A hazai részvételi kultúra feltérképezése érdekében 2023-ban fokozott figyelmet fordítunk azokra a kezdeményezésekre és alkotásokra, amelyek valamely módon kapcsolódnak ehhez a törekvéshez. Az Amigos a gyerekekért Alapítvány lassan egy évtizede viszi el a játékos nyelvtanulást a kórházban fekvő gyerekekhez. Legújabb, a Kolibri Kiadó gondozásában kiadott fejlesztőkönyvük mind elkészítésének módjában, mind célzatosságában fontos példája a hazai részvételiségnek.
Márciusban jelent meg az Amigos a gyerekekért Alapítvány legújabb könyve, az Egy világraszóló felfedezés I. című nyelvi útikalauz, melyet április 25-én a Mixátban mutattak be, méghozzá meglehetősen rendhagyó módon.
Már a szerzőgárda nagysága sem megszokott – a teljes írói létszám ugyanis 13, az eseményen a kötet három szerzője volt beszélgetőpartner. Mellettük jelen volt még az Amigos Alapítvány megálmodója és vezetője, Forgács-Fábián Sára, a könyv illusztrátora, Varsányi Orsolya, a kötetet kiadó Kolibri Kiadó vezetője, Pap Zoltán és az Amigo önkéntesek által rendszeresen látogatott SE Ortopédiai Klinika főnővére, Zempléni Katalin. Az eseményt Teszári Nóra újságíró, tréner moderálta, akinek már több rendezvényen is volt alkalma találkozni az Amigókkal.
A kötetbemutató két beszélgetésből állt. Az elsőben három nézőpontból is bekukkantást nyerhettünk a könyv elkészítéséhez vezető útba és az Amigos működésébe, míg a másodikban az Amigók szemszögéből tudhattunk meg egy s mást a könyv-projektről.
A kórházaktól a kiadóig
Kezdésként Forgács-Fábián Sára az alapítvány küldetéséről mesélt. Az Amigos egy egyetemistákból, főiskolásokból álló közösség, és azért fogtak össze, hogy a kórházakban gyógyuló beteg gyermekekhez elvigyék a nyelvtanulás lehetőségét, ezzel meghozva a kedvüket az utazáshoz, a kalandozáshoz, egy jövőképet mutatva nekik. Forgács-Fábián szerint az utazás izgalmas dolog, és saját tapasztalatból tudja, hogy sokszor felemelő tud lenni, ha az ember kirepülhet a kórház fehér falai közül egy új, izgalmas világba. Neki ezt gyerekkorában megadták a szülei és a kórházi dolgozók, és habár nem lett belőle orvos, a küldetésről, hogy visszaadja mindazt, amit akkor kapott, nem mondott le.
Mikor Teszári Nóra a gyermek-Amigo összekapcsolódásról kérdezte Zempléni Katalint, ő elmondta, ez a személyességnek köszönhetően ténylegesen működik. Az Ortopéd Klinikán számukra fontos, hogy a gyerekek minél gyorsabban kikeljenek az ágyból, ne fekve töltsék a napjaikat – erre pedig kiváló megoldást nyújtanak az Amigók. A gyerekek, ahogy tudnak, kimennek hozzájuk a foglalkozó asztalhoz. Sőt, vannak olyan rendszeres visszajárók is, akik az Amigók jelenlétéhez kötik a vizsgálatok időpontjait. Elmondása szerint olyan felszabadult közeget teremtenek, amivel sokak szívét megmelengetik – és nem csak a gyerekekét:
Én már annak is örülök, hogyha marad olyan nővérke, aki nem áll be az Amigókhoz játszani.”
Hogy jobban betekintést nyerhessünk a kórházi foglalkozásokba, Zempléni elmondta, hogy a látogatások előtt az Amigók kimerítő tájékoztatást kapnak, és ezzel felvértezve érkeznek meg a gyerekekhez az alvásidő után, vagyis látogatási időben. Mivel már minden fontos információt tudnak, a rendelkezésükre álló 15-20 percet teljes egészében kihasználhatják a gyerekek társaságában. Az Amigóknak legtöbbször a bent lévő rokonok is örülnek, hiszen ilyenkor saját magukra is van egy kis idejük, ráadásul úgy, hogy tudják, a gyerekek jó helyen vannak.
Ezt követően az Amigos és a Kolibri Kiadó egymásra találásának történetéről hallhattunk. Az Amigos alapítójától megtudtuk, hogy habár a kiadói csoport és az alapítványuk egy épületben található, az Appy közösségi iroda (melynek ők is részei) irodavezetőjétől kapott kontakton keresztül jutottak el Pap Zoltánhoz, vagyis a Kolibri Kiadóhoz.
Majd, hogy kiadói oldalról is megközelíthessük a könyv születését, Teszári Nóra azzal a kérdéssel fordult Pap Zoltánhoz, hogy mi volt az a momentum, amivel megnyerték magukat az Amigók. Pap őszinte dolognak gondolja az Amigók küldetését, és emiatt az önzetlenség miatt már az első pillanattól kezdve tudta, hogy ez egy olyan kezdeményezés, amit támogatniuk kell. Érezte, hogy nehéz feladat lesz, hiszen a szerzőgárdát összefogni már alapvetően nem kis szervezést igényelt, de gyerekként személyesen őt is érintette a kórházi egyedüllét, így mindenképp a része akart lenni a kezdeményezésnek.
„Egy nagy, jól működő kiadó pedig, ami megteheti, hogy támogat olyan projekteket, amik esetleg gazdaságilag nem betonbiztosak, mi mással segítene, ha nem könyvvel?” – teszi fel a költői kérdést. Ebben a formában olyan emberekhez is eljuthatnak az Amigók, akik eddig nem ismerték őket – ha közülük csak páran támogatni tudják munkásságukat, már azzal sokat tettek. Illetve egy könyvet akár 20 év múlva is elő lehet venni:
Ez nem egy olyan dolog, amit elfogyasztunk, eldobunk. […] Az Amigos számára is ez egy olyan jelkép, ami ott lehet a könyvespolcokon, ott lehet az otthonokban.”
Forgács-Fábián Sárától az alap koncepciót is megtudtuk, miszerint már nem csak a kórházban fekvő gyerekekkel szeretnék megismertetni a módszertant, amit ők használnak, hanem az egész világgal, az egészséges gyerekekkel is. Sokáig gondolkodtak, hogy mi lehetne ennek a formátuma, majd egy kuratóriumi esten merült fel először, hogy írjanak egy könyvet.
A projekttel továbbá olyan céljuk is van, ami már túlmutat azon, hogy a beteg gyerekeknek segítsenek és reményt adjanak, vagy kortársaik körében menővé tegyék őket azzal, hogy a megszokott személyességet a kórházakba bevive az idősebb Amigók barátai lehetnek. A kiadvánnyal ugyanis kinyitják a világot mindazok számára, akiknek esetleg nincs lehetőségük utazni, vagy csak most kezdenek el ismerkedni más kultúrákkal.
Abban bíznak, hogy ha egy gyerek elkezdi olvasni a kötetet és megoldja a feladatokat – esetleg megtanulja leírni a nevét arabul, vagy ki tud ejteni hollandul pár szót –, az meghatározó lesz számára a pályaválasztás vagy továbbtanulás során a nyelvválasztásnál. Sőt, ha szóba kerül, hogy hova menjenek nyaralni, hozzá tudjon szólni a beszélgetéshez. Hisznek abban, hogy ezzel a könyvvel egyfajta kíváncsiságot, tüzet bujtogatnak a gyerekekben.
Zempléni Katalin mindehhez hozzátette, hogy azzal a tudással, amit egy-egy ország nyelvéről és kultúrájáról összeszedtek, nemcsak gyerekeknek, hanem az egész családnak is tudnak újat mutatni.
Szerzői és illusztrátori szemmel
A második beszélgetésen a könyv három Amigo önkéntes szerzőjét és a kötet illusztrátorát kérdezte Teszári Nóra. Először Varsányi Orsolyához fordult, arról érdeklődve, hogy ő hogyan került a képbe. Az illusztrátor elmondta, hogy korábban együtt dolgozott egy dizájner telefontokokkal foglalkozó céggel, akik együttműködtek az Amigos-szal, és így egy közös projekt során megismerhette az alapítvány tevékenységét. Elárulta, mikor elkészültek az egyedi telefontokok, Forgács-Fábián Sára felvette vele a kapcsolatot, hogy elmondhassa, mennyire hálás érük, és nagyon tetszenek neki. Varsányi erre elmondta, hogy nagyon szereti, amit az Amigos csinál, és ha lehet, valamilyen formában részt szeretne ebben venni. Ez a kapcsolat azóta is tart: együttműködésük révén születtek meg a karácsonyi zoknik, majd ez a könyv is.
Mikor később a konkrét munkálatokról kérdezték, Varsányi hálásan nyilatkozott arról, hogy szabad kezet kapott az illusztrációkhoz. Első körben készített egy tervet az angol fejezethez, majd annak alapján dolgozott a többin. A beszélgetést tovább vezetve Teszári hasonló jellegű munkáiról is kérdezte Varsányit. Így derült ki, hogy ezelőtt két gyerekkönyvet is illusztrált: Polgár Judittól a Legyél te is bajnok! című sakkos foglalkoztatót, és Mikó Csabától a Kalandok a Balatonon 1. – Avagy a Lukrécia megmentése című mesekönyvet.
Ezután Teszári Ferencz Fannihoz, a projekt vezetőjéhez fordult. Ferencztől megtudtuk, hogy amikor 2019-ben munkavállalóként elkezdett dolgozni az Amigosnál, egyik fő feladata volt ezt a könyv-projektet elindítani. „Félelmetes volt” – mondta. Számára eleinte nehéznek bizonyult a kihívás, nem tudta, honnan fogja meg, hogyan induljon neki, de már rögtön a legelején felállt egy háttércsapat, ami ezen dolgozott, és ez nagyban megkönnyítette a munkát. Az alapvetően négyéves projekt harmadik félévében Sayej Petra vette át Ferencz Fanni helyét, aki szintén lelkesen fogadta a kapott feladatot:
írunk egy könyvet, ott leszünk a polcokon!”
A lányok elmondták, hogy minden félévben egy adott háttércsapat dolgozott a terven, akik folyamatosan cserélődtek – egy Amigo körülbelül 2-3 félévig volt a csapat része. Somogyi Brigitta volt az egyetlen Amigo, aki az összes félévben részt vett a munkálatokban.
Somogyi egy hálás feladatként jellemezte a háttércsapat munkáját, és azt állította, valószínűleg ezért bírta végigcsinálni. Akkor merült fel a könyv-projekt is, amikor csatlakozott az Amigoshoz, és már ekkor úgy gondolta, végig akarja vinni. Habár nem ment mindig fegyelmezetten a munka, afféle dominó effektusként egymás ötleteire építettek, így számára jó volt részt venni benne.
A továbbiakban a moderátor ismét Varsányihoz fordult, azt kérdezve, mikor és hogyan keresték fel őt az Amigók. Elmesélte, nagyjából két éve tartott a projekt, mikor behívták egyeztetni. Ekkor már egy konkrét ötlettel álltak elő.
Mivel a könyv fontos része a nyelv, a nyelvtanulás, a szerzők elmondták, az első és a készülő második kötetben lévő országokhoz mind kötődnek Amigók. Somogyi Brigitta anglisztika alapszakot végzett, jelenleg pedig holland mesteren tanul, így a nyelvtanulás alapból is erőteljes motivációja. Ferencz Fanni nemzetközi gazdálkodás alapszakot, majd pénzügy mesterszakot végzett, így a nemzetközi vonal révén erős kötődés fűzi az angolhoz, illetve a franciához. Sayej Petra turizmust és vendéglátást, majd egészségügyi menedzsment mesterszakot végzett, hozzá Jordánia áll a legközelebb, hiszen a fél családja ott él. Kiegészítésként elmondták, az is fontos volt, hogy olyan nyelvek kerüljenek a könyvbe, amik azon túl, hogy hozzájuk közel állnak, a gyerekek számára is érdekesek legyenek.
A könyv felépítése is szóba került. A szerzőhármas elmondta, az egy-egy országot bemutató fejezeteken belül hat tematikus egység kapott helyet: a gasztronómia, a szleng, a hagyományok és ünnepek, a nevezetességek, a történelmi személyek és a popkultúra. Egy-egy fejezeten belül akár hét-nyolc feladattal, rejtvénnyel és játékkal is találkozhatunk, amik az ismeretterjesztő részek visszakérdezéseiként jelennek meg, a fejezetek utolsó feladatának megfejtésével pedig a következő úticélunkhoz juthatunk. Az országoknak még matricáik is vannak, amiket a könyv füléből kivágott útlevélbe tudunk ragasztani.
Végezetül a legemlékezetesebb pillanataikról kérdezték a négyest. A szerzők a csapatmunkát emelték ki – azt az odaadást és rugalmasságot, ami ott folyt, és a rengeteg motivációt, amit kaptak. Illetve szóba került az a szűk körű összejövetel is, amikor mindenki, a szerzőbrigád és az illusztrátor is először kézbe foghatta a könyvet.
Az egész a kedvenc pillanatom”
– így Somogyi Brigi.
Az Amigosról személyesen
Az esemény kezdete előtt és után lehetőség volt Amigo foglalkoztató füzeteket, zoknikat venni, és természetesen a szóban forgó könyvet is megvásárolhattuk. Az Amigók a helyszínen mutatós, gyermekbarát dekorációval (lufikkal), illetve játékos feladatokkal is készültek. Nem utolsó sorban, lehetőség nyílt beszélgetni velük.
Ezen a társalgáson alkalmunk adódott Harazin Reginát (a kommunikációért felelős Amigo), Varga Virág Adriennt (kötetszerző, a nevezetességek részekért felelt) és Rácz Józsefet (kötetszerző, a feladattípusok kitalálásáért felelt) meghallgatni. Általuk kicsit mélyebben beleláthattunk egy-egy Amigo történetébe és az Amigos működésébe. Megtudtuk többek között, hogy a kórházba egy dobozzal érkeznek az Amigók, amiben különböző játékok, társasok és munkafüzetek vannak, illetve hogy a foglalkozások személyre szólóak és kötetlenek. Ez utóbbi azért fontos, mert a gyerekek napirendje a kórházakban szigorúan meg van szabva, és ezzel az önfeledt játékkal kicsit visszakaphatják a szabadságot és kezükbe vehetik az irányítást, ami a kórházon kívüli mindennapjaikat idézi fel.
Amikor személyes élményeikről kérdeztük őket, Varga az első bevetését emelte ki, ahol végre megtapasztalhatta azokat az élményeket és érzéseket, amikről előtte beszéltek neki. Ezt követően Harazin egy olyan esetet emelt ki, amikor a szokásosnál is több gyerek volt a közösségi térben, mindössze két Amigóra bízva az Ortopéd Klinikán. Rendkívül pozitív élményként emlékszik vissza erre az alkalomra, hiszen profi módon össze tudták hozni egymással a gyerekeket. Minden gyerek előzékenyen, segítőkészen fordult a másikhoz, és ennek ők voltak a katalizátorai – hiszen amit ők csinálnak, azt a gyerekek folytatják, lemásolják a viselkedésüket. Azt mondta, ez az alkalom tökéletes visszacsatolás volt arra, hogy a munkájuk milyen hatással van másokra. Végül Rácz egy olyan esetről számolt be, amikor már bőven látogatási időn túl egy meghitt, családias légtérben még mindig egymással beszélgettek gyerekek és Amigók. Elmondása szerint ekkor érezte azt, hogy ez nem csak őket tölti fel, a gyerekeknek is hasznos.
Mintha felnőttek beszélgettek volna felnőttekkel.”
Végezetül Harazin Reginától az alapítvány terjeszkedésével kapcsolatban is választ kaphattunk: az Amigos elsődleges célja ugyanis, hogy az összes hazai gyermekonkológián jelen legyenek – mivel itt vannak bent legtovább a gyerekek. Ezek közül már csak a miskolci hiányzik.
