A halál életkérdés című beszélgetőkönyv egy sokrétű, nyitott és bizalmas mű, melynek esszenciája halandóságunk közös beismeréséből és elfogadásából fakad, amely kérdéseket és továbbgondolható válaszokat ad, és nem megfejti, csak szóba hozza azt, ami tabusított.
“Márpedig minden olyan fontos kérdésről beszélni, beszélgetni kell, amelyre nincsen olyan egyetlen és örökérvényű válasz, amely minden érintett életét optimálisan irányíthatná. A halál, a haldoklás is ilyen.”
(274.)
Bérczes Tibor a laikus kérdező szerepében az átlagember nyílt kíváncsiságával kérdezi dr. Biró Eszter pszichológust és családterapeutát (aki 2003 óta a Magyar Hospice Alapítványnál dolgozik rákbetegekkel és hozzátartozókkal – igény szerint – a gyász időszakában is) arról, hogy mi a halál szerepe az életben, illetve mi lehet és lehetne az érintetteké – a betegé, az orvosé, a hozzátartozóé, a gyereké, az önkéntesé – az emberi méltóság megőrzésében, amit a közelgő halál próbára tesz vagy tehet. dr. Biró Eszter válaszai nem konkrét lépések az ehhez vezető úton; inkább a hogyan érdemesről, semmint a mit csinálniról van szó, amit példái, tapasztalatai és személyes véleményei kereteznek. A könyv szándéka szerint nem arra vállalkozik, hogy leadja a leckét az élet nagy kérdéséről, hanem hogy a beszélgetéseken keresztül felmutassa, a halálhoz és haldokláshoz való viszony kibeszélhető és tudatosítható, tehát emberi és hozzáférhető.
A halál tabu szerepe nem csak kimondódik, hanem lebomlik. A tabu ellenében működnek a fejezetcímek is, amelyek egy-egy reakciót idéznek az adott szövegrészből kiegészítve egy-egy provokatív vagy keretező kérdéssel. A könyv mintát kínál az olvasónak, és különösen hangsúlyozza az érintettek közti nyílt és elfogadáson alapuló kommunkiációt, a halállal szembenéző felek sajátos és másokhoz nem hasonlítható felelősségét, szerepét. A kérdezni érdemesebb, mint hallgatni attitűd rendezi a beszélgetéseket is; a kérdező és a kérdezett motivációi, a témához kapcsolódó emlékei, életeseményei is megjelennek, amit tovább színez a két fél szakmaisága, így
a könyv többek közt pszichológiai, kulturális, emberi és személyes árnyalatokat is kap.
Mindaz, amit a halál vagy a meghalás tudata kelt az emberben sokféle, képlékeny és rémisztő – ahogy ez dr. Biró Eszter különböző történeteiből és értelmezéseiből kiderül –, de az erről folytatott beszélgetések képesek lehetnek ennek megszelidítésére – különösen úgy, ahogy ezt a könyv teszi.
A halál, mint olyan az életünkhöz bizonytalan módon kapcsolódó bizonyosság, éppen ezért lehet könnyen tabusítani, mintegy kiutalni az életből, vagy egyszerűen figyelmetlenségből megfeledkezni róla, ugyanakkor “hiába mondom, hogy a halál az élet része – és ezt komolyan is gondolom –, ez nem véd meg, bár nem is hiszem, hogy meg kellene védjen a nagy negatív érzelmektől” (185.).
Az élethez való viszonyunkat legalább annyira képes befolyásolni a halál tudata és ténye, mint a halálunkéhoz valót,
illetve mindazt, amit hátra hagyunk hozzátartozóinknak alapanyagként az emlékezéshez. A könyv éppen ezeknek a lehetetlen, vagy annak tűnő állapotoknak a rendkívül összetett, érzékeny és sérülékeny természetéről szól; arról, hogyan lehet az emberi méltóságot megőrizve meghalni, hogyan lehet halandóságunkat tudatosítva még jobban szeretni az életet.
Interjú a szerzőpárossal:
A könyv:
https://www.libri.hu/konyv/berczes_tibor.a-halal-eletkerdes.html
Kiemelt kép: n.hang.hu
A Végével kezdődött minden – Bartis Attila: A vége könyvajánló
