Richard Thomas darabja egy magányos hegyvidéki házban játszódik, ahol egy átlagosnak induló reggelen ijesztő fordulatot vesznek az események: Marcelt, a családfőt holtan találják szobájában, a családtagok azonban nem tudnak a rendőrséghez fordulni, mert az autó lerobban és különös módon a telefon sem működik. Nem kell sok idő, hogy mindenki számára világos legyen: csakis az egyik családtag lehetett a gyilkos.
A dráma kifigurázva mutatja be a tipikus női karaktereket: Gaby a nyárspolgár, eltartott feleség, lányai: az egyetemista, mindenki által csodált és tökéletesnek hitt Susanne valamint a kamaszkorú, meg nem értett, könyvmoly Catherine. Velük él Marcel körmönfont anyósa, valamint a sógornője, a „vénlány” Augustine néninek. A családfő céda húga, a feltörekvő szobalány, és a csendes ámde ravasz házvezetőnő – mind próbálnak rájönni a gyilkos kilétére. Indítéka mindenkinek akad – a néző akaratlanul is gyanúsítgat, próbálja megfejteni a rejtélyt – nekem személy szerint nem sikerült- majd a tetőpontot feszült figyelemmel kíséri a közönség.
A darabból 2002-ben filmváltozat is készült, fellelkesülve a színházi élményen ezt sem hagytam ki. A Francois Ozon rendezte produkció egészen más irányban járja végig a történetet, zenés betétekkel megtűzdelve, ami a darabból kimaradt, de a filmben is inkább idegesítő mintsem élvezetes. Itt gyönyörű, tökéletes nők a főszereplők, míg a színházi előadásban erős sminkek, kusza haj, eltúlzott arányok jellemzik a hölgyeket, így azonban vicces, szerethető karaktereket kapunk, akik közül páran talán saját ismerőseinkre is emlékeztethetnek.
forrás: parisstyle.blog.hu
A 8 nő című színdarab egyszerre könnyed és vicces, mégis feszült figyelmet követel és üzenetet is hordoz: tökéletesen ábrázolja a női kapcsolatok kuszaságát és a személyiség összetettségét, hiszen mindenkinek vannak pozitív tulajdonságai ugyanakkor sötét titkai is. A darab arról szól, mi történik ha ezekről lehull a lepel.
