Mi ez a rovat? Mik lesznek benne? Egy elmondható: minél kevesebb megkötés, rögzített szabály arra vonatkozólag, mi fér bele a névbe: képzőművészet. Akkor mit állít?
A meghatározás rögtön egy tagadás: nem csak hagyományosnak vett képzőművészet, melyből a rovat tartalma áll majd. Ez a „majd” már inkább egy célkitűzés, ami a semmivel igyekszik elkeríteni magát. Semmi-határ, ez persze bátor, főként, hogy a szem az egyetlen, ami körbe zárja mindazt, amiről a cikkek szólhatnak. Minden, ami belekapaszkodik a látóidegekbe.
Arra, hogy mi tekinthető képzőművészetnek, nem adható egyetlen válasz. Folyamatos feleselés zajlik minden újabb alkotással, újra meg újra felvetve az alapkérdést. Ami helyesnek választható, egyenként–egyénenként más. Tehát nem egy válaszba, hanem választások halmazába kíván elmerülni ez a rovat. Esetenként pedig felszínre hozni párat, hogy alaposabban megvizsgálja és összevesse egymással őket.
A 20. század modern művészeti újításai, például a kollázs, a ready-made vagy az akcionizmus, alapjaiban rengették meg az akkoriban képzőművészetről osztott hagyományos elképzeléseket. A 21. százdaban pedig tovább folytatódnak ezek a határhágások, egyrészt a művészet médiumain keresztül, másrészt tartalmuk szerint (lásd: Poszthumán allegóriák).
A kortárs képzőművészetet gyakran érheti kritika, hogy érthetetlen és értelmetlen. Emellet kevés művészeti folyóirat foglalkozik egyszerre szépművészettel és alkalmazott művészetekkel, mint a tervezőgrafika, formatervezés (vagy az építőművészet). Ebből a szempontból hasonlóképp háttérbe szorult az animációs műfaj, de a képregények művészi értéke sem mellőzendő. Ez a rovat nem kíván lefokozó vagy felmagasztaló megkülönböztetéssekkel élni.
A f21.hu képzőművészeti rovata szakítani szeretne a megkövesedett, elfogult képzetekkel, meghaladni a magasművészet és populáris művészet elszigetelő kifejezéseit, tekintve, hogy már általános tendencia a köztük lévő határok elhalványulása. Persze nem mondható, hogy ez mindig jó vagy mindig rossz lenne. A legtöbb, ami tehető: megírni minden változatot. Ezzel visszaérve a ’célhoz’, ami a határ – a határok nélküliség. Habár tudjuk, mindig van egy pont.
Ameddig a szerző lát, csak addig ér a képzőművészet. Nézni bárki tud, ezért más-más inger-lámpát villantunk fel, hogy legyen egy közös szem arra, ami és még képzőművészet.
Kiemelt kép: Wassily Kandinsky – Első absztrakt akvarell. 1910 (forrás: commons.wikimedia.org)
