Az ELTE Savaria Egyetemi Központban évek óta hagyomány, hogy Erasmus pályázatot nyert diákokat fogadnak egy-egy szemeszterre, vagy akár egész évre. Tavaly sem volt ez másképp, öt török nemzetiségű diák (Burak, Tolunay, Hicran, Ezgi és Burcu) kezdte el tanulmányait 2018 szeptemberében. Az első félévük végén kérdeztük őket tapasztalataikról, élményeikről és Magyarországról is.
Miért pont Magyarországot választottátok?
Burak: Igazából nem én választottam, hogy Magyarországra jöjjek, az egyetem, ahova járok, küldött ide, de egyáltalán nem bántam meg.
Hicran: Először két választásunk volt: Lengyelország és Magyarország. Később pedig már csak ide jöhettünk. Nagyon izgatottak lettünk, hiszen ez a kicsi ország Európa szívében van, innen sok helyre utazhattunk határon belül és kívül is.
Mikor érkeztetek ide? Milyen volt az első benyomás az országról?
Tolunay: Augusztus végén érkeztünk. Első benyomásra már megtetszett az ország, különböző emberek élnek itt, különböző kultúrával, életvitellel. Tetszett, hogy más a kultúra, mint nálunk, és ami nagyon szokatlan volt, hogy más az építészet is. Nálunk Törökországban olyan zsúfolt minden, itt Magyarországon egyáltalán nem az. Összességében, az első benyomásom jónak bizonyult, csak azt láttam, hogy mindenki sétáltatja a kutyáját, mindenki nyugodt. Törökországban például nincs meg ez a szokás, az emberek nem mennek ki az utcára és nem sétálnak a háziállatukkal. Számomra a legfontosabb, hogy a magyar emberek nagyon segítőkészek voltak. Ha még nem is tudtak angolul, akkor is próbáltak segíteni.
Milyen itt Szombathelyen? Hogy tetszik az egyetem?
Ezgi: Amikor először Szombathelyre jöttem, volt egy kis problémám a vasúttal, ezért nem volt szimpatikus a város elsőre. Most már, hogy itt töltöttem több hónapot, nagyon megszerettem ezt az országot. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek velünk, nagyon barátságosak. Az egyetem nagyon felszerelt, az oktatók kedvesek és mindig segítenek bármiben, ahogy a szaktársaink is. Az első pár hétben nem nagyon kommunikáltak velünk a diákok, de később egyre többet és többet beszélgettünk, páran pedig jó barátságot is kötöttek velünk.
Hicran: Az egyetemet először nem szerettem, most őszintén, ki akar iskolába járni? Viszont már egyre jobban szeretem, szeretek az órákra járni, szeretem a tanárokat hallgatni, egyszerűen jó itt lenni.
Hol voltatok még az országon belül? Milyen volt?
Burak: Sopron, Sárvár, Balatonfüred, Keszthely, Tihany és még sorolhatnám. Természetesen Budapesten is jártunk többször is, ott nagyon imádtunk lenni, de nekem az egyik legnagyobb kedvencem Balatonfüred volt.
Hicran: Én egyszerűen imádtam Budapestet. Nagyon gyönyörű és az épületek csodálatosak.
Hogyan viszonyultok a magyar szokásokhoz? Mik a legnagyobb különbségek és hasonlóságok a két kultúra között?
Burak: A magyar emberek nagyon sok alkoholt isznak. Ha őszinte lehetek, nem nagyon érzem, hogy a magyar konyhának nagy tradíciója lenne, legalábbis a törökhöz viszonyítva. Nálunk nagyon sok hagyományos étel van, amit csak mi tudunk elkészíteni tökéletesre, itt szerintem nincs annyi. Ami viszont nagyon tetszett, hogy az emberek itt imádnak élni és élvezik az életet. Szeretnek jó nagyokat sétálni és nagyon kedvesek egymáshoz, sosem láttam két srácot még például verekedni sem itt Magyarországon.
Próbálkoztatok a magyar nyelv tanulásával is? Hogy megy?
Hicran: A ti nyelvetek nagyon-nagyon nehéz. Ha megtanulok egy új szót, az olyan nekem, mint egy játék. Annyi különleges szó van, egyik sem hasonlít a másikhoz, kicsit nehéz megtanulni, de ha megjegyzem, akkor nem tudom elfelejteni.
Ezgi: Nagy kihívás nekünk magyarul mondani valamit. Nálunk nincsenek kettős mássalhangzók, azok mennek a legnehezebben, szinte nem is tudjuk kimondani, csak néha sikerül. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó nyelv, de egyben nehéz is.
Tolunay: Igazából azért jelentkeztünk Erasmusra, hogy az angol nyelvtudásunkat fejlesszük. Ám Magyarországon magyarul beszélnek az emberek, így alkalmazkodnunk kell, amennyire tudunk, hiszen sajnos nem mindenki beszél itt angolul. A magyar nyelv nagyon bájos számunkra. Ha új szavakat, kifejezéseket tanulhatunk magyarul és mondjuk is azokat az embereknek, akkor nagyon örülnek nekünk, hiszen úgy gondolják, hogy tiszteletben tartjuk a nyelvüket azáltal, hogy csak keveset is, de pár dolgot megjegyzünk. De például tetszik, hogy a sapka, sál és papucs szavakat ugyanígy mondjuk mi is törökül.
Burcu: Megpróbáltam az angol mellett magyarul is tanulni egy kicsit, ha már itt vagyok. Nagyon kellemes érzés, amikor valamit megtanulok magyarul, próbálunk kommunikálni a magyar emberekkel. Például amikor azt mondom „köszi”, akkor az emberek elkezdenek mosolyogni és olyankor nagyon büszke vagyok magamra.
Milyen élményekkel tértek haza Törökországba?
Burcu: A legnagyobb élmény számomra az volt, hogy megismerhettünk egy új kultúrát és új embereket.
Hicran: Mielőtt idejöttem, megfogadtam magamnak, hogy akivel lesz lehetőségem, biztos, hogy beszélgetni fogok. Nagyon sokan kedvesek voltak velünk, ezt soha nem fogjuk elfelejteni.
Ezgi: Meg fogom osztani a családommal a gulyás és a lángos receptjét, talán megpróbálom otthon is elkészíteni ezeket az ételeket. El fogom mondani mindenkinek a magyar szavakat, amiket megtanultam, remélem majd egyszer, ha alkalmam lesz rá, még visszajöhetek Magyarországra.
