Az Alföld folyóirat friss lapszámát ezúttal Tőzsér Árpád Villanella abakuszra és komputerre című versével ajánljuk.
Az Alföld folyóirat novemberi lapszámának középpontjában Szabó Magda írásművészete áll: Osztroluczky Sarolta Szabó Magda lírai ars poéticáit, Nagy Csilla a Szüret című versesregényét, Gintli Tibor A Danaidák című regényét, Szilágyi Zsófia pedig Szabó Magda iskolaregényeit értelmezi.
A szépirodalmi anyagok között verset Marno Jánostól, Nagy Márta Júliától, Márton Ágnestől, Harcos Bálinttól, Lövétei Lázár Lászlótól, Kürti Lászlótól, Fellinger Károlytól, Péntek Imrétől, Nyirán Ferenctől, Stermeczky Zsolt Gábortól, Tőzsér Árpádtól, versesregény-részletet Vörös Istvántól, prózát Győrffy Ákostól, Tallér Edinától és Beck Tamástól olvashatunk.
A Kilátó rovatban Sándor Iván és Thomas Stangl esszéjét közlik.
A folyóirat szemle rovatában rendhagyó módon két bírálat is – Vásári Melindáé és Szemes Botondé – tárgyalja Nádas Péter legújabb, Rémtörténetek című regényét. További két kritika kortárs disztópikus regényekről szól: Baranyák Csaba Tóth Krisztina, Limpár Ildikó Kim Stanley Robinson művéről értekezik. Mezei Gábor Lőrincz Csongor tanulmánykötetét szemlézi.
A lapszám illusztrációit L. Ritók Nóra grafikái adják.
Tőzsér Árpád – Villanella abakuszra és komputerre
J’ay perdu ma tourterelle[1]– tudom,
most még villanellám nem az, ami
lesz majd. De lassú az abakuszom –
neki készsége nincs, nekem szuszom
versem röpívét kiszámítani.
S lassan már a sok rímet is unom! –
Öt évszázada így sóhajt vala
egy gall költő, sejtve: nyűgös dala
valamiképp a jövő műfaja.
*
Ma a villanellát nem abakusz, hanem ballisztikus
komputer írja. A kilőtt mű tolóereje párhuzamosan
programozott, a futó szál ívét olyan mutatók
határozzák meg, mint a szélirány, refrénegyüttható,
rímsúly. Ennek ellenére a vers röpíve egyre laposabb,
a sorok néha már a csőtorkolatnál lefittyennek.
Az ilyen villanellát az Occam-borotva
úgy vágná ketté, hogy a „szükséges” oldalon
csak a cím és a cím előtti emlékek maradnának.
Az utolsó célbaérő villanella a szélirányról szólt.
[1] A J’ay perdu ma tourterelle (Elvesztettem gerlicémet) cím alatt ismert, 1574-ben írt, a későbbi korokban nagy hatású villanellának (a szakirodalom a műforma archetípusának tartja) egy Jean Passerat (1534–1602) nevű humanista francia költő a szerzője. A párját gyászoló gerle dala manierista szerepvers: a költő az akkor uralkodó III. Henriknek (s mintegy az ő nevében) írta, akinek az egyik hőn szeretett kedvese 1574-ben belehalt a szülésbe.
