A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
Ezúttal Szálinger Balázs versét olvashatjátok.
Járvány
A Reneszánsz Gát felől friss, értel-
Mezői szél, de mire ideér, mi jóllakunk
Az impressziókkal.
Költők, víg-sebesültek, összevert
Bolondok, gépek kormos szájában
Kutyák fénytelen szemét nyitogatják.
Szüleim fotót küldenek. Nem vagyok ott.
Tortájukon 44-es a szám, mögöttüki
Vakablak mögött sejthető a vírus.
A koldus-szag szinte folyamatos,
A nagyok efölött állnak, maszkjuk
Trikolór, szívükben köröz a kígyó.
Buzdítanak, és én megszégyenülten
Észlelem a testem alatt a hálót,
Ez a szegényfejlesztés ára.
Egy szigeten élünk mindannyian,
S a világ egy leírható sérülési modell
Szerint alakul át, Isten tudja, mivé.
Életünket, örömeinket, a szépérzékünket
Nem ölte meg a helyzet, a terveink
Legfeljebb módosultak,
De nem látunk, mert nem látjuk a rendszert.
A nyelv nem kap levegőt a szavaktól,
És a vezérlőpultnál összevissza
Kapcsol.
Szálinger Balázs (1978, Keszthely) költő, legutóbbi kötete: Al-dunai álom (2020).
Kiemelt kép: Urs Fischer Buried Problem című képe (szerkesztett, forrás: https://www.instagram.com/avant.arte/)
Babiczky Tibor versei
