Ebihalak, de nem olyan kicsik – fiatal grafikusok munkái a Kétéltű kiállításon

Kétéltű néven nyílt kiállítás a Kőbányai Kortárs Kultúr Központban október 17-én. A tárlat egy válogatás a Magyar Képzőművészeti Egyetem 3. évfolyamos grafikusainak munkáiból. Pályakezdés előtt állók által tervezett plakátok, logók mellett egyéb művek is akadnak még a sokszínű szakma ágazataiból, mindezt egy kiállítás felhozatalába sűrítve.

Az alkalmazott művészet (vagy nevezhető iparművészetnek is) kettős létezésben van. Egyrészt adott az alkotói szabadság, az egyéni stílus, mindezt egyensúlyba hozva – bizonyos mértékig – a piaci igényekkel, jobban mondva: piacképesnek lenni, befogadhatónak anélkül, hogy unalmassá, sablonossá válnának. Erre utal a kiállítás elnevezése. Egy grafikus nem lubickolhat szabadon, meg kell találnia a helyét a szárazföldön is. Képletesen: a két életmód egyinkének sem tanácsos túlsúlyban lennie az adott munkákban. A tizenöt fiatal grafikus közös kipakolásán jól vegyfigyelhető ez az egyensúlyozás, ami nem tökéletes, de elnézhető, ha néhány munkában inkább egyik irányba billen jobban a mérleg nyelve.

Körúton túl

A 4K (azaz Kőbányai Kortárs Kultúr Központ) most a rozsdaövezetben található egykori szalámigyár épületét hivatott megtölteni kulturális élettel a körúton túl. A friss projekt helyet ad zenészeknek, művészeknek, deszkásoknak (beltéri pályával), emellett kertmozit is rendeztek már, és a kiállítás napján épp egy bolhapiactól volt zajos a 4K udvara. Ennek a befogadó térnek köszönhetően tarthatták meg a Covid után első kipakolásukat az MKE 3. évfolyamos grafikusai.

Hogy brekegnek ezek a grafikusok?

A tárlatba belépve lehet fordulni balra vagy jobbra, valójában nincs megszabott irány, mivel a teremnek falai sincsenek. Fémvázakról vagy épp plafonról lógnak a kiállított munkák, ha nem klasszikusan csak a falon. Ezért a látogató akárhol kezdheti, és akárhol újrakezdheti, más sorrendben megtekintve a kiállítást. A szabadabb befogadást elősegítő rendezés ellenére azért az egymás mellé került munkák témájukban egybevágnak.

Mivel a kiállított darabok közül több is egyetemi projekt volt, az egyéni stílus jobban megmutatkozik egy feladat különböző kivitelezéseiben. Egyik ilyen kiadott feladat egyfajta magyar brand tervezése lehetett. A négy munka közül háromban jelenik meg a betyárság romantizált képe, különböző egyéni illusztrálásban a fiktív brand termékein (merchandise). A negyedik munkában a magyar puli lett alapul véve, és ebből lett kidolgozva egy minimalista feketefehér design, ami talán a legjobban sikerült a négy közül.

Láthatók még filmplakátok, de olyan szólásmondásokból kiinduló plakátok is, mint például: Ha már lúd, legyen kövér! Két arculatterv is be lett válogatva: egy a Ludwig Múzeumnak, egy másik pedig a Fővárosi Nagycirkusznak készült. Cseh Tamás és Másik János klasszikus Levél Nővéremnek című lemeze is új designt kapott az egyik munkában, de kiadványok is gazdagítják még a felhozatalt. Emellett többféle betűterv is került a kiállított munkák közé, ahogy egy kisebb csoport logó is. Különösen frissítő volt, hogy három illusztrált gördeszka lap is helyet kapott a tárlatban.

A grafikusok szavaival élve

A kiállítás kisfüzetében (és a Facebook-eseményben) pár mondatban minden egyes alkotó számot vet saját munkájával és azzal, mit jelent számukra a tervezőgrafika.

„Számomra mindig fontos az, hogy magabiztos lábakon álljon a koncepció, hogy elméleti és vizuális szinten is képes legyen megállni a helyét. Emellett igyekszem sokoldalú lenni a szakmában. Amit ad, azt kihasználni, majd átformálni ízlésessé és egyedivé.” – Kalmár Csenge

„Borzasztóan élvezem, hogy alkotásaim nem önmagukért, vagy önmagamért léteznek csupán, hanem egy ponton a mindennapi életünk részévé válhatnak. Izgalmasnak tartom az ezzel járó kihívásokat.” – Peszleg Kata

„Viszonylag későn, a középiskola alatt találkoztam először a képregények világával. Szerencsére az első kiadvány, amit a kezembe vettem, egy Sin City volt. Akkor és ott két dologba is beleszerettem. Magába a képregénybe, mint műfajba és a fekete-fehér, végletekig leredukált formák és foltok világába, amelyek optikailag értelmezhető képet alkotnak. Ezt a grafika területén talán a legszárazabb dologban, a betűtervezésben találtam meg. Lenyűgöz egy-két optikai turpisság, néhány jól formált karakter és az, hogy formájukban milyen széles spektrumú diverzitás létezik úgy, hogy képesek megtartani olvashatóságukat.” – Bódor Gergő

„A tervezőgrafika számomra kísérletezést jelent, a formákkal való játékot, utazást az egyszerű és a bonyolult, az autonóm és a kommersz szemlélet között.” – Derczbach Dóra

„Ha azt mondták, rajzoljak »valamit« egy üres papírra, nehezen engedtem el a fantáziámat. Viszont egy feladat által adott támpontok alapján sokkal kreatívabb megoldásokkal tudtam előrukkolni. Mondhatni a tervezői világ adott célt az alkotásaimnak.” – Kulcsár Csaba

A Kétéltű kiállítás összességében leginkább tanulságosnak mondható. Fiatal, pályakezdő grafikusok munkáit látva könnyen képet lehet kapni arról, hogy egy új generációra milyen stílusok hatottak, ezeket miként viszik tovább, és hogyan próbálnak létrehozni, megtalálni egy saját hangot. Habár kétéltűnek készülnek, még mindig csak ebihalak, de nem olyan kicsik, észre kell őket venni.