Megjelent az Alföld 2022-es első lapszáma. A kiadvány tanulmányainak középpontjában – Osztroluczky Sarolta, Halász Hajnalka és Szabó Marcell értelmezéseinek köszönhetően – József Attila költészete áll. A lapot ezúttal Markó Béla versei nyitják, s a költő legutóbbi kötetéről Stermeczky Zsolt Gábor kritikailag is szól. Horváth Eve, Falcsik Mari, Petőcz András, Ayhan Gökhan, Purosz Leonidasz, Tatár Sándor és Tőzsér Árpád verseket, Kukorelly Endre, Ungváry Rudolf, Schillinger Gyöngyvér prózát közöl. E hónapban Szvoren Edina, Simon Márton, Gazda Albert, Földes Györgyi és Wisinger István könyveit recenzeálják. A friss lapszámot Tóth Vivi grafikái illusztrálják, mi pedig Markó Béla Ahogy a varjak című versével ajánljuk.
Markó Béla – Ahogy a varjak
Máshonnan jöttem én is. Vagyis egy másik
beszélgetésből. Majdnem ugyanitt volt, de
kissé feljebb vagy lejjebb. Talán csak más
hullámhosszon. Ahogy a varjak. A galambok.
A legyek. Közöttünk. Fölöttünk. Mellettünk.
Éppen érkeztem. Onnan ide. Nem egy-két napig,
hanem évekig tart az ilyesmi. Felcserélni az
egyik kapcsolatrendszert a másikkal. Persze
én nem emlékszem erre. Nem lehetséges
az átjárás. Nem igaz, hogy tabula rasa voltam.
Amennyit megtanultam, cserébe ugyanannyit
kellett elfelejtenem. Kint hagyott anyám
akkor is az üzlet előtt. Így szokta, hiszen
kisvárosban éltünk. Még gyerekkocsiban,
de már elég jól beszéltem ezt a nyelvet,
amely egymásba fűződő szavakból áll.
Sőt, csakis ezt beszéltem, és az azelőttit,
a suhogást, zizegést, zúgást vagy zengést
valószínűleg elfelejtettem. Szél volt. Amire
kijött anyám, ott álltak néhányan, és figyelték
nevetve, hogy kiabálok: „Hagyd el, szél,
ne fújd fejem!” Ismétlem, erre természetesen
nem emlékezhettem, tőle hallottam később.
Nem lehet az ellentmondást feloldani. Mert
ha ők értették, amit mondok, abban a másik
világban már nem érthettek engem. Sem a szél.
Sem a fű. Sem a kő. Sem az eső. Valamit
valamiért. Minden bizonnyal az volt az egyik
utolsó kísérletem. Gyerekszáj. „Hagyd el,
szél…” Anyámnak kicsordult a könnye, úgy
kacagott, akárhányszor felidézte. Aztán hirtelen
elkomorodott. Ő is tudta, amit már én is tudok.
Hogy még mindig fúj a szél. És hogy csak
előre menekülhetünk. Amikor egyedül vagyok,
ismét megszólítom mostanában a tárgyakat.
Ha megbotlom. Ha beütöm valamibe a fejemet,
a vállamat, a kezemet a térdemet. Készülök?
Szánalmas próbálkozás. Nincsen visszaút.
Tartalom – Alföld 2022. december
Szépirodalom
Markó Béla versei: Mondattan; Ahogy a varjak
Horváth Eve versei: Nem találod; Mit veszíthet; Valaminek az eleje
Kukorelly Endre: Ó, alt, öreg, ős, régies (regényrészlet)
Falcsik Mari versei: Kegyelmi pillanat; A siker egy pontján; Attila! Attila!
Petőcz András versei: Átutazó; A konyhából a nappaliba; Valahogy minden
Ayhan Gökhan versei: Önbizalmad tizenkilenc sora; Tollak és tengerek; Távozásod tizenhat sora
Ungváry Rudolf: Fair play (Szegény, szegény [engedelmes] Josef K – elbeszélés)
Purosz Leonidasz verse: Mi, akik nem vagyunk pszichopaták,
Tatát Sándor versei: Halálmegvető kényelem; Azért az mégis…!
Schillinger Gyöngyvér: Bodzabél (novella)
Tőzsér Árpád verse: Létfeledők
Tanulmány
Osztroluczky Sarolta: József Attila titokzatos mosolya ([A műterem…] és a Bánat)
Halász Hajnalka: A bocsánat esélyei (A bűn és a tulajdon maradékai József Attila három versében [Kész a leltár; A bűn; Tudod, hogy nincs bocsánat])
Szabó Marcell: Kitalációk (A por, a kor és a vér idézése)
Szemle
Stermeczky Zsolt Gábor: A haza tág romantikája (Markó Béla: A haza milyen?)
Visy Beatrix: Admirare necesse est (Szvoren Edina: Mondatok a csodálkozásról)
Codău Annamária: Továbbra is darabokban (Simon Márton: Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni)
Nagygéci Kovács József: Ablakok nézni, utak haladni (Gazda Albert: Leningrád)
Simon Bettina: Avantgárd nőírók kettős marginalitásban (Földes Györgyi: Akit „nem látni az erdőben”. Avantgárd nőírók nemzetközi és magyar kontextusban)
Sebestyén Attila: Egy újságírói életrajz irodalmi és sajtótörténeti dilemmái (Wisinger István: Pulitzer. Egy magyar származású amerikai sajtómágnás kalandos élete)
Képek: Tóth Vivi grafikái
