Hegyi Damján novellája kortárs köntösben mutatja be egy fiatal fiú gondolatait egy kis éjszakai kocsmázás és csajozás tükrén keresztül.
Huhh…
Oké, itt vagyunk.
(Jó estét, egy Zombit és egy csapolt Drehert kérnénk.)
Na, most mi legyen?
Mi? Mi az, hogy csak így szimplán menjek oda, azt szólítsam meg!? Hogyan!? És mint mondjak neki?
Na, ezt ne mondd… ezt ne! Nem fogok valami idióta csajozós szöveggel odamenni hozzá. A csajok egyből leszűrik ezekből, hogy szarfej vagy. Egyébként is, az ilyen bevett dumákra senki sem figyel már oda, a nagy zajban meg amúgy is rosszul hall, gondolom. Ha az ember a megszólítást, a kommunikációba való becsatlakozást nem érti, nem fog visszakérdezni, csak idiótán bámulva elfordul, és magában azt fogja gondolni, hogy „ki ez a hülye?”.
Mi?
Nem hallom, várjál, menjünk ki cigizni egyet! Ezt a számot amúgy sem szeretem.
Várjál már, nem fogom itt hagyni a koktélt.
(Glugyglugyglugy… áh!)
Menjünk!
(…)
Szóval valami rendes dumával akarok odamenni, nem úgy, mint valami hülyegyerek. Mondd el mit tudsz róla!
(Van tüzed? Kösz.)
Értem.
Jól van, nem baj, sőt az a jó, legalább értelmes. Én is szeretem a filozófiát ám! Majd olvasgatom a könyveit, amikből tanul.
Na de érted, nekem most nem ez kell, nem lehet hozzá úgy odamenni, hogy „hallóka, mit gondolsz Kierkegaard Félelem és reszketéséről?”.
Mondjuk a zenei ízlése jó, a Paddy and The Rats a legjobb. Esetleg ezzel is lehetne kezdeni. Mondjuk, hogy „Melyik a kedvenced?”, vagy „ez kurvajó, nem!?” Ááá! Átlátszó! Nem jó! Ez is a szarfejek dumája.
Ja, ez is igaz… megkérdezhetném, hogy kér-e valamit inni. Ez mondjuk jó is… de bazmeg, nem, ezt azután kell, miután megszólítottad! A francba!
Azt mondod igyekezni kéne, mert különben lecsapnak rá?
Lehet.
Na, akkor gyorsan menjünk be.
(…)
Basszameg, igazad van, az a csávó már ott stíröli a seggét. Akkor jelenés van, bazmeg.
(…)
Hello. Tudod, nem készültem semmilyen csajozós szöveggel, mert véleményem szerint csak a szarfejek csajoznak, szóval csak azért jöttem ide, mert gyönyörű vagy, a mellettünk lévő kisboltban szoktalak látni, a barátom ismer is, tudod, a Takács Tóni, már vagy két hónapja tervezem, hogy megszólítalak, de beszari voltam eddig, szóval azt kérdezném, hogy nem kérsz-e valamit inni, hogy megismerjük egymást.
(…)
Két zombit kérnék.
