Hogy mi kell egy jó otthonhoz? Elsősorban babzsák, az nem maradhat ki. Aztán, ha már a szerelem is beköltözik a kuckóba, elengedhetetlenek a színek: néhány király függöny (jelen esetben legyen mondjuk vörös és sárga). Aztán képek a falra, plazma TV, növények és végül a legfontosabb: olyan emberek, akik mindezt megérdemlik és élettel töltik meg az otthont.

A Savaria Slam Poetry esetében ebből minden megvalósult, mióta az AGORA Művelődési- és Sportház befogadta őket. Az, hogy még mindig meglepődést és csodálkozást vált ki minden szombathelyi vezető slammerből megérkezéskor a “jó hazajönni” életérzés, az tisztán mutatja csapat helyzetét. És mivel is lehetne legjobban megerősíteni egy ilyen impressziót, ha nem az “otthontalanság” versenytémával?

Idén ősszel egy igazán felfelé ívelő tendenciát figyelhetünk meg a szombathelyi szóbajnokok estjein. Előző alkalommal a nézők töltötték meg az egész aulát, ezúttal pedig fellépők tekintetében volt igen csak kimagasló a létszám. A több, mint másfél órás open mic-ot követően összesen 15 versenyző lépett a színpadra. Hogy ezt a versenytéma által felvetett számtalan lehetőségnek, vagy az SSP egyre növekvő hírnevének és rangjának köszönhetik-e, azt nehéz megfejteni, ám személyes tapasztalataim alapján az utóbbi mellett tenném le a voksomat. Ennek a közösségnek van egy olyan vonala, amit kevés helyen tapasztal meg az ember. Az ide érkező újoncok egyből megtalálhatják a helyüket, a vezetők pedig készségesen segítenek, bátorságra nevelik őket. Ennek nyoma volt talán az, hogy az este során több slamszűznek is járt az elmaradhatatlan duplataps.

Fotó: Lutor Katalin

De mint már említettem, az otthontalanság téma alapvetően egy millió oldalról megfogható dolognak tűnt számomra, ennek hitében pedig már izgatottan vártam, hogy mit hoznak ki belőle a versenyzők. Természetesen a kérdéskör magával hozta a politikai aktualitást is, várható volt, hogy többen a hajléktalan témával foglalkoznak, és ezek a szövegek rendre kreatív kivitelezést hoztak magukkal. Öröm volt hallani a különböző megközelítéseket, de emellett a közönség hallgathatott szentimentális szerelmi gondolatokat, önkeresést és még egy, a kisebbségek elnyomásával foglalkozó szöveget is. A verseny végül roppant szorosra sikeredett, de csak egy szöveg volt, ami az egész zsűrit levette a lábáról. Ez a slam Antal Dánielé volt, bár én azóta hallottam legendákat, hogy úgy emlegetik, mint az első teamslam, amit egyszemélyben adtak elő.

Végeredmény:

I.: Antal Dániel
II.: Székely Zoárd
III.: Csendes Máté


Lutor Katalin galériája


A kiemelt kép Lutor Katalin fotója