2017-es csehországi megjelenését követően 2022-től a Csirimojó Kiadó gondozásának köszönhetően végre Magyarországon is fellelhető az Egy essexi professzor °elveszett° naplója – avagy a bámulatos állatvilág címet viselő „kiskorú robinzonád”. A 8-tól 108 évesig terjedő korosztályt célzó, ám egyértelműen inkább a fiatalabbaknak szóló, bájos, zsebnotesz méretű kötet köré misztikus történetet szőttek az alkotók.
A gyermekded facsimilére hajazó, több mint száz éve elveszett jegyzeteket Olga Černá „fedezte fel” és „készítette elő” publikálásra, a kitalált-fantasztikus állatok illusztrációit pedig a híres világutazó, Miroslav Šašek készítette munkájának egyik kései szakaszában, afféle szórakozásként skiccelve a lapokról immár felénk pislogó, groteszkül szeretnivaló csodalényeket.
A Csirimojó Kiadónál (vagyis Kulturális Egyesületnél) olyan könyvek, illusztrációk és ajándéktárgyak forgalmazása a cél, amelyek már a legkisebb olvasók számára is közelebb tudják hozni az állat- és növényvilágot, így nevelve-segítve őket a soha nem elég korán kezdhető környezettudatosságra. Ezen elvekhez illeszkedve elbeszélő naplóírónk egy essexi biológiaprofesszor, aki ausztráliai kiküldetésének kezdetén ragad tollat és kezdi el papírra vetni kalandjait.
A tudós-biológus távoli és igencsak időigényes útjára nejével, a nála érezhetően konformistább és gyakorlatiasabb Rosamunddal indul, akivel már a második oldalon túlélnek egy hajótörést, szerencséjükre épp a hajószakács finomságaival, konyhai eszközeivel és adott szituációban fegyverként is használható tárgyaival telepakolt ládájához kötözve magukat. A kutatók számára addig ismeretlen indiai-óceáni szigeten ivóvízzel szolgáló pataktól kezdve ehető növényeken át lakályos barlangig minden megtalálható, ami a hajótöröttek szemének-szájának ingerére lehet, kiegészülve a tudós lelkének oly’ kedves újdonságok varázsával.
A professzor egyik szigeti barangolása során fényképezőgépet és komplett analóg labort, vegyszereket, miegymást rejtő kunyhóra bukkan, melynek egykori gazdája egy, a kötethez „könyvjelzőként” járó fényképen is szereplő, idősebb tudós. A fotografált férfi vállán fura fajzat ül, melynek ábrázata kellemes ugyan, mégsem hasonlít semmi Essexben ismeretesre.
Hőseink (vagyis inkább csak a professzor) számára hamar világossá válik, hogy a szigeten a konvergencia, vagyis egy fordított evolúciós elv van érvényben, melynek hatására az addig egymással rokonságban nem álló fajok (legyenek azok akár állatok, akárnövények) hasonló életmódjuknak köszönhetően, illetve ugyanazon tevékenységüket elősegítendő fokozatosan küllemükben is hasonlatossá válnak egymáshoz.
A konvergencia egyébként az Egy essexi professzor °elveszett° naplójának lapjain túl is létező és igencsak izgalmas jelenség, melynek egyik példája az esszenciálisan különböző rovarok, denevérek és madarak evolúciós „szárnyasodása”. A kötet ezen biológiai jelenségekkel kapcsolatos „szavahihetőségét” ugyan az utószót jegyző hús-vér tudós, dr. Georg Hoffmann biztosítja, mindez mégis olyan, mint amikor „[h]at képtelen dolog is eszembe jut reggeli előtt”.
A napló-regény konvergált lényei olyan beszélő nevű állatok, mint a gömbölyű tapicska, a bóbitás gömböc, az óriás szőrlúd, a királyi faroslúd, az ügyesfarkú hadonász, a lábas tipihal, az úttörő tetveske, vagy már a kunyhótulajjal is komázó eszes komáz. A szigeten egyébiránt valamilyen okból vannak „sima” állatok is, például ludak, melyek az egyhangú étrend miatt sopánkodó Rosamund kétszersültön történő felhizlalásának esnek áldozatul.
Habár ezen kitalált-rajzolt lények plasztikusra pingált pofija páratlan, maga a szöveg Šašek ebben az esetben nem csupán illusztrációként funkcionáló állat-rajzainak hiányában talán kissé elveszett lenne. A folyóírást mímelő betűtípussal és valóban folyóírásos képaláírásokkal rendelkező történet cselekménye arányaiban igencsak gyér az állatok fajtaleírásaihoz képest, ez azonban sem a kötet könnyű olvashatóságát, sem pedig a szöveg alluzórikus gazdagságát nem veszélyezteti.
E gyerekkönyvben a Robinson Crusoe-hoz hasonlóan előfordulnak vallásos gondolatok, „elszólások”, Istennek tett köszönetek is, kiegészülve a fentebbi Lewis Carroll-idézet szöveghelyének, az Alice Csodaországban című meseregénynek megejtően különös világával. A Pet’ovská Flóra nevéhez fűződő fordítás állatnév-bravúrjainak szintén párhuzama lehet Carroll Jabberwocky-ja, melyet Tótfalusi István A gruffacsórként, Weöres Sándor pedig Szajkóhukky-nak fordított.
Az Egy essexi professzor… s vele Pet’ovská Flóra egyébként 2023-ban az Év Gyerekkönyve Díj shortlistjére került Az Év Fordítója kategóriában, 2018-ban pedig a kötet akkor még cseh eredetije bekerült a The White Ravens rangos nemzetközi katalógusába is. E hazai és nemzetközi eredmények is mutatják, hogy a kalandos történetekhez, természettudományokhoz és általános képtelenségekhez vonzódó kis és korosabb olvasók számára ez a kellemes küllemű kötet a maga különleges lényeivel igazi ínyencség lehet.
A naplószerű tárgyilagossággal, őszinteséggel és finom, már-már iróniába hajló humorral feljegyzett történések és sohanemvolt fajtaleírások pedig meghozhatják a kedvet, ha nem is egy hajótöréssel egybekötött tudományos felfedezőút átéléséhez, hát a természetre való hangsúlyosabb, érzékenyebb odafigyeléshez mindenképp.
