A mai világban nehéz a kamaszokat lekötni, az elmélyülést igénylő líra pedig messze nem olyan népszerű, mint korábban volt. De hogyan lehet megkedveltetni a költészetet az iskolásokkal? Magyaróra keretein belül ez legtöbbször nem sikerül. Ennek számos oka lehet – többek között a hatalmas méretű tananyag, a rohanó tempó, a nem megfelelő versek oktatása, vagy egyszerűen csak a tanár személye –, viszont a probléma továbbra is fennáll.
„Itt egy könyv, ami után azt fogod érezni, mától csak verseket akarsz olvasni” – áll a kötet borítóján. Költészetet szerető fiatalként sem mondanám, hogy egyet tudok érteni ezzel a sorral, de azt végképp nem gondolom, hogy különösebb vágyat ébreszt az olvasóban arra, hogy még több verssel ismerkedjen meg. Fenyő D. György könyvébe mégsem könnyű belekötni. Ám ha minőségi tartalommal és igényes külalakkal nem lehet elérni a fiatal olvasókat, akkor mivel?
Fenyő D. György háta mögött több év irodalomoktatás áll, valamint ő a Magyartanárok Egyesületének alelnöke is. Legújabb munkája, az Útikalauz a vershez idén jelent meg a Tilos az Á! Könyvek gondozásában. A kötet, ahogy arra a címéből is következtethetünk, kalauz kíván lenni, aminek célja, hogy elvezesse (visszavezesse) az olvasót a költészethez.
A magyartanár a könyvben a hazai irodalomoktatás elveit maga mögött hagyva, a versekről önmagukban elmélkedik, nem fordít különösebb figyelmet sem a költő életrajzára, sem a mű hátterére – legtöbbször az ember egyébként sem úgy találkozik egy verssel, hogy ahhoz bő háttérmagyarázat tartozna. A szerző tehát pusztán csak a szövegre koncentrál, a verssorokat, versszakokat elemzi, bemutatva nekünk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeken keresztül személyes élménnyé válhat egy-egy költemény olvasása, teljesen függetlenül attól, hogy milyen kontextusban találkozunk vele.
A kötetben 25 kortárs és klasszikus költő – többek között Kemény István, Petri György, Arany János, Orbán Ottó, Rakovszky Zsuzsa, Babits Mihály és Parti Nagy Lajos – egy-egy verse szerepel. Fenyő D. György részletes elemzésekkel segít abban, hogy önmagunkat, vagy az általunk jól ismert világot akár egy teljesen más századi művész alkotásában is fel tudjuk fedezni. Ezek az írások könnyen érthetőek, a szerző minden mondata tanúskodik a hozzáértéséről, sőt, miközben kiegészítő gondolatai segítséget nyújtanak a versek megértésében, magyarázatai is szinte líraiak, ebben is szépen párbeszédbe elegyednek a művekkel.
A Tilos az Á! Könyvektől megszokott egyedi megjelenés, a humoros rajzzal díszített borító és frappáns cím könnyen megszólítja a korosztályt és friss hangulatot kölcsönöz a műnek. A kiegészítő jegyzetek és a versek – a megszokott kronologikusságtól eltérő – logikus elhelyezése, összekapcsolása, valamint a kötet grafikai kivitelezése kimondottan hatásosra sikerül, Gráf Dóra rajzai még könnyebbé teszik az elmélyülést.
A könyv bevezetőjében Fenyő D. György előre utal a könyv olvasásával elsajátítható tudásra, valamint a kevésbé ismert perspektívára, amivel az irodalmat népszerűsíteni szeretné.
A szerző hangsúlyozza, hogy a vers lényege mindig is a személyesség volt, éppen ezért az Útikalauz a vershez egyik fő célja az olvasó és a mű közötti intimitás felélesztése, illetve a költészet művészeti értékének visszaállítása az irodalomtól a tanórákkal elidegenített fiatalok szemében.
Amellett, hogy önmagukban a versekre koncentrál, minél több és minél általánosabb témát próbál felsorakoztatni, mint például az erkölcs, a gyerekkor, a politika, a szabadság vagy a természet, a művek legmeghatározóbb motívumait pedig a lap tetején négy kifejezés felsorolásával vetíti előre. Ez egyfajta folyamatosságot is ad a kötetnek, hiszen az egymásra épülő fogalmak szépen körbeírják a magyar líra legfontosabb mozzanatait.
Egy verseskötetnek sem célja, hogy gyorsan végig tudjon rajta haladni az olvasó. Fenyő D. György elemzései még tovább lassítanak, még több időt hagynak az olvasónak arra, hogy elmélyedjen a költő által megteremtett világban. Szomorú, de néha csak akkor lassítunk le és figyelünk oda ténylegesen, hogyha rá vagyunk kényszerülve – Fenyő D. György aprólékos, részletekbe menő elemzései, precíz stílusa pedig erre kötelez bennünket. A szerző közérthetőségre törekszik, méghozzá olyan igényes és szép stílusban, hogy az ne vegyen el egyik vers olvasásának az élményéből sem – mi több, emelje annak színvonalát. Ez a tempó azonban nagyon nehezen köti le a fiatalokat. Habár nem egy regényről van szó, nem kell egyszerre sokat olvasni belőle, a verselemzés-szagú fogalmazások sorozata mégis unalmassá válhat.
Véleményem szerint, ha az irodalomról a megszokott oktatási elvektől eltérően akarunk beszélni, akkor a lehető legtöbb pontban térjünk el az ott megszokott keretektől. Valahol szomorú, hogy már az is új perspektívának számít, hogy önmagukkal a versekkel foglalkozunk.
Fenyő D. György kezdeményezése tiszteletreméltó, ám nem tudja levedleni önmagáról teljesen a tanári stílust, kissé osztálytermi légkört teremt a kötetében.
A mai irodalomoktatás nem provokálja a tanulókat, nem ösztönzi arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, nem hagy teret a reakcióiknak és véleményüknek, márpedig ez elengedhetetlen a személyes élmény megteremtéséhez. Amennyiben új módszerrel próbáljuk népszerűsíteni a lírát, ezt a motívumot nem hagyhatjuk ki.
Tapasztalataim alapján a fiatalok pont azért nem szeretik a magyarórát, mert a szájukba rágják, hogy egy-egy alkotásról mit kell gondolniuk. Számomra ez a módszer nem követendő példa. A szerző a kiegészítéseivel segít megérteni a verseket, segít megismerni azokat a módszereket, amikkel könnyebben láthatunk a sorok mögé, ám nem hagy teret az olvasónak a saját gondolatai feldolgozására. A kapcsolatot akarja bemutatni a művészet és a befogadó között – láthatjuk is, hogy általánosságban mit ad egy-egy vers az olvasónak –, de a lehetőséget nem kínálja fel arra, hogy saját véleményt alakítsunk ki.
Fenyő D. György magyar irodalmat oktat, átfogóan ismeri a lírát, így nem is meglepő, hogy próbálkozása meglehetősen igényes formában valósult meg. Kiegészítő gondolatai tartalmilag és nyelvileg magas színvonalat ütnek meg, és esztétikai szempontból is igényes a kötet. Bárkinek nyugodt szívvel ajánlom, aki szereti az irodalmat, vagy magyar érettségi előtt áll, és még több összefüggést szeretne megismerni, esetleg ellesne pár trükköt verselemzéshez. Ezt a lehetőséget mindenképpen megadja a kötet, ám naivnak tartom azt az elképzelést, hogy ezzel a módszerrel sok fiatalt be lehet vonzani.
