Az immár hatodik alakalommal megrendezett Budapesti Fotófesztivál nyitókiállításaként, Magyarországon először tekinthetjük meg a neves fotós, Martin Parr strandoló emberekről készült sorozatait a Műcsarnokban.
Martin Parr munkássága
Nagyon fiatalon, már 14 évesen eldöntötte, hogy dokumentarista fotók készítésével szeretne foglalkozni. Ezen elképzelésében nagy szerepet játszott amatőr fotográfus nagyapja, George Parr, aki maga is tagja volt az angol Királyi Fotós Társaságnak.
A fotós képzést a manchesteri Műszaki Egyetemen végezte, és rövid idővel ezután kezdett el dolgozni első kiállításán, ami a Home Sweet Home címet kapta. 1994-ben csatlakozott a Magnum fotóügynökséghez, aminek később, 2013–2017 között elnöke is volt. Eddig több mint 100 fotóalbumot publikált, de sok esetben vett részt más fotókönyvek szerkesztésében. Pályája során számos kitüntetést, díjat is elnyert, kurátorként segédkezett kiállításoknál, és nem utolsó sorban, 2017-ben létrehozta saját alapítványát.
Sorozataiban a társadalom egyes szintjeinek és eltérő aspektusainak vizsgálata áll a középpontban, mint például a kulturális sajátosságok, társadalmi rétegek közti különbségek, az egyén megnyilvánulásai. Parr bejárta az egész világot, és alkotásain keresztül izgalmas szemszögből mutatja be eltérő közösségek életét. Egyszer úgy nyilatkozott, hogy a fotózásnál szeret fiktív képeket készíteni a valóságból. Megpróbálja a társadalomban meglévő természetes előítéleteket egy váratlan csavarral ábrázolni.
Kompozíciói gyakran eltérnek a megszokottól, így egy intimebb betekintést nyerhetünk abba, hogyan is élünk, hogyan működik a közösségünk. A humor és a kritika finom összemosása a fentebb említett intimitással könnyen befogadhatóvá teszi Parr képeit a látogatók számára.
Strand az egész világ
A téma szorosan kötődik Martin Parr életéhez is, mivel nagyapjával sokat jártak Észak-Anglia partjaira. Később ezekre a helyszínekre fotográfusként visszatérve, a strandoló embereket kezdte megörökíteni. A kiindulópontot a The Last Resort (1986) című sorozat jelentette, melyben egy Liverpool melletti tengerpart mozzanatait mutatja be. Az évek múlásával azonban Parr bejárta a világot, hogy megmutassa, milyen kulturális sajátosságai vannak a nyaralási szokásoknak.
A képek rávilágítanak, hogy a strandok milyen jelentős találkozási pontoknak tekinthetőek a közösségek életében; az emberek azért mennek oda, hogy együtt szórakozzanak, kikapcsolódjanak. Ez egy univerzális tevékenység, mindenki, aki teheti, a meleg napokat a vízparton töltené a szeretteivel. Ugyanakkor ennek az egységes jelentésnek látszólagosan ellentmondanak a nemzetek sajátos szokásai; míg Brightonban jégkrémet esznek az emberek, addig Chilében sült halat. Ezt a kettősséget Parr művei nagyon jól visszaadják.
A strandoló emberekről készült fotósorozatok nagyon jól illeszkednek az alkotó kutatásainak koncepciójába; a strand egy olyan összekötő elem, ahol a társdalom bármely rétegéből megfordulhatnak emberek, és a különbségek vagy elmosódnak, vagy éppen kihangsúlyozódnak. A fotókon nem egy excentrikus jelenséget láthatunk, melyek sokszor összefüggnek egy nemzet sajátosságaival.
A képek az egyszerű pillanatok dokumentálása mellett olyan nagyobb volumenű dolgokra is rámutatnak, mint a nyaralási szokások változása, a fogyasztói társadalom egyre nagyobb jelenléte az elmúlt évtizedekben és a tömegturizmus növekvő befolyása az országok gazdaságára, természeti környezetére.
A kiállítás, ami elhozza nekünk a strandolás élményét
Ha még így, a tavasz utolsó hónapjában sem kapott el minket a nyári strandolás hangulata, akkor ez a kiállítás tökéletesen alkalmas erre. A két szobából álló tárlat első részében a Britanniában készült képek vannak fókuszban, míg a második helységben a művész utazásainak eredményeit láthatjuk. A képekhez nincsenek hosszú magyarázatok fűzve, ezáltal kizárólag az izgalmas színekben pompázó fotókra terelődik a figyelmünk. Még két, fából készült napozóágy is a segítségünkre van, hogy könnyebben beleéljük magunk a tengeriparti pihenés hangulatába. Gyermekkorunk strandjainak napernyős élményeit hozza vissza az ajtót díszítő kék-fehér csíkos dekoráció is.
A fotók elhelyezése jó pár esetben nagyon izgalmas, önmagukon túlmutatva is humoros képcsoportokat alkothatnak. A kiállítás második helyiségében egy rövid videó is megtekinthető, ahol a művész beszél a sorozatok elkészítéséről.
Összességében, talán némileg elfogultan is kijelenthető, hogy mindenképpen érdemes egy kis időt szakítani Martin Parr fotóira, amik amellett, hogy elhozzák nekünk a nyári vakáció hangulatát, a háttérben olyan társadalmi tényezőket mutat be, amik akaratlanul is elkápráztatják és elgondolkodtatják a látogatókat.
Martin Parr Strand az egész világ című kiállítása június 26-ig megtekinthető a Műcsarnokban.
