Kortárs, az f21.hu rovata pályakezdők és rendszeresen publikáló szerzők részére.
Ezúttal Korsós Gergő versét olvashatjátok.
Az utolsó nagy varázslóról
„A gyűrhetetlen”,
mi így hívtuk őt,
tornyának maroknyi tanonca.
Mert hosszú igékből
mi is tudtunk sokat,
hisz’ a tekercs megtanít,
de ő más volt:
a legfelső szobának erkélyén
kémlelt a térben fáradatlan,
úszva időben előre s hátra.
Értette szavát a rossznak,
de a csúf nyelvet szájára nem vette soha.
S ha szólt a kürt, mert jöttek ők,
gonosz férgei világnak:
ő ott volt,
míg gyorsölő mérgeket gyártva,
– csak úgy, végesetre –
odvában reszketett sok bűvészkedő társa.
*
Most elment,
mi itt maradtunk –
szól így sok végszöveg,
de tanoncok, testvéreim, ne búsuljatok!
Tegyétek el a tekercseket,
– szebb időkre kellenek azok –
és menjetek:
más nem fújja le
az emberek szeméről a könnyet.
Korsós Gergő 2000-ben született Szekszárdon. Az ELTE germanisztika alapszakának hallgatója. Verseit eddig többek között a Székelyföld, a Pannon Tükör, az Új Forrás és a KULTer.hu közölte.
Kiemelt kép: Wilhelm Sasnal – Forest, 2003 (szerkesztett)
