Október 26-án az Európai Írók Tanácsa (EWC) megrendítő közleményt intézett az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságához (DROI). A nyílt levél a fehéroroszországi kulturális szférát érő fenyegetésekre, és kimondottan írókkal, fordítókkal, írói szervezetekkel, valamint független könyvkiadókkal szembeni erőszakos fellépésekre hívta fel a figyelmet – adta hírül a prae.hu művészeti portál.
Csupán a 2020 augusztusában rendezett parlamenti választások óta történt, ellehetetlenítő intézkedések felsorolása alapján is közel 40,000 embert tartóztattak le, és szabadságát vesztette legalább 1,200 kulturális szereplő – elismert írók, fordítók, zenészek és színészek. A statisztikákat a Fehérorosz PEN Centre írószövetség készítette. A levél kiemeli, hogy egy átlag elítélt akár négy évet is eltölt a börtönökben Facebook-posztolás, matricázás, vagy éppen cenzúra alatt álló könyvek nyilvános olvasásának vádjával. Mi több, 1500 kulturális szervezetet ért támadás az utóbbi időszakban, amelyből 284 egyesület esett már a Lukasenko-féle legfelsőbb bíróságának, és Ihar Milto legfőbb ügyész radikális “megtisztító” mozgalmának áldozatául – 2021 október 1-én a Fehérorosz Írók Unióját is felszámolták.
Már a puszta off- és online publikáció is gondot okoz: az írók, a könyvkiadók rettegnek, hiszen koholt vádak egész arzenálját zúdíthatják a nyakukba bármely pillanatban. A levél szerint létezik egy feketelista is, azon közszereplők nevével, akik nem nyilvánulhatnak meg semmiféle kormányhoz köthető médiumban. Az állami nyomdák nem vesznek részt a független hírlapok, irodalmi magazinok terjesztésében és finanszírozásában, sőt, nemrégiben fogadtak el egy törvénymódosítást, amivel az állami befolyás még távolabb nyújtózkodhat.
Aki tüntetéseken vesz részt, nem kapcsolhat be élő közvetítést a közösségi oldalakon. Ha telefont tart magánál, bárkit a demonstráció szervezőjének címkéznek, ez pedig automatikusan eljárást von maga után. A kormányellenes tüntetők agitátorok és terroristák a hatalom szemében – és ez egészen elképesztő, már-már kafkai szituációkat idéz elő. A levél példája szerint olyan nyugdíjasokat állítottak törvényszék elé, akik a vonaton Nil S. Hilevich, Yakub Kolas, és Uladzimir Karatkievich köteteket olvastak – mondván, a tiltott könyvek használata és nyilvános mutogatása egyfajta passzív szembenállásként értendő. Extrémista, nyugat által támogatott írásokat a rendőrség figyelmeztetés nélkül elkobozhat. A Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics talán jelenleg a leginkább cenzúra alatt álló író: nevének puszta említése is tiltott az iskolákban és az egyetemeken, azonnali eljárás terhével.
A felhívás elkeseredetten kéri az Európai Unió segítségét, a demokrácia megcsúfolása ellenében, és a szólásszabadság nevében. Közlik, egy éve már annak, hogy első segélykiáltások után szankciókkal fenyegették a rezsimet, az intézkedések azonban mégsem léptek életbe. A levélben ezért most nyomatékosan felszólították a hatóságokat, hogy gyakoroljanak nyomást a fehérorosz állami kulturális szervekre; terjesszék ki a humanitárius lehetőségeket azon emigránsok számára, akik menekülni kényszerülnek az országból; hozzanak létre 6-12 hónapos menedéket biztosító ösztöndíj rendszereket a tehetséges fiatal, vagy már elismert művészek részére; valamint támogassák financiálisan a kormányellenes, független médiát.
A levél szerzői: Nina George (Németország), Maïa Bensimon (Franciaország), Miguel Ángel Serrano (Spanyolország), Myriam Diocaretz (Hollandia), Eystein Hanssen (Norvégia), Markku Loytönen (Finnország).
A fordítást a prae.hu készítette, az eredeti levél az alábbi linken érhető el: https://europeanwriterscouncil.eu/ewc-to-the-droi261021/
