Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.
Ezúttal Mészöly Ágnes Márta evangéliuma című regényének részletét olvashatjátok.
Gyorsan elmúlik, ami még tébét havából maradt, elszalad sebát is, s Szírus lánya Mártának oly sok intéznivalója van, hogy el is feledkezik magányáról, bár, ha olyasvalakikkel találkozik, akik a Jordánon túlról jöttek, kifaggatja őket, tudnak-e valamit a názáreti Jézusról és követőiről. S az utazók mindig örömmel mesélnek, főként, ha a leány meghívja őket egy xesztész borra.
Ha nem a birtok ügyeit intézi Márta, megjavítja a takarókat és a derékaljakat, vagy leül szövőszéke elé, kendőket vagy más vásznakat sző, hogy eladhassa őket a piacon, s feltölti a ház kamráját minden jóval. Bort is hozat Kánaán vidékéről, mert Bertalan, Tádé s a többi vendég szomjúsága okán igen megfogyatkozott korsóinak tartalma. A polcok nemsokára ismét roskadoznak az eledeltől, két zsák liszt várja, hogy kenyértésztát gyúrjanak belőle. Mostanában ritkán látogatnak csak vendégek a házba, ám ha valaki messze útról jön, Márta mindig nagy tisztelettel fogadja. Néha olyanok is érkeznek Bethániába, akik őt keresik, s üzenetet hoznak testvéreitől, az ilyen vándorokat bőségesen megvendégeli, s még néhány dénárral is megjutalmazza, mert ujjong a szíve a jó hírek miatt. Azoknak pedig, akik visszaindulnak Galileába, a lelkükre köti, hogy beszéljék el Máriának és Lázárnak, ha ismét találkoznak, milyen nagyon hiányolja őket legidősebb nővérük.
S a napok hosszúra nyúlnak, ahogy hosszúra nyúlnak a cédrusok árnyékai a hegyek tetején tébét havában, amikor lemenőben van a sápadt napkorong. De az éjszakák még hosszabbak, mert a sötétség óráit nem szabdalja szét semmi, csak az egerek motozása s a szúnyogok zümmögése, s a hajnal egyre többször találja a leányt szövőszéke mellett, ahogy néhány mécses halvány fényénél gyapjúszövetet sző. S ezek a szövetek, legyenek akár takarók, akár köpönyegnek vagy khitónnak való vásznak, esetleg puha gyolcsok, olyan finomak és hibátlanok, mintha a legtapasztaltabb takács készítette volna őket. Csak a hosszuk hibádzik, mert Márta, ki máskor heteken át állhatatosan szőtte egymásba ugyanazokat a mintákat és színeket, hogy kiteljen a vég vászon szabott mérete, most mihelyt kiad a kelme egy ruhának valót, új fonalakat választ és új mintába fog, mintha sosem lenne elégedett azzal, amit addig készített.
Azután pedig minden vásárnapon felmegy a városba, hogy túladjon a kelméken, és ott is igyekszik hírt hallani testvéreiről, s nagy boldogsággal hallgatja a cselekedeteket, amiket Jézus előbb a Jordán vidékén, aztán megint Galileában vitt véghez. De azt is meghallja, hogy a papok már nemcsak Jeruzsálemben fenekednek a Mesterre, s hogy Jézus igen megbotránkoztatott egy főfarizeust, ki házába fogadta, mert vendégeskedése alatt szombatnapon meggyógyított egy vízkóros asszonyt. Máskor meg arról beszél neki egy testvérpár, kik nemrégiben átutaztak Galileán, hogy a názáreti valahol egy vámszedő házában szállt meg, s más bűnösökkel is beszélt és találkozott.
Egy reggelen pedig szokatlan öltözékű, mézszín hajú asszony jelenik meg a vásárban. Dúsan redőzött hófehér tunikát visel, mely alól csak akkor látszik ki pántokból készült szandálba bújtatott lába, amikor lépked, és a tunika felett égszínkék, fényes anyagból szőtt pallát. Haját és köpönyegét egyforma mintázatú ékszerek díszítik. Olybá tűnik, mintha egyedül járna-kelne az árusok asztalra vagy földre terített portékái között, de Márta észreveszi, hogy két zsidó ruhába öltözött férfi, kiknek arca jobban hasonlít a rómaiakéra, mint Ábrahám fiaira, folyvást a sarkában van.
Az asszony pedig elsétál Márta földre terített vásznai előtt, de aztán megfordul, s megkérdezi a leányt, hogy ki szőtte ezeket a szép kelméket. S a beszéde idegen hangzású, ugyanúgy, mint a vonásai.
– Magam dolgoztam velük, asszonyom – felel neki főhajtással Márta.
– Igen szépek. A színek és a minták viszont, miket beléjük tettél, szomorúságot árasztanak.
– Hetek óta magam vagyok házunkban, és testvéreimről régóta nem kaptam híreket.
– Úgy – bólint a mézszín hajú asszony. – Megveszem tőled ezt, ezt és ezt – mutat három szövetre. – A többit csak azért nem, hogy ne mondhassák, akik látnak minket, hogy Róma mindent magának akar. De ha újra a szövőszék mellé ülnél szomorúságodban, amit készítesz, hozd egyenesen Pilátus palotájába, s akik az ajtóban állnak, azoknak mondd, hogy maga a helytartó asszonya, Claudia parancsára kérsz bebocsáttatást.
Ezzel int egyet, s az egyik férfi, ki követi őt, máris ott terem mellette, kifizeti Mártának a három szövet árát, s magához veszi a kelméket, ő pedig továbbsétál a vásár forgatagában.
Márta hosszasan néz utána, mert ez az asszony az első római, kivel valaha személyesen szót váltott. S nemcsak szokatlan szépsége miatt marad meg sokáig az emlékezetében, vagy szavai miatt, mit a zsidók nyelvén, de a rómaiak hangján mondott, de a szomorúság miatt is, ami az asszony hideg kék szeméből áradt. Ám soha többé nem látja őt a piactéren.
Még sok vásznat sző Márta azokban a hetekben, de csak keveset talál méltónak Claudia számára, így inkább a vásárba jár továbbra is, itt legalább mindig kap messzi földről való híreket.
Amikor közeledik ádár hava és a tavasz, egy reggelen mégis elmerészkedik a helytartó palotájába a kelméivel, s igencsak meglepődik, mert tisztelettel bánnak vele az őrt álló fegyveresek. Úgy fogadják, mintha régóta várnák érkezését, s azonnal az átriumba vezetik őt. Poncius Pilátus asszonya pedig hellyel kínálja Mártát, mintha régi ismerősök volnának, hűsítő italt és édességet hozat neki szolgáival, s hosszasan kérdezgeti életéről és testvérei útjáról. Márta előbb igencsak megilletődve válaszol neki, mert szemét elkápráztatja a buján zöldellő belső kert pompája, de aztán megered a nyelve, s elbeszéli, milyen hatalmas szeretettel van Mária és Lázár Jézus iránt. S elmondja azt is Claudiának, hogy maga is örömmel követné a Mestert és tanítványait, ha nem kellene gondot viselnie a birtokra és a házra. Szírus leánya Márta úgy beszélget a római nemesasszonnyal, mintha kisleánykoruktól fogva jó barátságban lennének, mert bár különböző az öltözetük, és más isteneket dicsérnek, ugyanaz a magányosság felhőzi homlokukat.
Mikor pedig egy teli erszénnyel, melyben háromszáz római ezüst zörög, kilép a palotából Márta, igencsak meglepődik, hiszen a nap már régen elhagyta a delelőt. Mégis könnyű szívvel indul Bethánia felé, s közben felidézi Claudia szavait, mellyel útjára bocsátotta őt, s azon gondolkodik, vajon milyen színeket s mintákat szőjön a következő szövetbe, hogy az méltó legyen a helytartó asszonyának szépségéhez és kedvességéhez.
S ahogy közeledik a ház felé, melyet Szírus örökül hagyott rá és testvéreire, Márta már messziről látja, hogy nyitva áll az ajtó. Megijed, hogy rablók törtek fényes nappal otthonába, ám ez az ijedelem semmi ahhoz képest, ami akkor markolja meg szívét, amikor meglátja a kúthoz kikötve a szamárkát, mellyel Máriát és Lázárt indította útnak. Semmi más okát nem tudja elképzelni visszatérésüknek, mint hogy Lázárnak valami baja történt. Sietve fut a szobába, s amikor meglátja, hogy mindkét testvére egészségesen és vidáman ül az asztalnál, sírva fakad az örömtől.
– Nagy szomorúság volt otthagyni a Mestert Galileában, de igen vágytunk már látni téged – öleli át őt Mária.
– Sokasodik a munka, nem hagyhatok minden terhet a te válladra szállni – mondja komolyan Lázár. És Márta szíve újra megmelegedik, s fényesség költözik a lelkébe, mint amikor egy pince ajtaját kinyitják a tavasz kezdetén.
Napokon keresztül igen boldog a három testvér. Mária és Lázár hosszan mesél az utazásukról s a Mester cselekedeteiről, Márta pedig büszkén sorolja, melyik bérlővel miben állapodott meg a nyarat illetően. Napközben együtt intézik a ház körüli dolgokat, esténként pedig felemlegetik Jézus látogatását, s azt találgatják, vajon mikor érkezik megint Jeruzsálembe a Mester. Amikor pedig álomra hajtják fejüket, együtt adnak hálát, ugyanúgy, mint gyermekkorukban, bár már nem a próféták szavaival, hanem a názáreti Jézus imájával dicsőítik az Urat.
Mészöly Ágnes (1971) író, pedagógus.
Fontosabb könyvei:
Sünimanó (Meseregény, Ruttkai Bori illusztrációival, 2006, Noran)
Heaven Consulting (Regény, 2008, Noran)
Darwin-játszma (Lélektani regény kamaszoknak, 2014, Móra)
Szabadlábon (Ifjúsági regény, 2016, Tilos az Á)
Hanga és Várkony, I-V kötet (Krimisorozat kiskamaszoknak, Jósa Belmont Tamás illusztrációival, 2015-2017 Cerkabella)
Rókabérc, haláltúra (Krimi, 2018, Prae Kiadó)
Fekete nyár (Ifjúsági regény, 2020, Tilos az Á Könyvek)
A kupolák titka (Ifjúsági regény, 2020, Cerkabella)
Kiemelt kép: Edmund Dulac – Echo and Narcissus (szerkesztett)
