Kira Poutanen finn írónő debütáló regénye, A csodálatos tenger már megjelenésének évében, 2001-ben elnyerte Finnország legrangosabb ifjúsági irodalmi kitüntetését, a Finnlandia Junior díjat. A szöveg nyolc évvel később jelent meg magyarul a Cerkabella Könyvkiadó gondozásában, 2019-től kezdve pedig POKET zsebkönyvként is elérhető.
A történet központjában az anorexia, a tanulás miatti stressz, a megfelelési kényszer és a tinédzserkor nehézségei állnak, valamint megjelenik a női egyenjogúság kérdése is. A könyvet a szerző saját érzelmei és tapasztalatai ihlették.
Ezt a személyességet hangsúlyozza, hogy a A csodálatos tenger naplóregény, így minden lejegyzett szó nagy jelentőséggel bír benne. Bába Laura fordítása lírai, nyelvezete és beszédstílusa élőbeszédszerű. A könyv nagyon metaforikus, rengeteg képpel és motívummal dolgozik: a sötétség, a tenger, a víz, a süllyedés élménye rendszeresen visszatérő jelenet a történetben.
A könyv főszereplője és elbeszélője a 15 éves Julia. A szorgalmas lány az osztály egyik legjobb tanulója, otthon pedig segítőkész gyermek. A történet az elbeszélő középiskolába készülés előtti, igen fontos évét mutatja be. Az iskolai terhekkel párhuzamosan Julia vállára a környezetéből fakadóan más típusú gondok is nehezednek: a barátnői egyre többet foglalkoznak a saját súlyukkal és külsejükkel, a szülei között lappangó feszültség pedig egyre gyakrabban tör felszínre. Julia lelki problémái az anorexiájában kezdenek el fizikailag is megmutatkozni.
A könyv első jelenetében egy orvosi vizsgálóban találja magát az olvasó. Innen tudhatjuk meg, hogy a főszereplő lány 48 kilóról indul a történet elején. Kira Poutanen regényében az anorexia sok tényező együttes következménye: a lány élete egyik legkiszolgáltatottabb pillanatában kezdi el azt érezni, hogy kihúzták a lába alól a talajt. Sem a jövőjében, sem a családjában nem talál biztonságot, a környezete állandó, nőiséggel kapcsolatos megjegyzései pedig mélyre fúródnak a lelkében, még ha nem is kifejezetten neki szánják azokat.
Julia épp csak elkezd ráébredni saját női mivoltára, máris temérdek kritikát és különböző véleményt hall a média felől, az iskolából, sőt a saját családi életéből is. Az egyik percben az apja diszkriminálja neme miatt, a másikban csodálatosnak nevezik a lányokat a TV-ben. Ebben az önmagával ellentmondó világban kell Juliának meghatároznia önmagát és a céljait. Bizonytalansága, útkeresése és frusztrációja miatt kezd el futni, majd drasztikusan edzeni és diétázni. Számára nemcsak az ideális alakot jelképezi a fogyás: egyfajta sikerélményt, (ön)kontrollt, erőt és függetlenséget is lát a lepergő számokban.
Az összezavaró példák végül egy gyenge női jellem benyomását vetítik elé, ő pedig egyenlő féllé szeretne válni mind a barátnőivel, mind a férfiakkal szemben, ehhez pedig szüksége van a fogyással járó érzésekre. Julia drasztikusan lefogy, a súlya brutálisan alacsonyra esik. A körülötte élők hosszú ideig nem tapasztalnak problémát a lánynál, és amikor először észreveszik, a legtöbben pozitívan értékelik az átalakulást. A felelősségvállalás kérdése végig ott motoszkál a könyvben – ki tehet minderről? –, de ahelyett, hogy embereket nevezne meg, az egész társadalmat és a rendszert ítéli el.
Julia életének egyik legmeghatározóbb tényezője a szüleivel való kapcsolata. Julia látszólag tökéletes családban él, az idő előrehaladtával viszont egyre inkább ráébred arra, hogy milyen problémák lappanganak a háttérben. A szerző ügyesen rajzolja fel a rokonok közötti erőviszonyokat, az általuk képviselt ellentétes értékeket.
Miközben Julia saját identitását keresi, azt tapasztalja, hogy a saját szülei is nap mint nap csatát vívnak önmagukkal és egymással egyaránt, amelyek feladataik és szerepeik meghatározásából és újradefiniálásából fakadnak. Nagyon fontos motívum az ő vitájukban a férfitekintély, gyakran akaratlanul is belekeverik saját gyereküket a férfi–női párharcokba. Julia a sok nehézség, kétely, elutasítás miatt tehernek kezdi el érezni női mivoltát.
A kötet előrehaladtával egyre inkább hatalmába keríti az olvasót a szorongás. Egyrészt amiért aggódik Juliáért, másrészt pedig mert ő maga is nagyon jól ismeri ezeket a motívumokat. A csodálatos tenger egyik legnagyobb erőssége a valósághű ábrázolásmód: a kamaszok könnyen tudnak azonosulni a gimnáziumi jelenetekkel és a főszereplő élményeivel.
A szöveg nagyon jól kapcsolódik sokak tapasztalataihoz, és ez az összeköttetés teremti meg végül azt a légkört, amiben tényleg lehet nyíltan beszélni nehéz témákról. Bennem is felszakított olyan emlékképeket a testnevelés órákról vagy a rokoni találkozókról, amiket egy ideje már elfelejtettem, mégis jelentőséggel bírtak akkoriban.
A lélektani könyv bárki számára érdekes és tanulságos olvasmány lehet. Segít abban, hogy még több és még pontosabb párbeszéd tudjon kialakulni az anorexiáról és a tinédzserkor nehézségeiről. Kira Poutanen senkit sem hiteget, a valóságot írja le. A regény pontosan olyan, mint egy tenger: habár tele van hordalékkal és tartalommal, mégis tiszta és egyszerű.
Kiemelt kép: cerkabella.hu (szerkesztett)
