan praktikus funkciót tölt be) egy olyan történetet elevenít meg, ahol a Dédi étvágya egyszerre tálalja a komikumot és a legyőzendő ellenséget, de legalább annyira van mondanivalója a mindenkiben ott lakózó gyarlóságról is, ami nem maradhat következmények nélkül. Könnyebbséget jelent, hogy a Dédin kívül mindenki sorsában van enyhítő körülmény, a valódi gonoszságtól mentesek maradnak.

147191

Fotó: Mészáros Zsolt

Mellékkérdésnek feltehető, hogy csupán a kora miatt meddig kell eltűrni egy öregember elviselhetetlenségét; ebben az esetben ez a végsőkig történt. A fekete humor az utolsó percekig mankót nyújt a hosszú előadás során, a mű jól teljesít a pengeélen táncolásban, eldönthetetlen, hogy tényleg tragédiába fordul-e az a lehetetlen kép, miszerint egy nagyanyó megeszi a család jövőjét.

U.I.: Az utolsó sorok leütésénél találtam meg a színház oldalán azt a cikket, amely szerint a rendező is hasonlóan értelmezte Cossa művét.

Szereplők:
A Dédi/Jordán Tamás
Nénje, a Dédi lánya/Kiss Mari
Carmelo, a Dédi unokája, Nénje unokaöccse/Endrődy Krisztián
María, Carmelo felesége/Bálint Éva
Öcsi, a Dédi unokája, Carmelo öccse/Bajomi Nagy György
Marta, Carmelo és María lánya, a dédunoka/Hartai Petra
Don Fransisco, trafiktulajdonos/Trokán Péter

Díszlet: Valló Péter
Jelmez: Benedek Mari
Dramaturg: Duró Győző
Zeneszerző: Melis László
Súgó: Kisely Máté
Ügyelő: Kovács Zsu
Rendezőasszisztens: M. Kapornaki Rita
Rendező: Valló Péter

Bemutató: 2016. december 2. 19 óra, Márkus Emília terem

Tags: A Dédi, Bajomi Nagy György, Bálint Éva, Endrődy Krisztián, Hartai Petra, Jordán Tamás, Kiss Mari, kritika, Roberto Cossa, Színház, Szombathely, Trokán Péter, Valló Péter, Weöres Sándor Színház Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts