A két részben megjelenő cikkben a Maroon 5 albumborítóinak változását fogom bemutatni; főként a vizuális megjelenésről, az elgondolkodtató ábrázolásmódról, a képek mögötti rejtett üzenetekről, valamint a képek mögötti tartalmakról lesz szó. A zenekar közel 25 éves múltja számos meglepetést tartogat a mai napig mindazon rajongóknak, akik azt hitték, ismerik őket, csak azért, mert a dalaik szövegét szinte kívülről tudják; mind pedig olyan embereknek is izgalmas lehet a különböző nézőpontok felfedezése, akik egyáltalán nem ismerik a bandát. Folytassuk tehát az ötödik albummal.

Hands All Over (2010)

maroon5-handsallover-album-cover-f21
Forrás: JB HI-FI

A 2010-es borítójukon a színeket tekintve pasztell árnyalatok dominálnak, mint például a bőr színe, a törtfehér, vagy a krémszín. Egy meztelen női alak áll a középpontban, helyesbítve ül egy be nem vetett ágyon, saját karjain kívül egy rejtett, a képen nem ábrázolt alak karjaival is egyaránt ölelve. Leginkább az érintések fontosságát hangsúlyozza, ahogy az az album nevében is benne van: Hands All Over (Kezek mindenütt). A bizonytalan szerelem ábrázolását láthatjuk, ahol szükség van a megerősítő kezekre, amik soha nem hagynak el. Az album egyik kiemelkedő dala erről szól; ennek a jelentéseként, értelmezéseként tekintem a „Never gonna leave this bed” sort (ami egyben a dal címe is), mely lefordítva úgy hangzik, hogy „Soha nem hagyom el ezt az ágyat”. A borító összhangba kerül a dal egy részletével, valamint a háttérben megbújik a ragaszkodás is egy szerelemben, szerelemhez.

Overexposed (2012)

maroon5-overexposed-album-cover-f21
Forrás: Genius

2012-t írunk, először rápillantva a képre megviselt, összezavarodott figurák ábrázolását látom. A szövegben tervek, változások, elvesztegetett idők jelennek meg, de ami a borítói megjelenést illeti, a leglényegesebb a túlzsúfoltság. A borítón megjelenő hasonló színek (árnyalatbeli különbségekkel) egységes összképet adnak. Megjelenik egy színkavalkádot hányó figura, a szövegben is jelzi a szerző, hogy még egy szerelmes szám, és azon nyomban rosszul lesz.

A szerelem színesen jelenik meg, a tündérmesékre is a színpompás megjelenés jellemző, feltehetőleg a szerelmét is így képzelte el, ami kudarcba fulladt, hisz a „boldog vég” (happy ever after) mégsem lett boldog. Ezt elég sokszor kihangsúlyozták mind a szövegben, mind a sok meggyötört ember képével a borítón. Megjelenik a döntésképtelenség a szerelem kapcsán, a lázadás. Elmondhatjuk tehát, hogy nem hiába Overexposed (Túlexponált) az album neve.

V (2014)

maroon5-v-album-cover-f21
Forrás: Genius

A képen láthatjuk a pirossal/vörössel megvilágított V alakú neoncsövet egy puszta közepén. Ahogy azt már korábban említettem, a vörös szín melegséget áraszt, jelen esetben inkább figyelemfelkeltő hatása van, hiszen ez az ötödik albumuk, mióta Maroon 5-ként léteznek a nagykönyvben. A V mint római ötös, megerősíti a banda öt tagját, illetve a frontember ugyanebben az évben házasodott meg, tehát számára mind az albumuk megjelenése, mind a házassága a győzelmet jelentik. Angol nyelven a győzelem ’victory’, akár ennek a szónak a kezdőbetűje is lehet a borítón ékeskedő V jel.

Bár nem szembetűnő, de ha alaposan megvizsgáljuk az albumborítót, a háttérben feltűnik a zenekar neve a hegyoldalban, csakúgy, mint a híres Hollywood felirat Kaliforniában, ezzel is tükrözve a népszerűségüket, illetve az eddigi dalok okozta óriási sikereket. Mindezt egy homályos kék színben ábrázolták, ami amúgy is a távolságot, a hidegséget jeleníti meg, emellett ellentétet alkot a pirossal.

Az albumon lévő számok közül az egyik címe Maps (Térképek), ez összhangban van a borítóval, hiszen egy puszta közepén, ahol semmi nincs, elkél egy térkép, ami utat mutat, egy jobb élet felé, amit annyira hiányolnak a szövegben is.

Red Pill Blues (2017)

Maroon-5-Red-Pill-Blues-album-cover-f21
Forrás: CDPLAK

A Maroon 5 legutóbbi albuma 2017-ben jelent meg, és a Red Pill Blues címet viseli. Az ötlet a Mátrix-filmekből származik, arra utal, hogy a választott pirulák miként vezethetnek be minket az alternatív világba, esetleg hogyan vezethetnek abból ki.

Képesek voltak megragadni az élet adta lehetőséget és alkotni valami újszerűt. A What Lovers Do (Amit a szerelmesek csinálnak) című számuk valami teljesen más volt, mint bármelyik zeneszám egyike a Songs About Jane című albumukról (igaz, hogy a fő téma itt is a szerelem volt, csak más hangzásban). Több mint 20 év a zeneiparban meghozta a kedvet számukra ahhoz, hogy újra fiatalnak érezzék magukat, csak most itt, a 21. században, hiszen az album borítóján a már 7 tagból álló zenekar látható a Snapchaten talált szűrőket magukra öltve. Ez egy kicsit játékosabb, gúnyosabb megközelítés, mint amilyennek az előző albumokat lehet mondani. Érződik benne a mai társadalom kifigurázása, megfogalmazódik benne egy kritika. Az egyik számuk szövegében az alábbi sor ad erre magyarázatot: All you gave me was a plastic” („Minden, amit adtál, egy műanyag volt”). A műanyag szó jelen esetben utalhat a hamis, a természetellenes dolgokra, lényeg, hogy semmiképp sem valódi. Ahogyan a borító is „szépít” a művészeken – ha nem is épp szépít, mindenesetre elfedi a valóságot a csillogással –, úgy párhuzamba állítja a mai társadalmat a valódisággal. Ez szólhat az egyéniség elvesztéséről is a modern világban, ahol a megszerkesztett, túleffektelt képek jöttek divatba, vagy épp a valahova tartozásról, melynek szemléltetése sablonokon keresztül, azok segítségével jelent meg.

A Maroon 5 haladva a korral, s valami újat alkotva ásta bele magát egy társadalmi probléma közepébe, erős hangsúlyozással a mögöttes tartalmakat illetően. A borító a tartalommal együtt ellentmondásos is, hiszen egy elcsépelt, sablonos technikát alkalmaztak, viszont a zenekar közel sem lesz ettől átlagos. Azt mondhatjuk, hogy a pop műfaj kimagasló zenészeiként vannak jelen újabb és újabb alkotásaikkal egyaránt, nem vesztve el ezzel az évtizedek óta tartó hírnevüket.

Adam Levine azt nyilatkozta a Julia Michaels-szel való közös munkájuk során – ami egy duett az albumon –, hogy

minden jó pop slágernek csak viccesnek, fényesnek és sötétnek kell lennie egyszerre”.

Végezetül azt gondolom, hogy a szavak sokkal inkább tükrözik egy kép mondanivalóját, mint maga a kép önmaga. Ám ha mind a kettő egyszerre jelen van, összetett gondolatok halmaza jelenik meg a fejünkben. A lényeg mégis az, hogy ne csak a monumentális, feltűnő dolgokat keressük a képeken, hanem szemléljük meg annak hátterét is, lássunk mögé, gondolkozzunk el, hogy mi lehet annak az üzenete.

Amikor új képeket látunk, új érzéseink, benyomásaink lesznek és összehasonlítjuk azokat a már tárolt mentális képeinkkel. Összefüggéseket keresünk, következtetéseket vonunk le. Egyes képekre azért emlékszünk, mert érzelmileg kötődünk hozzájuk, ha sokáig nézegetjük, az idő múlásával állandóan jelen lesznek elménkben, ezáltal elkezdjük azokat hasonlítani másik képekhez. Ha ismerjük a körülöttünk lévő világot, nyitottan szemléljük azt, könnyebben tudjuk elemezni a képeket, hisz az is egy életből kiragadott pillanat megörökítése.

A Maroon 5 nyolc albumát elemezve azt mondhatom, a képek mit sem érnek mögöttes tartalmak nélkül. Egy képnek végtelen sok értelmezési lehetősége van, ezért egy remek illusztráció számos értelmezési lehetőséget tár elénk. Mindez mély betekintést igényel (főként) a szövegíró magánéletébe is. Számomra ez a több mint 20 éves visszatekintés a zenekar életébe több volt, mint elemzés. Teljes átszellemülést jelentett, egy-egy élethelyzetbe való belemerülést, egy saját darabot mind a magánéletükből, mind a hírnevükből egyaránt. Átfogó képet kaptam a változás varázsáról, legfőképp arról, hogy a szerelem jelensége milyen alkotásokat képes létrehozni a művészek közreműködésével, s mind képekben, mind szavakban hogyan kerül ábrázolásra.

A zenekar a mai napig él és fennmaradt a köztudatban, azzal a különlegességgel, hogy nem csupán a legújabb számok hangzanak el napjainkban a rádióban, hanem egészen a kétezres évek elejére visszamenőleg is hallhatjuk felcsendülni a kezdeti sikerek nagy dallamait.

 

Felhasznált irodalomjegyzék:

 

Kiemelt kép: ThanasitHigh