József Attila művészetét lehet nagyon szeretni vagy rettentően utálni, a köztes állapot kevésbé jellemző. Egy biztos: nyugatos költőnk olyan életművet hagyott maga után az utókorra, amely kihagyhatatlan, ha a 20. század magyar irodalmát szeretnénk tüzetesebben megismerni. Elkeserítően magányos- talán ezen szavakkal jellemezhetnénk a tragikus körülmények között elhunyt költő nem hosszú, de annál eseménydúsabb életét. Halálának 80. évfordulója alkalmából saját versével emlékezünk József Attilára, a magyar líra mesterére.
HÉT NAPJA
Tintába mártom tollamat
És tiszta, kék égbe magamat.
Félrerángatom a harangkötelet,
Falbaverdesem szegény fejemet.
Ki látja meg, hogy már látszanak
Kilógó nyelvünkön az igért utak,
Hogy nincsen hiába semmi és a minden
Nem siklott ki föltépett ereinken,
Hogy kristály szeretne lenni a patkány is
S a darabkább utálja már a darabkát is,
Hogy magadat tisztán találod meg másban
És nyugalom van a szükséges rohanásban,
Hogy leheletünktől kigyúlnak a házak,
És engesztelő vízzel már locsolgatnának,
Hogy hidak robbannak a szegényemberekben?!
Ó, barátaim, hét napja nem ettem.
1924. máj.
Kiemelt kép: ittlakunk.hu
