Ismerjük az érzést: van egy program, amit évente egyszer élhetünk csak át, így amikor vége, egy újabb hosszas várakozással teli időszakot hagy maga mögött. Épp ilyen a Savaria Vizuális Művészeti Tanszék diplomakiállítása: a sok együttható teszi minden évben újjá, izgalmassá, meglepetéssé.
A művészeti képzésben végző hallgatók számára mindig kilátástalan, hogy mit hoz a holnap, erre is utal a kiállítók által választott cím: Ugródeszka, sekély víz. Hiszen talán sokan közülük még most sem tudják, hogy ez életük első, komoly, nagy munkája, közös kiállítása társaikkal, avagy a lezárása az elmúlt éveknek, egyfajta elköszönés a pályáról. A szombathelyi campus által nyújtott képzés rengeteg lehetőséggel ismerteti meg hallgatóit, tényleg igazán jó ugródeszka annak, aki tudja, hogyan használja. Azonban, ha a jól ismert irodalmi képből merítünk – vizes szójáték -, és az élet tényleg egy nagy óceán, akkor nincs kérdés: meg kell tanulnunk benne úszni.
Azonban Czenki Zsuzsanna, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatóhelyettese egy más perspektívából is megmutatta a cím értelmezésének lehetőségét: ha a tanárok választották, akkor ez egy kedves figyelmeztetés is a jövőre nézve. Ezek a diákok viszont sokat tanultak az évek során az úszás művészetéről: megtanultak tanulni – ezt már dr. Németh István, az ELTE szombathelyi ügyekért felelős koordinációs rektorhelyettese tette hozzá. Ő nem műértőként, inkább műélvezőként vesz részt ezeken a rendezvényeken – mondja – és minden alkotás csodás tükre annak, ahogy ez a generáció válaszol a világ rezgésére.
A kiállításra a tanszék egykori oktatója, Készman József is eljött, aki jelenleg a Ludwig Múzeum Budapest Gyűjteményi, Kiállítási és Tudományos Osztály vezetője. Ő a képzés különlegességét hangsúlyozta, hiszen más képzésben részt vevő hallgatókkal szemben nekik nem szakdolgozat formájában kell tudásukról nyilatkozni, hanem alkotásaikkal kell megmutatni, hogy az egyetemtől kapott „szerszámokkal” hogyan tudnak dolgozni.
A beszédek sorát dr. Bordács Andrea, a Savaria Vizuális Művészeti Tanszék vezetője zárta, aki elmondta, nem minden hallgató jelentett biztos nyugalmat: volt, aki a képzés során újra és újra megmutatta mire képes, azonban volt, aki semmit – de talán csak erőt gyűjtött erre az igazán nagy pillanatra. A tanszékvezető legkedvesebb gesztusa idén sem maradhatott el, könyvvel jutalmazta hallgatóit: Lukács Klaudiát, Hajas Ádámot, Katona Viktóriát, Nagy Dórát, Dóczé Szilviát, Márk Martinát, Pospischil Mercédeszt, Nyerges Kincsőt, Reiber Nikolettát és külön köszönet illette a kiállítás szakmai koordinátorát Salamon Júlia kurátort.
Ezután még volt lehetőségünk elveszni az alkotások adta gyönyörűségben, és kicsit megemlékezni arról, hogy a tavalyi diplomakiállításkor azt hangoztatták: az idei nem a Képtárban kerül megrendezésre annak felújítása miatt. Erre a mondatra a kiállítótérben elhelyezett vödrök emlékeztettek minket, meg is álltunk gondolkodni – vajon ez egy kis Duchamp-fricska -, de a plafonra nézve választ kaptunk: itt az ideje a megújulásnak.
Idén külön teret kapott a jelmezviselés, az alkotások hordhatósága, talán így is mondhatnánk: hétköznapi haszna is. A plüsskabaláktól egészen a csodálatos, kissé modern kori menyasszony-stílusig minden megmutatta magát. Kedvenceket is választottunk: a tér közepén bevetett, fájdalmasan üres és kínzóan magányos ágyat és a környezettudatosságra figyelmeztető vászonzsákocskákat. A két kiemelt példa úgy gondolom, nagyon jól ábrázolja napjaink pólusait: a társas kapcsolatok problematikáját, a korosztályt jellemző párkapcsolati kríziseket, az egyetemi végzés után következő mama-hotel jelenséget, valamint a globálisabb helyzeteket: a klímaváltozás fontosságát. A kettő konklúziója egy helyen ér össze: itt az ideje beszélni. Újra elkezdeni élni a valóságban, hozzászólni a mellettünk állóhoz, valós kapcsolatokat kiépíteni. És itt az idő a valóvilágot érintő legnagyobb probléma kapcsán is összefogni és kézen fogva vezetni, tanítani egymást a jóra, az értékesre, a világ megmentésére. Ha kell, fejest ugorva.
A kiállításban egészen június 23-ig lehet úszni, nyitvatartási időben: 10-17 óra között. A Múzeumok Éjszakájának is különleges színfoltja lesz majd, ugyanis idén Szombathely lesz az országos rendezvény központja, így élő bejelentkezések is hírét viszik majd a világot jelentő deszkáknak.
Lutor Katalin galériája
