Először szerették volna együtt bemutatni Az Év Grafikája díjat elnyert műveket a Műcsarnok legújabb kiállításán. Az Időfázisok tárlatra az elmúlt 25 év díjazottjai a korábbiak mellet újabb munkáikat is elhozták. Homokszem a gépezetben azonban, hogy voltak alkotók, akik nem kívántak részt venni a kiállításon, de messze nem ez volt a tárlat legfőbb hibája, amit inkább megpróbáltak elhallgatni a látogatók elől.
Az Év Grafikája díj
Az év grafikája díj kezdeményezője és az évenkénti átadás lebonyolításának felelőse A Magyar Grafikáért Alapítvány (AMGA), amelynek elnőke Stefanovits Péter, a most megrendezett kiállítás kurátora is egyben. Magát az alapítványt a Magyar Grafikusművészek Szövetsége hozta létre.
A konkrét díj Paizs László Kossuth-díjas képzőművész plasztikája, ami minden évben nyertesről nyertesre száll, akik emellett anyagi támogatásban is részesülnek. A díj egyedisége, hogy mindig az előző év nyertese dönti el, ki részesülhet következőnek az elismerésben. 1996-tól az elismerésben részesült alkotók közül Barczi Pál, Prutkay Péter, Gallusz Gyöngyi, Kótai Tamás, Madácsy István, Zsankó László, Stefanovits Péter, Sebők Éva, Somorjai Kiss Tibor, Szurcsik József, Rácmolnár Sándor, Koralevics Rita, Germán Fatime, Sóváradi Vali, Horváth Kinga, Nagy Csaba, Molnár László József, Födő Gábor, Sáros A. Miklós, Bányay Anna, Mórocz István és Ádám Zsófia munkáit mutatja be a tárlat.
Elzárkózók
Négy alkotó, név szerint Koós Gábor, Gallov Péter, Molnár Zsolt és Szíj Kamilla nem küldött művet a kiállításra. Kérdésünkre Stefanovits Péter azt mondta, két esetben is megkérték a művészeket, hogy küldjenek műveket, azonban ezt mind a kétszer indoklás nélkül megtagadták. A hiányzó négy művész alkotásai ettől függetlenül megtekinthetők a kiállításhoz készült kiadványban, amit a Műcsarnok előterében tudnak megvásárolni a látogatók.
Portálunk próbálta felvenni a kapcsolatot az alkotókkal, hogy megtudjuk, miért nem kívántak részt venni a kiállításon, megkeresésünk óta egyedül Kóos Gábor válaszolt, aki nem kívánt nyilatkozni, mástól egyelőre még nem kaptunk választ. (Amennyiben ez megváltozik, cikkünk frissítjük.)
Szembeállítások, változások
A tárlat összességében sokszínű, de mégiscsak hiányos, abban a tekintetben, hogy a digitális technológiával készült, ún. számítógépes grafika, a kurátor szavaival élve „nem jellemző erre az anyagra”, se a díjazott, se a későbbi művekre. Manuális technikákkal készült munkák uralják a tárlatot. Egyetlen kivétel Gallusz Gyöngyi Határterületek és Nagy Csaba Tájhamisítás című digitális nyomatai, de az alkotók díjazott művei ugyanúgy manuális technikákkal készültek.
Az alkotások között találhatók szén-, ceruza-, pasztell- és ezüstvesszőrajzok a minimalistától a fotórealisztikusig. Különféle sokszorosító grafikai eljárások: fametszet, linóleummetszet, hidegtű, litográfia, szitanyomat, giclée nyomat és rézkarc. Akadnak még tussal vagy aquatintával készült művek is.
Mindazonáltal a nyertes munkák mellett minden művész a díjazást követő években készült alkotással is szerepel a tárlaton. Ezek jól szemléltetik, mennyiben változott az eltelt idő óta az adott alkotó technikája. Egyeseknek merőben eltérő fordulatot vett a munkássága, míg mások láthatóan szigorúan megmaradtak azon a vonalon, amelyen korábban elindultak.
Az előbbire jó példa Stefanovits Péter, aki (korábbi nyertesként maga is kiállító) egy friss térinstallációt helyez szembe régebbi litográfiájával. A két alkotás méretben és térben merőben eltérőek, egymás mellé állítva elég szerencsétlen páros képét adják. A két művet érdemesebb lett volna egymástól távolabb elhelyezni, ahogy ezt Ádám Zsófia Emlékezőanyag című fatörzsszelet-nyomatai és a Vetületek II. című alkotás esetében tették.
Visszatérve az elmozdulásokra, Prutkay Péter korábbi műve egy aquatintával készült rézkarc, újabb alkotása azonban egy méretében körülbelül egyező, apokaliptikus képet ábrázoló, ún. objekt. A kettő eltérő, mégis jól megfér egymás mellett. Így van ez még inkább azok esetében, akiknek munkássága keveset változott az elmúlt években. Ilyen Molnár József László és az ő fotórealisztikus ceruzarajzai. A legtöbb alkotó munkássága mégis csak a két véglet között helyezkedik el: kissé változott, de nem nagyon.
Extra
Más kiállításokkal ellentétben az Időfázisok tárlatán külön figyelmet érdemelnek az alkotásokhoz tartozó névtáblák is. Ezeken a táblákon ugyanis a műre reflektáló rövid prózai művek olvashatók, amiket Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írtak. Sajátos történeteket, nézőpontot adnak ezek az apró reflexiók, de nem olyan nyersen vagy konkrétan, hogy megfoszthatnak bárkit a sajátos értelmezések lehetőségétől.
Elhallgatott hibák, hiányzó díjazott művek
Mindazonáltal a névtáblákat figyelve – ha az előtérben valaki a kiállítás kiadványát is átlapozza – könnyen zavarba lehet esni, ugyanis az évszámok sok esetben nem egyeznek. Rögtön a kiállítás elején Szurcsik József nyertes műve helyett egy 1991-ben készült litográfia látható, az újabb mű pedig 2017. és 2018. között készült sorozat darabjaiból ad válogatást. Semmi a kétezres évekből, amikor Szurcsik elnyerte Az Év Grafikája díjat. Prutkay Péter korábbi műve még nagyobb megütközést kelthet, mivel a díj megalapítása előtt kilenc évvel készült. Germán Fatime estében az elmúlt három évből (2019–2021) származó művek láthatók, de az alkotót 2010-ben jutalmazták a kiállítás magját adó elismeréssel. Sovárdi Vali, akit a következő évben díjaztak, egy 2006-os alkotásával van jelen (egy 2021-ben készült mellett).
Stefanovits Péter kurátor a hibákkal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy sok esetben a művészeknek már nem volt birtokában a nyertes munka, de voltak, akik tévedésből küldtek más alkotást, a szervezés pedig utólag nem tudta ezt korrigálni, többek között azért sem, mert a hibát későn vették észre.
Habár a tárlat kétségtelenül sokféle érdekes grafikai munkát fog egybe, amellett nem lehet elmenni, hogy a leírásában megtéveszti a látogatókat. Nem lehet elmenni a tény mellett, hogy sok esetben nem Az Év Grafikája díjat elnyert alkotás látható, csak az elismerésben részesített alkotó egy adott munkája és egy esetleg frissebb darab. Azt jól láthatja bárki, kik voltak azok, akik nem küldtek alkotásaikból a kiállításra, arról viszont nincs információ, hogy mely művek nem díjazottak. A látogató talán nem gondol bele és lehet mondani, hogy a munkák így is szépek, csak a hozzá tartozó körítés egyszerűen nem igaz. Felelősök sehol és felelős mindenki, főleg akik szemet hunynak a hibák felett. Időfázisok helyett Időzavarok várják a látogatót.
