Mit értünk a szabadság fogalma alatt? Ki miben látja a személyes szabadságát? Eltartott kellékfeleségként élni egzisztenciális problémák és szerelem nélkül, vagy a nyomasztó ismeretlenbe ugrani egy váratlanul fellángoló vonzalomtól vezérelve? Ezeket a kérdéseket feszegeti az Itt és Most Társulat A gyáva című előadása.
Szerző: Bürger Nina
A belváros szívében, a Ráday utca 18. szám alatt megbúvó lakásszínházban üzemelő Itt és Most Társulat az improvizációs előadásaiktól eltérően most egy hagyományos módon színre vitt produkcióval készült, méghozzá a napjainkban méltatlanul alulreprezentált Sarkadi Imre kisregényéből. Az Itt és Most Társulat előadása érvényesen szólaltatja meg a szerző azonos című művét, ami ugyan a hatvanas években íródott, de mégis a mai napig el nem évülő alapvető emberi helyzeteket örökít meg.
A színpadi verzió mindezt egy családias, intim térben valósítja meg, ahol a nézők mintegy biodíszletként részesei az előadásnak. Az előadás az egymásra utaltság, a kapcsolati függés, a szerelmi fellángolás, a megcsalás és a különböző társadalmi rétegek közt kialakuló párkapcsolatok kérdéseit járja körbe hatvan percben, két tehetséges színésszel és az általuk megformált négy főbb karakterrel.
A műnemek közti váltást a rendező és egyben az előadás dramaturgja, Varju Nándor remekül áthidalta. Meghagyta a szöveg női fókuszát, a főszereplő, Éva (Janó Anna) szemén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, ő a narrátor, de a cselekmény érdemi része mégis a párbeszédekből bontakozik ki. Ezt igazolja az alcím is: Monodráma két szájra. Éva karaktere harsány, slágfertig stílusa alól az előadás előrehaladtával egyre jobban kifénylik az érzelmes, gyengéd, törődésre vágyó nő. Mindezt pompásan kiegészíti a Boda Tibor alakította férfi triumvirátus, akik Éva életét befolyásolják.
Az előadás dinamikáját a gyors öltözések, szerepváltások és a különböző színpadi járások használata adja meg. Felépítését tekintve a nézők egy kellemes csehónak kialakított térben ülnek – ha úgy kívánják, belekortyolhatnak a poharukba – ezzel keretezik a szűkös, de annál realisztikusabb játékteret, amit a két színész szuggesztív játéka és lankadatlan energiája tölt meg. A minimalista díszlet elég, hogy átadja a mű hangulatát, a jelzésértékű jelmez pedig tisztán elválasztja a három férfi karaktert.
Az Éva körül legyeskedő férfiakat a következőféleképpen különböztethetjük meg. Bencét, az izgága de esetlen szobrászművész férjet szemüvegben, kötött kardigánban jelenítik meg, a szívtipró barát, Tibor feltűnését egy arany szatén ing és egy neonsárga sál jelzi, míg a tisztaszívű, „szép szerelmes” szerető, Szabó István pusztán egy trikót és egy nadrágot visel. A jelmezek egymásra vehetőek, ezzel gördülékennyé téve a szerepváltásokat, helyenként a nyílt színi öltözést. Boda Tibor magabiztosan vált a karakterek között, mindhármukhoz jellegzetes mozgást és hanglejtést társít, teszi mindezt percről percre váltva, egyik szerepből a másikba ugorva.
A darab és a regény csúcspontja a házastársak közt kirobbanó heves vita, amelyben Éva bejelenti igényét arra, hogy új életet kezdjen, de férje hosszas szópárbaj után kategorikusan kijelenti, hogy nem válik. Akár hosszú időre is elengedi feleségét a szeretője társaságában, de függő viszonyukat nem hajlandó megtörni.
Ahogyan azt Éva a regény legelején kifejti: „együttlétünk üzlet, aminek az alapja az ő pénze és az én személyem” – ez mindent elmond kettejük kapcsolatáról. Vonzalomból indult érdekházassággá silányult reláció, ahol az átlagostól eltérően egyik fél sem szenved igazán, épp csak feszeng. Ebbe a furcsa, de működőképes egyensúlyi helyzetbe lép be István, aki őszinte érzéseivel, nyílt kommunikációjával felkavarja Éva lelkét és állóvízként stagnáló életét. Röpke együttlétük alatt maradandó közös élményeket gyűjtenek, és egyaránt bepillantást nyerhetnek egymás életébe. A fiatal, lánglelkű István képes lenne bármit feláldozni szerelméért, de Éva, a harmincadik évét frissen betöltő nő már fél újra kezdeni, bár minden vágya ez volna. Erősebb érvek azonban a megszokott luxusélet, a fesztelen időbeosztás, a csapongó életmód, a könnyelmű esték, a kelletlen aktusok. Éva ekkor válik eggyé a róla készült szoborral, beletörődik patthelyzetébe és beváltja férje szavait, miszerint lomha és gyáva. Ő a „művész, akinek nincs műfaja”.
A legkiemelkedőbb jelenet a vég előtti utolsó mozzanat, amikor az Éva elméjében és szívében dúló zűrzavar egy lidérces álomképként jelenik meg, amely kavalkádban felszínre tör a három férfihoz fűződő összes félelme és vágya. Végül a térben magányosan várakozó István alakjával zárul az előadás, ahogy a fények elsötétülésével párhuzamosan ő is fokozatosan megérti, hogy felültették s Éva életének csak egy epizódszereplője lehetett.
Sarkadi Imre: A gyáva. Varju Nándor színpadi adaptációja
Bemutató: Budapest, Itt és Most Társulat, Ráday utca 18., 2022. október 23.
Itt és Most Társulat
Szereplők: Janó Anna, Boda Tibor
Dramaturg: Varju Nándor
Rendező munkatársa: Szintai-Molnár Péter
Rendező: Varju Nándor
Kiemelt képet készítette: Bán-Horváth Attila
