„Mátraalján, falu szélén…”, mintha mi is éltünk volna. Ez nem is nosztalgia, ha rá gondolok, hogy milyen is volt gyermekként anya hangsúlyaival hallgatni. Ez a múlhatatlan gyermekkor egy darabkája.
Igen. A mai napig úgy olvasom, mint ahogyan az anyukám olvasta nekem. Hallom a hangját is. A hangos olvasástól kiszáradó ajkán a nyelve súrlódását. Azt hiszem én is mindig akkor nyelek, mint mikor ő tette, ha ezt olvasta nekem. Minden este. És most felnőttként már látom mind emögött az alkotóját. Mert ezt a művet nem a néne írta. És nem az őzike lehelte rá a rajzokat a lapokra. De apró sárfoltos lábai nemcsak a tisztásokon hagytak nyomot. Ott hagyta nyomát gyermekirodalmunk nagy kincsei között is.
Ha Fazekas Annára gondolunk, nehéz nem az Öreg néne őzikéjének írónőjét látnunk. Művét több nyelvre lefordították, többek között cseh, német, orosz és kínai nyelvre is. De vajon, hogy érteni ezt a csodát?! Ha valami igazán magyart, olyan ízig-vérig mély magyart szeretnénk látni, s tovább adni szeretettel, büszkék lehetünk, hogy ez a miénk. Hogy mi érthetjük a mély magánhangzók szomorúságát a „Barna szeme bús-szomorún” sorban, s halljuk a harmatcseppek hullását ott, „hol selyem fű, puha pázsit”. A virgoncság úgy lapul a sorközökben, hogy szinte ugrálnak a betűk, mint a mókusok a fákon. Azt hiszem attól ilyen kedves az egész, hogy az ember könnyedén suttoghatja, hiszen amúgy sem szabad hangoskodással zavarni az erdőt. Az apró kis verses mese nagyok sok szava inkább ajakréses magánhangzókkal tűzdelt. Legalábbis nem megerőltető kimondani, hangot adni. Önfeledten játékos.
Valójában ez most kicsit nehéz. Méltót mondani a szavak hasonló gyönyörűségével. Úgy megköszönni az alkotónak alkotását, hogy a világegyetem apró darabkája csak még tökéletesebb helyet találjon. Az ember olykor elgondolkodik, mit is mondana egy írónak, ha ott állna vele szemben. Kérdezne valamit?! Miérteket?! Hogyanokat?! De nincsenek. A létezés ott kezdődik, hogy elgondoljuk. Talán. Az Öreg néne őzikéje Fazekas Annánál kezdődött. S elgondolt létezésünk örökéig tart majd.
