Vajna Ádám költőt, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola skandinavisztika szakos doktoranduszát, Nagy Dániel költőt, szövegírót és Falaty Tamást, a Grabovski zenekar billentyűs dalszerzőjét Az amur rejtélyes legelése című podcastjükről kérdeztük. A szerkesztők többek között az állítás fontosságáról és az élményátmentésről meséltek, de szóba került a „rizibizi-ügy”, egy kukásautó és Koltai Tamás is.
Honnan jött az ötlet?
Falaty Tamás: 2016-ban vagy ’17-ben Nagy Dani meghívott egy szarajevói hétvégére, Csete Soma, Körösztös Gergő és Vajna Ádám társaságában. Évről évre folytatódtak ezek a balkáni hétvégék ezzel a csapattal, mindig jókat dumálgattunk. Be volt eresztve a semmibe, hogy egy podcastet is lehetne csinálni. És aztán egyszer hozzám keveredett három mikrofon meg mikrofonállvány, és szóltam nekik, hogy most vagy soha. A nulladik, pilot adás nem ment ki végül, de ’21 őszétől elindult a dolog, rákapcsoltunk a rendszeres, feszített tempójú podcastelésre.
Az amur rejtélyes legelése?
Vajna Ádám: Indult egy Facebook-chat, ahova elkezdtük beküldözgetni azokat a dolgokat, amik felett elsiklik az ember figyelme, vagy amik nem maguktól értetődőek abban a kulturális buborékban, amiben létezünk. Az egyik cikknek az volt a címe, hogy Videóra vették az amur rejtélyes legelését; ez a Békés Megyei Hírlap online felületén jelent meg. Annyira izgalmas volt nyelvileg, tartalmilag, illetve minden más szempontból is ez a cikk, hogy végül ez lett a Messenger-chatcsoportunk neve. Rárepültünk a halászati, horgászati cikkek alatti kommentekre. Unironikusan izgalmas egy világ, nagy kérdés például, hogy az etetésnél a kölesgolyós nemtudommicsodát az epres vagy a narancsos Mirandába kell-e áztatni. Szóval, amikor elkezdtük a podcastet, eléggé adta magát, hogy ez legyen a név.
Nagy Dániel: Mindenkinek van vicces nevű Messenger-csoportja, és mindenki jót röhög, de az privát marad, nem kerül ki. Ez a sztorink, rájöttünk…
F.T.: … hogy ez közkincs.
N.D.: Rengeteg olyan dologról beszélgetünk, amikre másoknak nincs ideje, vagy csak nem jut eszükbe feltenni a kérdést. Például a rizibiziről. Kigondoltuk, hogy úristen, mi leszünk a nézelődők podcastja, tudósítunk a hétköznapok apróságairól harminc percben, inflációt követve akár 45 percben is.
V.Á.: Kettős a cél. Rákérdezünk azokra a kulturális gyakorlatokra is, amelyeket teljesen adottnak veszünk, például, hogy miért létezik rizibizi, miért így vágjuk a paradicsomot, miért nem úgy…
N.D.: Vagy, hogy miért menőbb a fecskénél a lengős boxer, miért van ballagás.
Ünnepélyesen kijelentettétek egy adásban, hogy végre szinergikus egyetértés támadt, hisz egyikőtök sem szereti a mazsolát.
N.D.: Nézz rá, csak elrontja a dolgokat, viszont mi ezt is be tudjuk emelni, hogy a hallgatók aztán ráérezzenek, ez is egy evidens téma, evidens kérdés.
F.T.: Tétet adunk a mazsolának.
N.D.: A hallgatóknak meg biztonságot, hogy nem vagytok hülyék, nyugodjatok meg, nem ciki erről beszélni. Ez ugyanúgy az élet része. Miért jobb az, ha a tőzsdeindexekről beszélünk vagy a Duna vízállásáról 82 percben a Kossuth rádióban? A mazsola jó példa arra, hogy miért van a podcast.
Volt egy 7UP vagy Sprite közvéleménykutatásotok is.
F.T.: Ez egy létező konfliktus Dani és köztem.
N.D.: Életünket alakító tényezők. Érdekes, az történik a médiában, hogy beszélnek valamilyen témáról, amiről te is beszélnél amúgy, de inkább őket nézed, mert el merik mondani. Ha ugyanúgy téged is érdekel ez a téma, akkor miért nem beszéled meg a barátaiddal?
Mi előz meg egy felvételt?
N.D.: Én kések pár percet, veszek egy sört, de nincs komolyabb készülődés, talán beveszek egy D-vitamint.
F.T.: Adás előtt elszívok egy cigit, elkezdem összedugni az összedugandót, közben elmegy még három cigi, egy pisi, aztán leülünk, hangpróba, még egy cigi, majd visszamegyek, kicsit beszélgetünk, még egy cigi, és felvétel.
N.D.: Általában szarul ülök be a mikrofon elé, ezért Falaty vagy öt percig állítgat. Megvan a dramaturgiája ennek.
V.Á.: Mint a húsz éves házasoknál, és ez pár adás alatt.
N.D.: Az adás végére elfogynak a sörök, nagyon belejövünk.
F.T.: A nulladik, pilot adás végére borzalmasan részeg lettem.
V.Á.: Azért is volt jó az a pilot adás, mert rájöttünk, hogy ezt nem szabad így csinálni.
F.T.: Egyébként mindenki otthon készülget, vagy nem… Azért általában hármunk közül valaki nem készül. De túl felkészültnek lenni sem érdemes. Most egy olyan dologgal próbálkozunk, ami kifejezetten hátráltat a felkészülésben. Bedobok az elmúlt egy-két hétből általunk érintett témákat, amit egy hirtelen reakció, egy „minibeszélgetés” követ, ezt hívjuk mazsolázásnak. Emellett általában egy témát érintünk. Megtörtént, hogy kijelöltük a hét elején, meg volt az időpont, de éreztük, nem biztos, hogy ez lesz a jó, toljuk el, fáradtak vagyunk. Szóval erre is szoktunk már figyelni. Próbáljuk hétvégére időzíteni a felvételt. Az is fontos, hogy ne fogyasszuk el aznap a beszélgetési energiáinkat. Volt, hogy nagy hévvel megérkeztünk, de nem voltunk még bekapcsolva, és szóltam, hogy nyugi, még egy kicsit várni kell, negyedóra múlva ki lehet engedni.
V.Á.: Amúgy a viselet egy alulértékelt szempont. Próbálok kényelmesebb cuccokat felvenni adás előtt. Egy skinny farmerben mégiscsak nehezebb okos dolgokat mondani.
N.D.: A másik része a dolognak az utómunka. Átmenni, megnézni, ez bent marad, ez nem…
F.T.: Borzasztó lassan haladok a vágással.
N.D.: Igen, ugye ez meló, de élvezzük. Mindannyiunknak jó érzés, hogy ezeket a klasszikus formátumokat, amiket régen a rádióban hallgattunk, most mi csináljuk.
F.T.: Ki lehet próbálni a jól bejáratott dumákat.
N.D.: Pontosan, Falaty Aforizma Tamás. Úgy nőttünk fel, hogy a tévében meg a rádióban megjelenni presztízs, az már valami. Az elmúlt tíz évben demokratizálódott a tartalomgyártás, már látjuk leépülni a sztárokat, akiken annyit lógtunk. Így, hogy most ugyanazt csináljuk, amit ők anno, már látszik, hogy ez az egész nem annyira bonyolult.
Kik voltak hatással rátok?
V.Á.: Azok a projektek, irodalmi, filmes akármik, amelyek a hétköznapokra kérdeznek rá. Németh Gábor, Kukorelly Endre, Tolnai Ottó munkássága. Például a Mon amour, súgja halkan halul az amur című szöveg.
N.D.: Németh Gábortól Az elnézhető látkép című kispróza, vagy Kukorelly Endrétől a következő vers: Lettre 24. szám (1997. Tavasz) (oszk.hu)
F.T.: Rengeteg interjút, hírháttérműsort nézek a mai napig. Mindig érdekelt, hogy emberek beszélgetnek egymásról, jelenségekről, társadalmi kérdésekről. Antall Imrének a műsorvezetői készsége nagyon megmaradt, ahogy a Verebes István vezette rádiókabarék, vagy önmagában a Heti Hetes mint műfaj vagy műsor is. De Emil. RuleZ-től az M323-at is jó szívvel tudnám ajánlani. Szép lassan elénekelnek egy történetet, minden momentumát megemlítve, de sok magyar ’90-es évekbeli zenét tudnék mondani.
N.D.: Mi, akik a Gen Z és a Millenial határán vagyunk, megpróbáljuk átmenteni ennek a régi világnak a gyerekkorban tapasztalt élményeit. Az előbbi példák mind régi vágású beszélgetések voltak, nem úgy beszéltek, mint mondjuk én. Tamás ezt a stílust próbálja átmenteni, ezért is jó moderátor. Az embereknek ma is szüksége van arra, hogy nyugodt, higgadt mondatokat halljanak.
F.T.: Így van, mentünk, másolunk, lopkodunk.
V.Á.: Sufnituning Heti Hetes… De nyilván a gonzo újságírás, a 444-es stílus is nagyban benne van.
F.T.: Igen, ez benne a kaland, megőrizni, de közben implementálni a jelenlegi fogyasztói szokásokat is. Nekem ez mindig egyfajta vadromantikához kapcsolódott. Amikor a Mestersége színész című portréműsorban Koltai Tamás egy polgári lakás nappalijában cigizgetve beszélget Major Tamással… Hát, ennél intellektuálisan izgatóbbat nem is tudnék mondani.
Ami az adáson kívüli jelenléteteket illeti, gyakran posztoltok számokat egzotikus országokból, de egy kukásautóról szóló sláger megosztásától sem riadtok vissza. Célotok tágítani az Amur hallgatóságának zenei ízlését?
N.D.: Ez is a koncepció része.
Az Amur szerkesztői az interjúra összeállítottak egy kóstolónyi, exkluzív playlistet:
Van nálatok vita, ajtócsapkodás?
F.T.: Dani nem hajlandó kijönni adás előtt az öltözőjéből, mert fekete olívabogyóval kérte a martinijét, de zölddel kapta, és a teljes stáb próbálja kikönyörögni, mert tíz perc múlva on air vagyunk. Ilyen van, ez rendszeres, de más nincs.
V.Á.: A mi esetünkben a munkaviszony azt jelenti, hogy megbeszélünk dolgokat. Ez segít áthidalni a nehézségeket.
F.T.: Ezekről a dolgokról mikrofon nélkül ugyanúgy beszélnénk.
Hogy osztjátok be egymás között a munkát?
F.T.: Kialakult egy természetes lebontás. A szigorúan technikai dolgokkal én foglalkozom, ezért kikértem magamnak azt a privilégiumot, hogy a social dolgokkal ne kelljen foglalkoznom. Ádám meg Dani a marketinget sokkal jobban tudják.
Előfordult már nagyobb tévedés, javítottak már ki titeket?
F.T.: Én nagyon sokszor tudok felületes lenni, meg bedobni olyan hivatkozási alapokat, amik féligazságokat tartalmaznak, ezek nem bántó tévedések, de én erre hajlamos vagyok. Nem mindig tényszerű dolgok, de volt, hogy valamit úgy idéztem fel a saját életemből, hogy nem teljesen úgy történt vagy az érthetőség kedvéért kicsit kanyarítottam rajta egyet.
N.D.: Legutóbb a vonatos eset volt.
F.T.: Én már adásban megkérdőjeleztem azt a dolgot…
Mi történt?
N.D.: Nagyon rosszul jártam egy délalföldi InterCity-járattal. Mentem haza Gyulára, és nagyon rossz volt a helyzet. Aztán adásban mondtam, hogy InterCityn nincs elsőosztály. Utána több helyről kaptuk az infót, hogy de, legyetek kedvesek helyreigazítani srácok, mert hazudtatok.
F.T.: Ezt ma szóban is megtesszük adásban.
V.Á.: Elnézést kérünk a Magyar Államvasutak Zrt.-től. (Megtették! – a szerk.)
F.T.: Nekem van egy rendkívüli cancel culture-félelmem. Sokszor érintünk olyan társadalmi, kulturális témákat, amelyek elég megosztóak, és én ezektől mindig rettegek, hogy mit lehet mondani, hogy eltipornak. Legutóbb épp egy nemi valami volt.
N.D.: Nem a boxerekkel kapcsolatban?
F.T.: Igen, több lány ismerősöm sérelmezte, hogy sok téma három fiatal férfi szemszögéből van megvilágítva. Aztán végül is én azt mondtam, hogy ennek a koncepciónak az elejétől kezdve ez a magja. A mi élményeink, a mi látószögünk, és mi bizony, ha kettészakadunk is, három fiatal férfi leszünk. De észreveszem, hogy most már bátrabbak vagyunk, poénkodtunk is az elején, nehogy állítsunk valamit egy téma végére érve, de most már néha megtesszük, azt hiszem.
N.D.: Azért kell állítanunk valamit, mert szerintem az egész világ nem állít semmit. Én tökre örülök, ha úgy van valaminek vége, hogy mond valamit. Hogy az elején nem állítottunk semmit, az nyilván annak is köszönhető, hogy nem éreztük úgy a mikrofont, nem éreztük annyira az egészet, nem sulirádiózott egyikünk se.
Hol látjátok magatokat a jövőben?
F.T.: Nagyon sok ötlet van, videófelvételen is gondolkozunk. Jó lenne néha élőben csinálni a dolgokat… Egy tudósítás kilátásban van, erről többet nem árulhatunk el, a lényeg, hogy két ember lesz bent a stúdióban, egy meg valamilyen külső helyszínen tudósít. Így lesz rögzítve az egész.
N.D.: Sok ötletünk van, csak kevés az időnk. Képzeljük el, hogy egy hetünk lenne csak ezzel foglalkozni. Olyan szinten felforgatnánk a világot… Kár, hogy idő hiányában sok minden nem tud megvalósulni. De gondolkozunk például, hogy CD-n adjunk ki egy részt. Az első magyarországi podcast CD-n!
Gyakran előjön nálatok a nosztalgia, sok a gyerekkori téma, üzennétek valamit a mostani tizenéveseknek?
F.T.: Semmit, jó Vice City-zést kívánok. A telepítőkód végén az nem egy o, hanem egy nulla.
V.Á.: Nekem van erre egy rendes válaszom is. Éljenek úgy, hogy mindig rákérdeznek arra, hogy miért csinálják, amit épp csinálnak, úgy, ahogy csinálják. Miért cikkelyre vágják a paradicsomot.
Megtudhatunk valamit a következő adásokról?
F.T.: Egy barátom jön haza, aki egy évet kint élt Amerikában. A következő adásban ez a rendkívül népszerű külföldön élés lesz a téma.
N.D.: Létezik-e az amerikai álom.
F.T.: Nagyjából eddig látunk, és nem is baj, hogy nem látunk tovább.
Az amur is csak a nádast látja.
F.T.: Így van, a víznek van egy fényelnyelő hatása.
N.D.: De nyitottak vagyunk, van egy üres székünk, ha egy hallgatónknak van egy jó témája…
F.T.: Abszolút, vendégre, témaötletre, mindenre.
Mi az Amur egy szóban?
N.D.: Mazsolázás.
F.T.: Kíváncsiság.
V.Á.: Titok.
