Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére. Ezúttal Magolcsay Nagy Gábor versét olvashatjátok Szingularitáriánus elégiák munkacímű kötetéből.
Magolcsay Nagy Gábor – Floating island
Itt az ideje, hogy hazatérjek a sorsomba.
A feszültség civilizál;
lebegő városok világát bámulom.
Hol van már a Duranda, Rocinha?
Sehol a permanens panel.
A nap és a hullám
energiája belém költözik.
Ma nagyon jó a tenger. Tekilasós a szél.
Ma lenyelem a burgundi naplementét,
és nyársra húzok
egy francia-polinéz ingatlanügynököt.
Utána ebéd a függőkertben:
energiapozitív zóna, ragadozó madártejút.
The future bites, Siri!
Legalábbis így szól a fáma.
***
Magolcsay Nagy Gábor (1981, Miskolc) könyvei: 150° (Palatinus, 2009), Második Ismeretlen (Ambroobook, 2015), Tanösvény a Spitzbergák alatt (FISZ-Hortus Conclusus, megjelenés alatt), Metanoia (előkészületben).
