„Lehetnek nehezebb napjaid is” – biztosítja olvasóit Shona Innes A rosszkedv olyan, mint egy felhő című, kisgyermekeknek szóló könyvében. A szerző első két kötete 2021 tavaszán jelent meg a Pagony Kiadó Ölelj meg! sorozatában, amely idén ősszel még két résszel bővült.
A rosszkedv olyan, mint egy felhő és A gondolatok kertje az előző két lapozóhoz hasonlóan ezúttal is egy mindennapokat érintő tapasztalatot (előző kötetben az életet, illetve az elmúlást) és egy absztrakt fogalmat (az előző kötetben a családot) magyaráznak el a gyerekeknek, szintén Agócs Írisz csodálatos rajzaival kiegészítve.
Nehéz nem elfogultság nélkül beszélni A rosszkedv olyan, mint egy felhő című kötetről, hiszen számomra ez volt a sorozat legjobban várt darabja. A kötet témája kifejezetten aktuális így az őszi-téli időszakban, amikor folyamatosan szakad az eső és olyan hamar sötétedik, hogy az embernek már felkelni sincs kedve. Mintha maga a könyv is ezt jelenséget mutatná be: az első oldalakon még vidáman játszó kisállatokat láthatunk; süt a nap, vidám színek dominálnak, a szöveg sorai pedig ide-oda hullámzanak, ám ahogy a rosszkedv egyre inkább bekúszik a szövegbe, a nap képe és a vidám színek lassan eltűnnek az oldalakról, helyettük lilás-kékes, sötétebb színek dominálnak.
Mind a szöveg, mind a rajzok kiválóan érzékeltetik a rosszkedv fokozatait és változásait, ahogy egy pár órás vagy napos rossz hangulat átcsúszik szorongásba, esetleg depresszióba. Shona Innes a gyerekek nyelvén, de a felnőtt olvasó számára is tökéletesen átélhető módon beszél egy olyan problémáról, ami átszövi mindennapjainkat.
A rosszkedvbe bele is lehet betegedni”
– hangsúlyozza a szöveg. A kötet fontos állításokat fogalmaz meg a segítségkérés fontosságáról, és arról – amit talán egyébként nem hangsúlyozunk eléggé –, hogy van olyan, amikor el kell fogadni: igen, most rossz kedvem van, „[a] rosszkedv felhője egyszerűen nem hajlandó elmenni, sőt egyre nagyobb lesz.”
A szöveg komoly témájához illeszkednek Agócs Írisz illusztrációi is. A képeken egyre növekedő, dühös arcú felhők üldözik a rémült kisállatokat, vagy sötét füstfelhőként gomolyognak elő az aludni nem tudó kislúd fejéből. Ugyanakkor bármilyen nagy is a sötétség, mindig van egy színfolt, ami megtöri azt és reményt, pici vidámságot kölcsönöz a képeknek: egy színes esernyő vagy egy zöld kockás takaró. Hiszen a rosszkedvből létezik kiút, a felhők pedig elüldözhetőek.
A kötet különböző megküzdési stratégiákat kínál fel az olvasóinak, ilyen például a beszélgetés, amelynek segítségével a többiek napja elüldözheti a felhőt, az elengedés, a figyelem elterelése olyan cselekvéssel, amit szeretünk, vagy a meditálás. Shona Innes, akárcsak előző köteteiben, ezúttal sem különbözteti meg vagy rangsorolja az elképzeléseket. Az elfogadást, a megértést hangsúlyozza. Azt, hogy nincsen rossz megoldási módszer, viszont kiemelten fontos, hogy merjünk segítséget kérni. A komolyabb téma és hangvétel ellenére az olvasó a remény, sőt a megkönnyebbülés érzésével teszi le kötetet. A vidám színek, a nap és a boldog állatkák végül ismét visszatérnek, hiszen a rosszkedv mégiscsak egy felhő, amitől meg lehet, és meg is kell szabadulni.
Teljesen más hangulatot közvetít A gondolatok kertje, ami az előző kötet után igazi friss levegőként hat.
A fejed belülről olyan, mint egy csodálatos kert”
– magyarázza a szerző, miközben a gondolatok színes, egyedi virágokként elevenednek meg a képeken. Ahogy a kert terei különböző kertészkedő tevékenységeket nyújtanak a kisállatoknak, úgy a fejünkben lévő dolgok is más-más cselekvésért felelősek (mint a szórakozás vagy a tanulás).
A gondolatok kertje a gondolatok megértésének és megfigyelésének meditációs módszerét mutatja be. A lapozó mintha az előző könyv által felvetett problémákra adna egy lehetséges megoldási javaslatot, hiszen sok esetben pont az ezerféle cikázó gondolatnak köszönhető összezavarodás az, ami a rosszkedvet okozza. Ezzel szemben itt a csend, a befelé figyelés és az elengedés kerül fókuszba. A képek illeszkednek ehhez a hangulathoz: a mandalára emlékeztető színes virágok, a meleg tavaszi árnyalatok, a meditáló mackók és a kellemesen hullámzó szövegkép pontosan azt a nyugalmat sugározza, amit az írás közvetít.
A könyv utasításait követve az olvasó maga is megnyugszik, és együtt meditál gondolatainak kertjében a kismacival, majd mosolyogva csukja be a kötetet, tökéletesen átérezve annak utolsó sorait: „Csodálatosan fogod érezni magad!”
