Napjainkban, ha Jane Austen neve kerül szóba, a fiatalok többsége egyedül élő, kötött pulcsis, dauerolt hajú, macskák övezte, már idősödő, de lélekben változatlanul romantikus, a nagy szerelemre váró középkorú nőkre asszociál; esetleg a tiszta szerelemről áradozó, kötögető nagymamákra. Valóban annyit változott volna a világ, hogy ma már csak mosolyoghatunk ezeken a történeteken, vagy még ma is van mit tanulnunk belőlük?
Értelem és érzelem
„Nem a szavaink vagy a gondolataink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem a tetteink… vagy azok hiánya.”
Jane Austen első megjelent regénye azt a klasszikus szerelmi kérdést járja körül, amely az firtatja, hogy a szívünkre vagy az eszünkre hallgassunk? Egy testvérpár jelképezi a két végletet: a mindig higgadt, az érzelmeiről sosem beszélő Elinor képviseli az értelmet, míg húga Marianne nem szégyell sírni, szerelmet vallani és látványosan szenvedni, akárcsak napjaink „drama queen”-jei. A férfiak ebben a történetben is jönnek egymás után, hasonló karakterek mint ma, bárki életében: Edward Ferrars, aki habár szereti Elinort, nem akarja felbontani korábban megkötött jegyességét, Brandon ezredes, aki idősebb férfi lévén mindent megadna a fiatal Marianne-nek, kivéve azt a szenvedélyes szerelmet amire csak a húszas éveiben képes az ember, John Willoughby, aki az ezredessel ellentétben csak a szenvedélyét tudja adni a nőknek és nem is fukarkodik osztogatni azt. A lányoknak dönteniük kell, s úgy tűnik, hogy a választás a lángoló, de kérdéses ideig tartó szerelem, valamint a megbízható, de olykor egyhangúnak tűnő párkapcsolat között máig nem megoldott kérdés.
Büszkeség és balítélet
” – A nők túlbecsülik a szép szavakat.
– És a férfiak gondoskodnak róla, hogy szavaikat a kelleténél komolyabban vegyék.”
Az írónő leghíresebb regénye telis-tele van mai szituációkkal: talán manapság még jobban előítéletesek vagyunk mint Elizabeth, aki egy este alapján sznobnak, fellengzősnek és undoknak könyvelte el Mr. Darcyt, aki viszont túl büszke volt ahhoz, hogy bevallja gyengeségeit, vagy hogy érzéseiről beszéljen. Austen regényében kritizálja az akkori angol társadalmi viszonyokat és azt hihetnénk, hogy ezen ma már túl vagyunk, az igazság azonban az, hogy a pénz ma fontosabb szerepet játszik az életünkben mint bármikor, az anyagi különbségek megpecsételhetik egy kapcsolat sorsát. De ezen kívül is van mit tanulnunk a regényből, például Elizabeth húga, Jane, és szerelme Mr. Bingley kapcsolatából, ami majdnem kudarcba fullad, mivel a férfit meggyőzik barátai, hogy a lány nem táplál iránta érzelmeket és nekik, mint pár, nincs jövőjük.
Meggyőző érvek
„Bele kell törődnöm, hogy boldogabb vagyok, mint amennyire megérdemlem.”
Egyik kevésbé ismert regénye Jane Austen-nak, pedig kimondottan realista és aktuális történet: Anne fiatal lányként szerelmes volt Frederic Wentworth-be, éppen úgy, ahogy minden tinilány bolondul az első szerelméért. A fiú el akarta jegyezni a lányt, de végül Anne családja nyomásának hatására (miszerint túl fiatalok még, a fiúnak semmi pénze vagy rangja, ezért lehetetlen így megélni) végül elutasította. Mikor a könyv kezdődik Anne már 27 éves, (akkoriban ez már „vénlány” kor volt, de ma sem mondanánk már tinédzsernek) és azóta se akadt kérője, Frederic pedig meggazdagodva tér vissza azzal a nyílt szándékkal, hogy házasodni szeretne és egy kikötése van: bárki lehet az, kivéve Anne Elliot. A kínos szituációk két ex-szerető között 200 év elteltével sem változtak, ugyanolyan érzéseken mennek át Austen karakterei is, amikor kénytelenek egy társaságban lenni vagy éppen más felé közelednek a másik szeme láttára. Vajon van esély túllépni a régi sérelmeken és újrakezdeni? Napjainkban már a házasság is könnyen felbontható, mi lehetne aktuálisabb egy olyan történetnél, ami nem a megismerkedéstől vezet a happy endig, hanem a szakítás utáni időről szól?
Jane Austen történetei más kor díszletei között játszódnak, az emberi érzések azonban azonosak, a különbség csupán annyi, hogy akkoriban még a internet helyett levélben üzengettek egymásnak a szerelmesek…
