Édes kis őrület, nászra készülve

Tfirst Mariann 2020. aug. 11. 0 0

Mire való egy igazi legénybúcsú, ha nem arra, hogy még egyszer utoljára határok nélkül kitombolja magát a vőlegény? Ehhez természetesen minden eszközt be kell vetni, hogy végül fergeteges bulival zárulhasson „szabad élet”. A Játékszín Legénybúcsú című előadása idén a Szegedi Szabadtéri Játékok közönségét is elvarázsolta. A csattanókkal teleszőtt, nyakatekert komédia sokszorosan rákontráz az izgalmakra, és egy idő után, ha akarja, ha nem, a néző maga is elveszti a fejét.

Kovács Yvette Alida díszlete egy hangulatvilágítással átszőtt hotelszobába repít minket, amely a mozgalmas történések miatt sok szempontból praktikusan lett kialakítva. A szobából nyíló négy ajtón a francia kártya négy színe látható, aminek frappáns szimbolikáját a cselekmény ismeretében nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az előadás Szente Vajk rendezésében pörgő események láncolatát zúdítja a közönségre, melynek elengedhetetlen kellékei az erősen szuggesztív hatású apró csokoládék, amikből a hotelszobában felbukkanó vendégek egytől egyig jóízűen nassolnak. Csak azzal nem számol senki, hogy egy legénybúcsúban semmi nem olyan ártalmatlan, mint amilyennek tűnik. Egy kis nevetős csoki, kiütős csoki vagy szexi csoki: három szín, három funkció, és az eredmény: sok fejfájás.

A főhős, Simon szerepében Nagy Sándort láthatja a közönség. A büszke vőlegény nagy szavakat dobálva vág bele a felejthetetlennek ígérkező éjszakába; mindaddig, amíg fel nem tűnik a menyasszony neve a mobil kijelzőjén. Nagy Sándor magabiztos vezéregyéniséget alakít a darabban, mindennek ellenére az ő felelőtlensége és könnyelműsége robbantja ki a bonyodalmakat már rögtön a kezdetkor, ugyanis elveszíti kártyán az egész lagzipénzt.

Legjobb barátja és egyben orvoskollégája, Alex szerepében Jánosi Dávid az egész estét pontról pontra megszervezi, és próbál mindent kézben tartani. De a dolgok hamarosan kicsúsznak az ujjai közül, amint a Nő – vagyis Candy, a híres szupermodell – beteszi a lábát a szobájukba. A Candyt alakító Bálizs Anett csillogó jelmezében és magabiztos kisugárzásával egy igazi sztár benyomását keltette. A dívának sikerül teljesen elcsavarnia az őt körülrajongó Alex fejét, aki ekkor még nem sejti, hogy a háttérben egyre nő a gubanc, és pénz híján ugyebár a hotelben sem maradhatnak tovább. Ahogy a két jómadár a házidoki minden erejével a helyzet megoldásán fáradozik, összepillantásaikból és játékukból süt a cinkos összhang, ami könnyedén sodorja magával a közönséget is a kialakuló komikus helyzetek sűrűjébe. 

Kicsi a világ… tartja a jól ismert mondás. De ki gondolná, hogy ennyi szál össze tud futni egyetlen hotelszoba falai közt? Vagy hogy egy ártalmatlannak induló legénybúcsú folyományainak következtében egy pap, egy prosti és egy hollywoodi sztár egy fedél alá kényszerül: nem beszélve a váratlanul betoppanó menyasszonyról, Monáról, akit az elegáns és határozott megjelenésű Lévay Viktória játszik. Az igazat megvallva, ezen a pár négyzetméteren rövid időn belül felbukkan a társadalom apraja-nagyja. A pergő, mulatságos történések mellett az előadás legfőbb erősségét a kiemelkedő színészi játékkal megformált, szórakoztató karakterek adják. A lakosztály új vendégeként érkező Szerednyey Béla megjelenése már önmagában ujjongást váltott ki a közönségből. Eleinte szenteskedő katolikus atyát játszik, aki bíborossá szentelése előtt el akar vonulni a világ elől, hogy teljes nyugalomban készülhessen fel lelkileg az előtte álló eseményre; legalábbis addig, amíg a paranoia úrrá nem lesz rajta, amit a hotel több vendége, és személyzete is megszenved. De miért is ez a gyanakvás? Lehet, hogy itt még neki is van takargatnivalója… 

Alex eredeti legénybúcsús tervének részeként megérkezik a színre Daisy, a callgirl is, ami további félreértések sokaságához vezet. Kovács Gyopár játékával egyszerű, de szerethető Daisy-t formál meg, aki mindvégig leleményes és energikus marad. Dobos Judit nyers stílusával egy fásult képű, jól megtermett rendőrnő szerepében mutatkozik meg, aki szintén előre megfontolt szándékkal szaglászik a szálloda környékén. Az egyik legmókásabb figura Barabás Kiss Zoltán lassú felfogású karaktere: Bob, a testőr, aki humorérzék teljes hiányát szenvedi. A viccelődni vágyó Simon és Alex mellett szokatlanul komikus helyzeteket teremt, bár a túlságosan elhúzott jelenetein a néző már olykor a fejét fogja. Mr. Watt szerepében Csonka András jelenik meg mint Candy menedzsere, avagy “pártfogója”. Az est fénypontja kétségtelenül az ő táncos-parádés egyéni száma a második felvonásban: ha valahol, itt aztán az összes létező energia felszabadul – jöhet minden, ami a csövön kifér.

A darab a végletekig fokozza a kapcsolati hálókat, míg végül úgy alakul az este, mint egy felsőbb erők által szervezett káosz. Irreálisan sok váratlan fordulat és egybeesés adja a történet csattanóit. Kiderül, hogy itt is mindenki játékos, pont úgy, mint a kártyában. Megteszik tétjeiket, kockáztatnak, blöffölnek, ha kell… Szépen lassan derül csak fény arra, kinek milyen céljai vannak, és ki jár egy lépéssel előrébb. Ha mindenki kiteríti a lapjait, akkor dől el, hogy mi lesz a játszma vége.

Kiemelt kép: www.jatekszin.hu

Tags: Bálizs Anett, Barabás Kiss Zoltán, Csonka András, Dobos Judit, Jánosi Dávid, Játékszín, Kovács Gyopár, Kovács Yvette Alida, kritika, Lévay Viktória, Nagy Sándor, Szeged, Szegedi Szabadtéri Játékok, Szente Vajk, Szerednyey Béla, Színház Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts