November 29-én megnyílt Lesenyei Márta Munkácsy-díjas és Vas megyei Prima-díjas Érdemes Művész kiállítása a Weöres Sándor Színház aulájában.
Lesenyei Márta Budapesten született 1930. január 13-án. A Dési Huber Körben, Gyenes Tamásnál kezdte tanulmányait. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szabó Iván, Pátzay Pál, Beck András és Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt 1949 és 1954 között, majd Budapesten, a Kmetty utcai Kernstock Műteremben dolgozott férjével, a szintén szobrász Kiss Sándorral. A ’80-as évektől Zsennyén él, a zsennyei művésztelep állandó résztvevője.
A kiállításmegnyitó Balogh János, Kovács Viki és Nagy-Bakonyi Boglárka, a Mágikus Mintha zenekar tagjainak produkciójával vette kezdetét, akik Márta tiszteletére Márti dalát adták elő. Az Oroszy Csaba képzőművész által megnyitott kiállítás válogatás egy szelíd lelkű szobrász életművéből és a nagyközönség elé még nem tárt alkotásaiból. „Lesenyei Márta szobrászművész munkássága jelenségének kortalanságában gyönyörködve évtizedek szorgalmát, számtalan elemelkedett kiállítást, köszöntőt, tudományos alaposságú méltatást, a szakma és a műértők egyöntetű rajongását, élet- és közterek ünnepélyes szobrászati megoldásait, díjak, elismerések, kitüntetések súlypontjait, vég nélküli barátkozásokat, életszerelmetességet, humorral átszőtt, visszahúzódó szerénységet, az alkotói akarat diadalát fedi” – kezdte a kiállító méltatását a képzőművész.
Ezt követően elárulta, hogy a kiállítás tervezésekor és összeállításakor arra törekedtek, hogy a nagyszámú alkotást felvonultató, impozáns életműből néhány könnyebben mozdítható műremeket mutathassanak be az érdeklődőknek – lehetőség szerint olyanokat, amelyek eddig csak Márta műtermében lapultak. Így kerültek kiállításra a nagyérdemű által még sosem látott rajzok, kisplasztikák és családtörténet közé rejtett személyes fotográfiák.
Márta a sajátos, rendkívül összetett magyar szobrászat letéteményese, ahol tapasztalata, irányultsága, mesterségbeli tudása egyetemes művészeti fundamentumon nyugszik. Nála nem választható el az élet és az alkotás misztériuma – hangzott el.
A 89 éves szobrászművész a feltűnést kerülve, szerényen ülte végig Oroszy Csaba méltató beszédét. Hasonló szellemben élte ez idáig az életét is; sosem szerette a nagyzolást. Derűs és kiegyensúlyozott asszony, aki mindig is hivatásként tekintett a szobrászatra, időről időre érzelemgazdag, szinte révült alkotásokat hozva létre.
Kiemelt kép: Kaczmarski Ágnes
