Életének 86. évében ma hajnalban elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. A legtöbbet díjazott magyar színész volt, hazai elismerései mellett filmes alakításait Cannes-ban, Chicago-ban és Karlovy Vary-ban is díjjal jutalmazták.
Törőcsik Mari 1935-ben született a Heves megyei Pély községben, ahol 15 éves koráig nevelkedett. Visszaemlékezései szerint gyönyörű gyermekkora volt itt. Szülei pedagógusok voltak, nagyapja mozit üzemeltetett – így ismerkedett meg a filmek világával. A budapesti Alkotmány utcai közgazdasági gimnáziumban érettségizett. 1954 és 1958 között a Színház-és Filmművészeti Főiskola növendéke volt. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. Első nagy színházi kiugrása az Iglódi István rendezte Varsói melódiában volt. 1979-től 1980-ig a mai Győri Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként tevékenykedett, 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a Szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. Ezután egy évig a Thália Színház igazgatója volt. Többször vendégszerepelt a Katona József Színházban. 2002-től ismét a Nemzeti Színházban játszott.
A művésznő filmes szerepei is rendkívüli sikert arattak. 1976-ban a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta. A Maár Gyula által rendezett filmet az USA-ban, Olaszországban és Franciaországban is vetítették. Kora legkiválóbb filmrendezőivel dolgozott, többek között Makk Károllyal, Fábri Zoltánnal, Szabó Istvánnal és Mészáros Mártával.
„Pályám során körülbelül tizenhárom zsenivel dolgoztam” – fogalmazott egy interjúban. – „Az én mestereim között ott voltak a legnagyobb formátumú, legnagyobb sikereket elérő oroszok, ezenkívül dolgozhattam több nagy alkotóval a román iskolából, akik a Ceauşescu-érából menekültek, de rendezett engem a brechti irányzatot képviselő Brigitte Soubeyran is, és akkor a legnagyobb magyar rendezőket, például Zsámbékit, Zsótért és Iglódyt még nem is említettem.”
A színészetről 2017-ben Izsó Zita interjújában így fogalmazott: „A pályám során rengeteg nagy szerepet játszottam, ennek köszönhetően számtalan embertípust megismertem, ami gazdagította az életemet, ugyanakkor az ember mindig saját magából építkezik. És létezni kell a színpadon, nem pedig játszani. (…) Vannak, akik eljátsszák, hogy nevetnek, eljátsszák, hogy szomorúak. Pedig valójában létezni kell, csak ehhez a létezéshez meg kell találni a jó formákat, és az nagyon nehéz.”
Törőcsik Marit az egész színházi szakma gyászolja, halálával a magyar kultúra egy meghatározó személyiségét veszítettük el.
Kiemelt kép: mafab.hu
