A fák ágai összeérnek, a ketrecek eresztékei is megadják magukat a hőingadozás mantraszerű körforgásának: lehetséges, hogy a szívek és terek ezek után egybenyithatóak lesznek? A léterejüket időlegesen feladó fák is közelebb húzódnak egymáshoz, hogy benntartsák szöveteik között a nyár melegét, de mit tehet az ember, akinek kérge sincs, levele sincs, ága sincs, ellenben szép és takaros ketrece van?
Sárközi Balázs: Jégvirágos ablakban
A fák ágacskái levéltelen
összeérnek.
S mikor a langyos télben félnek
kaparva bekopognak az ablakon.
Bekopoghatsz. S mit tehetek?
Jégvirágos üvegként
párásan fogadom téli rügyeid.
– Belül vagyok, és kívülről nézlek.
Tényleg bekopoghatsz –
de mi lehet az én kezemben?
¬ Beengedlek; s az egymáson
átrohanó integrált ketrecek, melyek
külön örökre üzemelnek
nem tudod, az eresztékek mentén
vagy a több hőt eresztő töréseknél
hajlatokban, fémmel fércelt varratokban
elernyednek.
Kiállok a hóesésbe.
A halmokra rakódó morzsák
meglebbenve ereszkednek
törött gallyakra,
belopóznak, s ott, fagyos
kis szilánkok, feszítő ékek,
beülnek,
mint hideg vándor
vendégek, minden résbe.
Elmosódott üvegen át
az elhulló szilánkok fáradt
hajlása új halmot rajzol,
amely életként lélegzi ki
a betakart ágak lehűlő árnyát.
A gallyak
összeérnek.
Kérgük között a résekben
valami meleg összeszorul –
rügyeik bekopognak
a párásan rájuk omló
morzsák tejüvegablakán.
A kiemelt kép Lutor Katalin fotója
Sárközi Balázs Pápán él, a közelmúltig az ELTE Savaria Egyetemi Központ magyar-történelem tanár szakos hallgatója volt, a napokban fejezte be sikerrel tanulmányait. Az f21.hu újságírója és oszlopos tagja már a kezdetektől fogva. Több alkalommal is jelentettük meg már mind szépirodalmi, mind publicisztikai alkotásait.
