Kollázsszerű, kezükkel orcájukat takaró, egzotikusan szép női fejek, torzók fogadnak Verebics Kati új tárlatának otthont adó Karinthy Szalonban. A kiállítás fókuszába – mint korábbi munkáinál – ezúttal is az arcot, a testet helyezte az alkotó, akit afrikai utazása inspirált.
Az alkotó
A Dégen született festő számára nem idegen a művészközeg. Édesapja a dégi Festetics-kastély kurátoraként számos kortárs kiállítást rendezett, édesanyja pedig rajztanárként dolgozik. Húga, Verebics Ági festő, akivel a közelmúltban együtt állított ki (Permanens Konfliktus, Új Műhely Galéria 2020). Verebics Kati visszaemlékezése szerint már szakközépiskolásként versesköteteket illusztrált, így számára nem volt kérdés, hogy ő maga is művészi pályára lépjen. 1999-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakjára, később átiratkozott az intézmény festő szakjára, ahol mestere Klímó Károly Munkácsy Mihály-díjas festő és grafikus volt. Tanulmányai után nemzetközi workshopokra, művésztelepekre szerzett akkreditációkat, többek között Abu-Dzabiban, Katarban, de a művészet fellegvárában, Párizsban is dolgozott. Az ott szerzett ismeretségek pedig hozták egyik felkérést a másik után. A nemzetközileg is elismert alkotó egyéni (Godot Galéria 2018) és csoportos (Peace, Bécs 2018) kiállítások sokaságát tudhatja maga mögött, a hazai művészeti szcéna egyik „stabil” résztvevőjeként itthon is méltán tett szert ismertségre.
Verebics Kati női arcokat, testeket ábrázoló festményein keresztül a lélek rejtőzködő és fájdalmas mélységeit próbálja minél alaposabban feltárni. Realista ábrázolásmódú kompozícióiba előszeretettel sző be szürreális elemeket. Szívesen kísérletezik változatos technikákkal, anyagokkal. Líraian érzékeny, kollázsolt képein gyakran használ csipkét, sarat, dolgozik olajjal, hidegtűvel és monotípiával, de műalkotásai létrehozásához úgynevezett transzfer fotóátviteli eljárást is alkalmaz. Művészetének ars poeticáját a következőképpen összegzi: „Sokszor naplószerűen festem ki és rajzolom a bennem zajló történéseket, legyen ez akár egy pszichologizáló portré, vagy egy közeli kontextusba helyezett testkivágat, gyakran a helyek, amelyeken járok. A figuratív megfogalmazás érdekel leginkább”.
Verebics Kati világa
Az idősebb „Verebics-lány” festészetére rendkívül inspirálóan hatott egyiptomi utazásának színhelye, Kairó, a líbiai sivatag, ahol néhány hetet hamisíthatatlan paradicsomi környezetben tölthetett el. Az Oázis képein érződik ennek az utazásnak a hatása, amelyen az alkotó megfigyelhette az afrikai országban élő nők egzotikus arcának vonásait, természeti sajátosságait, átérezhette egy ősi kultúra szellemiségét, és azt, ahogyan ma élnek.
A Karinthy Szalonbéli tárlatának vásznain többnyire ilyen különleges női arcokat figyelhetünk meg, amelyeket realista módon örökített meg, ám a rajtuk látható régészeti (ókori szobortöredékek, dobókockák) tárgyak és természeti elemek (megkövesedett kagylók, kövek, dobókockák) miatt mégis szürreálisnak, bizarrnak hatnak. Az Oázis alkotásain ezek a természeti és régészeti „kellékek” izgalmasan keverednek Verebics Kati bravúrosan montázsolt arcaival, kezeivel.
Az alkotások
A Siwa 1 (2020) című olajképről egy fiatal lány jóformán teljesen eltakart arca néz ránk. Tekintetét a nézőre szegezi, türkizkék szeme élettel teli. A színes közel-keleti szőttes mögé rejtett arc takarása ellenére is érzelemdús, köszönhetően a lélek tükreként is aposztrofált gyönyörű szemnek, amely a keleti nők rejteni kénytelen szépségéről és a megmutatkozástól való félelméről vall.
A Kagyló maszk (2021) körbe foglalt női modellje is takarásban van, arcának alsó felét kezével elfedi. Finom ujjai között a tengeri búvárok „zsákmányát”, egy kagylót tart, a nőiség, a megnyílásra való hajlam jelképét, amelyből Aphrodité, Vénusz született, és belseje igazgyöngyöt rejthet. Az oldalra néző kék szemek a kitárulkozás merészségétől való riadtságot sugároznak.
Izgalmas alkotás a Cím nélkül (2021) monotípia, amelyen egy mezítelen női test részletét látjuk. A karcsú derekú, oldalra fordult törzsön egy fekete párduc félelmetes alakja rajzolódik ki, csipkeként betakarva a női testét, dísszé szelídítve a vadság jelképét.
A Parafrázis 1 (2021) egy felnagyított női arc alsó részét ábrázolja részletekbe bocsátkozóan. Még a bőr legapróbb hibái is fellelhetők, köszönhetően a reális ábrázolásmódnak. Verebics vásznára a száj és áll fölé, elé szürreális, állati elemeket montírozott. Az egyik ilyen bizarr elem egy „menyét” szeme, mintegy az arc folytatásaként, a másik a vörös száj szegletében vicsorító hermelin, amely Leonardo: Hölgy hermelinnel című képét juttatja eszünkbe.
A kiállított munkák elemzését még lehetne folytatni, hiszen a festő számos műalkotása rejt érdekes utalásokat. A többrétegű, változatos textúrájú képek fotószerű „arcai” a látványtól elrugaszkodva válnak egyszerre szürreálissá és misztikussá, izgalmasan egyedivé Verebics Kati „ezerarcú” kiállításán.
Verebics Kati: Oázis, kiállítás, Karinthy Szalon, Budapest 2021. május 20.- 2021. június 18.
Kiemelt kép: Cím nélkül, 2021 transzfer, monotípia, vászon, a Karinthy Szalon jóvoltából, a képeket Verebics Kati és Mádl Janka készítette
