Szeptember 10-én és 11-én is a gyerekeké volt a főszerep a B32 Galéria és Kultúrtér II. Újbudai Gyermekkönyvünnepén. Az első nap kavalkádja után a szintén csalóka, szeles napsütéssel kezdődő vasárnap újabb kalandokra invitálta a családi hétvégére és gyermekkönyvvásárra érkező kicsiket és kevésbé kicsiket egyaránt.
A Gárdonyi tér gyerekek számára elkerített placcán már a nap első programja, a Csimota Könyvkiadó 10 órára hirdetett papírszínház-előadása előtt mosolygós volt a hangulat. Az egész hétvégén rendelkezésre álló, a B32 Galéria, valamint a Tea, a Pagony, a Napraforgó és a Csimota kiadók illusztrációival díszített óriáskirakó, az aszfaltkréták, a könyvesstandok (a fentebb említettek mellett a Csirimojó, a Book24, illetve a Róka Úr és Kompánia gyermek- és ifjúsági könyvesbolt várta a régi és leendő olvasókat), Julia Donaldson interaktív pop-up kiállítása és foglalkozása, valamint Róka Úr és Kompániájának kézműves workshopja kora délelőttől hívogatta kis közönségét. Ráadásul (nem hivatalos programként) melléjük szegődött még az egyik résztvevő barátságos, szürke kutyusa is, aki boldogan fogadta a gyerekeket egy kis labdázásra.
Farkas Júlia, az esemény főszervezője, egyben a B32 Galéria és Kultúrtér vezetője elmondta, hogy a tavaly induló Gyermekkönyvünnep koncepciója a gyermekkönyv-kultúra színvonalasságából, a minőségi gyerekkönyvekre való növekvő keresletből ered, és nőtte ki magát programsorozattá; úgy látták, egyre több szülő tudatosan szeretné a gyermekét változatos, igényes, minőségi mesék, játékok, papírszínház-kiadványok és hasonló módszerek segítéségével nevelni.
„Újbudán hiány van azokból a rendezvényekből, ahol ezek a remek kiadók prezentálni tudják kiadványaikat, természetesen nagyon jó gyerekprogramokkal körítve!” – fogalmazott Farkas Júlia. – „Az első alkalomra felkérést küldtünk ki (a hely szűkössége miatt sok kiadót sajnos nem tudunk felvonultatni), a mostani, második Gyermekkönyvünnepre viszont már a tavalyi nagy sikerre való tekintettel rögtön jelentkeztek, rajtuk kívül egy-két kiadót tudtunk még meghívni.”
No de mi alapján válogatták össze a még felnőtt szemmel is igényes és változatos zenei-(báb)színházi előadásokat, illetve a kísérőprogramokat? A főszervező elárulta, hogy „az idei év különleges, mert a palettán nemcsak B32-es rendezvények szerepeltek, hanem, bár már tavaly is hoztak a kiadók saját programokat, idén lényegében fele-fele arányban voltak B32-es és ’külsős’ elemek. Major Eszter és barátai, illetve a Két kis dinó is a kiadók által lehettek ma itt. Wolf Katit, a Rutkai Bori Bandát, illetve a tegnapi fellépők közül Farkasházy Rékát és Lovászi Edinát pedig a B32 kereste föl, ők régóta szeretnek hozzánk járni, jó a kapcsolat közöttünk.”
A gyorsan pergő délelőtti órák következőjében, vagyis 11-től Berg Judit Két kis dinójával, Trikóval és Nyamm-mal találkozhattak a kis nézők a Pagony kiadó jóvoltából megvalósuló minielőadásban. Kissé valóban rövidkére sikeredett bemutatójuk után, hivatalosan déltől kezdődött a VISU slow design ex libris- és pecsétkészítő workshopja. A színes pecsétekhez a gyerekek maguk vághatták ki habpapírból a kedvük szerinti mintát, ezeket fadarabokra ragasztva pedig el is készült a Gyermekkönyvünnepen vásárolt olvasmányok legstílusosabb „kiegészítője”.
Szintén 12 órától Papito, az argentin bohóc nevettetett egyszereplős előadásnak kifejezetten hosszúra nyújtott, ámde tartalmas gag-sorozatával. A közönséggel kiváló érzékkel interakcióba lépő clown frappáns figuráit olyan hangulatfokozó zenék kísérték, mint Nino Rota és Carlo Savina Quel motivetto che mi piace tanto-ja (a dal Federico Fellini Amarcord című filmjéből lehetett ismerős a szülői kíséretnek).
Habár a bohóc látványos artistamutatványokat is csempészett a helyzetkomikumra épülő produkciójába, előadásának két legemlékezetesebb pillanata egy-egy általa feladatra hívott közönség-taghoz kapcsolódik: egyszer egy kislány segítségét kérte lufiállatos mutatványának kivitelezéséhez, másszor pedig fejét célnak használva próbált rávenni egy apukát, hogy dobja kobakjára az előzőleg a nézőnek hajított kalapot. Papito kedves alaknak tetszett, úgy döntöttünk hát, a műsor után beszédbe elegyedünk vele. Az f21 neki szegezett „Papito bohóc, te tényleg argentin vagy?” kérdésére azonban csupán annyit válaszolt, hogy „No hablo húngaro”, majd tovább matatott trükköket és álruhákat rejtő bohócládájában.
A dinamikusan mozgó Papito bohóc előadását a viharos taps mellett viharos szél és néhány kósza esőcsepp követte, így a galéria készséges személyzete rögtön az utolsó nevetés elhalkulásával pakolásba kezdett. A következő előadás, Batu-tá kalandjai (Barna Zsombor bábos tolmácsolásában) e technikai átállás miatt kicsit várattak magukra, a B32 színházterme előtt várakozók így nagyjából épp ebédidőben tudták elfogyasztani a magukkal hozott finomságokat.
Megérte szünetelni, hisz Batu-tá kalandjain a nézők dalt tanulhattak, megismerkedhettek magával a címszereplővel, Vitéz László afrikai unokatestvérével (aki palacsintasütő, és a nagymamucika báli legyezője helyett seprűvel páholja a gonoszt), megtudhatták, mi a szélhajtó szörpike, és hogy milyen hangokat ad ki Leóka, az oroszlán, aki a szörpikét elfogyasztva mindjárt olyan „büdibüdi” szagokat csihol, mint egy „kofferbivaly”.
Rögtön az afrikai kalandok utánra, vagyis 14 órára ígérték az elsősorban az iskolás korosztálynak szánt, ám végül lehengerlő profizmussal és sebességgel „óvodásra alakított” olvasásmotivációs foglalkozást Vass Dorotteával, melynek szintén a színházterem adott otthont. A programkezdésre várva megfigyelhettük, amint egy tigrises pólót viselő kisfiú nyuszi–répa–puskát (ami a kő-papír-olló egyik „alfaja” lehet) játszik édesapjával. A szabályokban sajnos nem vagyunk biztosak, a nyuszi megeszi a répát, a puska lelövi a nyuszit, de hogy a répa és a puska milyen viszonyban vannak, az számunkra rejtély maradt.
A beltéri szekvencia után Wolf Kati gyerekkoncertjére már az ígért helyen, a Gárdonyi téren, ám a programban megadott időponthoz képest kis csúszással került sor. Bár az énekesnő fáradtnak látszott, Morzsi, a kutyabáb segítségével mégis sikerült meglágyítania kis közönségének szívét. Fellépését újabb Barna Zsombor-féle remek, a Vitéz László menyecskét keres című bábelőadás követte.
A Kemény Henrik-hagyatékra épülő játék eredetileg Barna Zsombor egyik egyetemi vizsgaelőadása volt, aki a nap második bábos kalandja után kérdésünkre megsúgta, hogy a két történetben megformált kihívás-szituációk közül „a szereplők szemszögéből nézve Batu-tának saját démonjaival vagy démonjával kell megküzdenie, ezért megy végig ezeken a kalandokon. Végül persze sikerül legyőznie a valóságban is megtestesülő démont. Vitéz László esete elég hasonló: ott a Halál a főgonosz, aki mindenféle intrikákkal próbálja csapdába csalni a főhőst. Ha azt nézzük, ez egy felnövéstörténet. A háromfejű kutya Kerberoszt szimbolizálja, Vitéz László tehát leereszkedik a poklokba, hogy ott küzdjön meg az ördögfiókával. A végére felnőtt lesz, átlép az életének egy másik korszakába, és elnyeri Vas Juliska kezét is.”
A bábok szerelmi történetét négytől Kufli óriástársas, majd 17 órától a Rutkai Bori Banda koncertjével egybekötött eredményhirdetés követte, melyen a kétnapos matricagyűjtő- és keresztrejtvényfejtő-verseny első három helyezettjére is fény derült – szó szerint, hiszen délutánra az eső minden esélye elszállt, felhőtlen boldogságot hagyva a Gárdonyi tér vidám forgatagára.
Ozsváth Eszter galériája
A rendezvény első napjáról szóló beszámolónk és galériánk ide kattintva érhető el.
