A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
Ezúttal Endrey-Nagy Ágoston verseit olvashatjátok.
Sír
Az ártatlanok zokogása felébreszti az éjszaka madarait:
vak pacsirták, fehér verebek és fekete galambok gyűlnek
az utcalámpa alá. Addig isznak a sós fényből,
míg tollaik és csontjaik átlátszóvá nem válnak.
Valahol messze, juhok savanyú kipárolgásában
egy terhes nő hasába vernek szögeket.
Tudja, hogy ezt valaki majd megírja,
és nyüszít a fájdalomtól.
Harmincpár év múlva ott áll egy sírbolt előtt,
aminek már napok óta mozdulatlan a bejárata.
A negyedik éjszakától kezdve
elfogja az átlátszó madarakat,
és tetemeiket a sírba csempészi,
hogy legyen valami, bármi nyoma a fiúnak,
akinek a holttestét állítólag ide dobták,
miután már nem kellett a kamerának.
Szalamandra
Amíg a szem ellát, kimondhatatlanok vagyunk.
Ha már nem tagadhatlak meg, célszerű
a hüvelyedbe szalamandrát bújtatnom
és összevarrnom a nagyajkaidat.
Aztán elküldelek a horizonton túlra,
hogy hirdesd, milyen félni az őszinteségtől.
A hangom szól majd belőled,
szájüregedbe tőröslepkék petéznek,
és a népek szarvakat rajzolnak az árnyékodra.
Látnak rajtad engem, szemeikben erek pattannak el,
kiszáradt szájukkal a hangodat próbálják utánozni,
de mire megtanítanád rá őket,
megőrülnek egymás elváltozó arcától
és egymásnak esnek.
Akkor majd otthagyom a fennsíkot
és megkereslek, hogy együtt lakomázzunk
a sebesültekből. Aztán tőröslepkéket
suttogsz a fülembe, és amint elálmosodom,
kitapintod gerincem helyén a százlábút,
amiről azóta hallgatok, hogy beszélni kezdtem.
A szalamandra meg akar halni benned.
Endrey-Nagy Ágoston 2002-ben született Móron, jelenleg Székesfehérváron tanul. Málik Roland-díjas, verseit eddig a Kulter.hu, a Műút és a FÉLonline közölte.
Kiemelt kép: https://www.instagram.com/avant.arte/
