A feltörekvő vidéki zenekarok közül ezúttal a tiszakécskei Let the cigar die akusztikus duót mutatjuk be nektek. A zenekar az elmúlt években sok változáson ment keresztül, ma akusztik verzióban hallgathatjuk őket – legközelebb 2018. július 20-án Szegeden, a Nyugi Kertben. Megalakulásukról, változásokról, zenéjükről kérdeztem a duó egyik tagját, Sánta Zoltánt.
Mikor és hogyan alakult meg a Let the cigar die?
A zenekar 2010. július 8-án alakult napra pontosan. Tiszakécskén egy városi rendezvényen léptünk fel egy kieső zenekar helyett. Levivel ott helyben átbeszéltünk pár dalt, és kitöltöttük a fent maradt idősávot. Nem próbáltunk előtte, annyira ismertük egymást, hogy tudtuk, mindketten gitározunk, szóval teljesen spontán volt a megalakulás.
A megalakulás óta milyen változásokon ment keresztül a csapat?
2012. július 24. Zenta, Nyári Ifjúsági Játékok: a zenekar történetének egyik fontos dátuma, ugyanis ekkor léptünk fel elsőnek teljes zenekarként. A négyest Levi, a basszusgitárnál Kőrös Zoltán Dávid (akivel Levi előtte sokáig együtt zenélt), Czene Dávid martfűi dobos (a vele való találkozás is egy véletlen dolog volt, az ő és a mi akusztikus produkciónk együtt játszott Szolnokon és ott ismertük meg) és én alkottuk. Az elkövetkezendő kezdeti időszakban főleg grunge, postgrunge dalokat játszottunk más előadóktól (pl.: Seether). Később 2013-ban kezdtek íródni az első saját dalaink, mindeközben olyan zenekarok voltak ránk hatással, mint pl. a Parkway Drive vagy a Down. Első dalunk az I Wish you, melyet 2013-ban vettünk fel Kecskeméten az Origo Studioban, Cserny Bogi Kálmánnál. Később a Petőfi Rádió is lejátszotta.
A zenekar ebben az időszakban az akusztikus duó fellépéseivel együtt három év alatt cirka 300 koncertet adott. 2013. május 18-án megnyertük az ország egyik nagyobb tehetségkutatóját, az Éter fesztivált, így bejutottunk a Sziget Fesztiválra, ahol hazánkat képviseltük a nemzetközi Tehetségmutatón. Eközben felvételre került második dalunk, a Solitude. 2013-ban volt szerencsénk egy baráti szálon át bekerülni az utolsó Hegyalja Fesztiválra. Következő években megjártuk az ország számos klubját és fesztiválját, többek között játszottunk a Rockmarathonon, a Rockparton, a SZIN-en, ahol volt szerencsénk zsinórban három évben is fellépni. 2015-ben felvételre kerültek a So confused és az Endless Hours nevű dalaink. 2016-ban elváltak útjaink Czene Dávidtól, helyét Varga Szabolcs vette át Tiszakécskéről. A következő években több koncertet adott a zenekar a hazai underground színtéren, sőt több ízben bemutathattuk zenénket Szerbiában, Romániában és volt szerencsénk Svédországban is koncertezni.
A zenekar 2017-től a teljes felállást abbahagyta, jelenleg csak akusztikus duó (néha trióként) működik. A tagok jó viszonyt ápolnak egymással, hiszen más felállásokban is együtt zenélnek. Az évek alatt mindenki játszott több formációban (többek közt: Sequence, Barbears, Sick Soul, LAST, Mayfly).
Egy többtagú zenekar és egy akusztikus duó hangzása között nagy különbség van – melyik formáció áll hozzátok közelebb?
Szerettük mindkettőt, a teljeset is, mindkettő másért jó. Az akusztiknak teljesen más a hangulata, mint egy teljes formációnak. Néha kicsit háttérzene, de néha ha olyan típusú helyen játszunk, ahol sokkal közelibbnek érzi az ember a közönséghez magát.
Egyszer Pesten egy klubban játszottunk, ahol nem volt hangosítás, de mi lejátszottuk így is a műsort. Az volt érdekes a dologban, hogy a közönség olyan csendben volt, hogy lehetett hallani, ahogy a poharakat lerakják az asztalra miután ittak.
Milyen zenekarok voltak rátok hatással?
A zenekar tagjai a mai napig „mindenevőek”. A minimaltól a pop és rap slágereken át a grindcore-ig mindent hallgatunk.
Műfaj szempontjából hová sorolnátok be magatokat?
Mivel már csak akusztikus formában létezünk, marad az „Akusztiklájvsó”.
Mivel foglalkoznak a banda tagjai civilben?
Én egy tésztagyárban tevékenykedek, emellett a koncerteket szervezem és egy picike underground fesztivált ALPÁRFESZT néven, immáron öt éve. Jelenleg több produkcióban is játszom. Levente a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalatánál dolgozik. Jelenleg a duó mellett a Barbears zenekarban tevékenykedik, és saját dalain dolgozik Zolival egy új projekt keretein belül. Zoli Szegeden tanul és zenél (de Szabival és velem a MAYFLY zenekarban is), emelett saját elektronikus synth wave-dark synth dalait csinálja. Szabi a Kodolányira jár, és rengeteg produkció alapja a dobok mögött (NENE, Lilin Quartet és még sok más). Czene Dávid Martfűn él és dolgozik, több formáció dobosa városában és Szolnokon is (a Rongyszőnyeg és a Dana & the Dreamcatchers zenekarokban játszik).
Mit akartok kifejezni zenétekkel?
Csak jól akarjuk érezni magunkat. Ez régen a teljes felállás idején is így működött és most is így van, szeretjük az életet. Akusztikusan nincsenek saját dalok, így más dalaival koncertezünk improvizatív módon.
Mik a zenekar jövőbeni tervei? Tervezitek saját dalok megírását akusztikban?
Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, egyelőre nincs tervben semmi konkrét, csak a zenélés.
