A pályakezdők és a rendszeresen publikáló szerzők részére az f21.hu elindította Kortárs rovatát. A cél megjelenési lehetőség biztosítása, ahol kizárólag a szövegek értékére helyezzük a hangsúlyt, erőteljes nemet mondva ezzel az ismertség alapján történő publikációkra.
Ezúttal Bödecs László versét olvashatjátok.
VI.
A legtökéletesebb szabadság: a harctér szabadsága.
A felsőbb utasítások hatalma felülír belső parancsokat,
itt nincs kényszerítő ereje hamis erkölcsnek,
nem fog vissza, nem bénít meg a gyengék féligazsága.
Határainkat végleges célunk jelöli ki,
mi arra megyünk, amerre a legfelsőbb erő visz minket,
akarata a miénk is, és egybevág az emberiség akaratával,
egyenruháink mögött, zászlónk alatt ott a védelem,
összetartozunk, egyek vagyunk.
Utunkat a tudás nyugalma kíséri,
és amerre megyünk, magunkkal visszük –
csak a leghatalmasabb uralma alatt létezik:
egység, béke, szeretet.
Végignézek a térképen,
sok még a teendőnk, új határok hívnak,
kiterjesztjük a hadjárat kereteit,
terjeszkedésünk üteme igazolja,
velünk az igazság.
Egy alkalommal fiatal kapitányom
térden állva kérdezte a sátorban,
meddig tart még mindez,
fáradtak a lábak, fáradtak a törzsek,
menetelünk, idejét sem tudja, mióta.
Elbocsátottam egységével egyetemben,
hiszen nem kényszer hivatásunk.
Egy hét sem telt bele, és az idegen tábor
zászlórúdjain láttuk viszont fejeiket.
Szabadságunkat csak a legfelső hatalom korlátozza,
és aki velünk tart, mindent megtehet.
Sajnáltam viszontlátni őket,
megbonthatatlan béklyóikat.
Bödecs László (Szombathely, 1988 ) költő, kritikus, a PPKE BTK esztétika szakos hallgatója. Legutóbbi kötete: Az árvíz helye, Fiatal Írók Szövetsége, 2018.
Kiemelt kép: https://www.instagram.com/avant.arte
