Erdélyi Ágnes műveit Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész gyűjtötte össze az Arckép szavakból című kötetben, ahol a Kovácsék regény mellett válogatott versek is megjelennek, közölt és kézirati forrásokból. 
A köztudatban leginkább Radnóti Miklós féltestvéreként ismert, Glatter Ágnes néven született írónő hat éves korában került Budapestről Nagyváradra az apa halálának következtében, ahonnan később Szilágysomlyóra, majd Bukarestbe költözött. Bátyjához hasonlóan ő is fiatalon lett a holokauszt áldozata, hagyatékával eddig keveset foglalkoztak összmagyar és erdélyi viszonylatban is. Bíró-Balogh könyv eleji tanulmányában, az Életmű – alanyi jogonban (1.) bemutatja, hogy miben áll Erdélyi „ismerős ismeretlen” státusza a magyar irodalomban, majd azt fejtegeti, hogy miért érdemes mélyebben megismerkedni a munkásságával. A saját jogon is értékelhető életmű azonban szükségszerűen más szövegek által rekonstruálható: Radnóti levelezései, Gyarmati Fanni naplóbejegyzései és a korabeli recenziók ezt a célt szolgálják.
Ugyanezen logika mentén maguk az irodalmi alkotások is más művek által meghatározottak, az intertextuális jelenségek pedig rendszerint kulcsfontosságú elemei a szövegeknek. Ezt jól példázza a Kovácsékban felbukkanó Kassák-utalás, mely nem egyedülálló intertextus a regényben, de érdemes rá külön is figyelni, hiszen amellett, hogy Erdélyi irodalmi szocializációjáról árulkodik, művészeti és társadalmi irányzatokat is megidéz.
Kassák Lajos regényes önéletrajza, az Egy ember élete kapcsán merülnek fel gondolatok az alkotási folyamat nehézségeiről. A költői és írói ambíciók által fűtött fiatal lány, Lili – akit könnyedén párhuzamba lehet vonni Erdélyivel, aki mindössze 21 éves volt regényének megjelenésekor – a hiteles művészi teljesítmény példáját meríti Kassák könyvéből:
„Olvastam Kassák Egy ember életében Uitz Béláról, a festőről, hogy több mint egy évig nem dolgozott, aztán mikor újra dolgozni kezdett, kétségbeesésében, hogy semmi nem sikerül, darabokra vagdosta a hatalmas kész olajfestményét. Aztán egyszerre – micsoda öröm és kiteljesülés! – szénnel kezdett rajzolni, dühödten és megszállottan dolgozott napokig, nem evett, nem aludt, fizikailag szenvedve, űzötten dolgozott és megtalálta magát. […] Milyen csodálatosan szép volna, ha én is megtalálnám így a hangom máról holnapra, így, gátlások nélkül dolgozni tudnék és igaznak érezném a szavaimat.” (2.)
Kassák és sógora, Uitz Béla a magyar avantgárd, azon belül pedig az aktivizmus meghatározó alakjai voltak. A Kassák által szerkesztett és kiadott A Tett című irodalmi és művészeti folyóiratban Uitz is közölt rajzokat és műkritikákat, majd a lapnak „a hadviselés érdekeit veszélyeztető tartalma” (3.) miatti betiltása után a MA folyóiratban még nagyobb szerepet vállalt. Előbb főmunkatársként dolgozott, majd társszerkesztővé avanzsált. (4.)
Irodalmi és képzőművészeti formaújítás által igyekeztek politikai üzeneteket is közvetíteni, sőt a mindössze 133 napig fennálló Tanácsköztársaságban vezető funkciókat töltöttek be: Kassák az írói direktórium tagja, Uitz pedig a proletár tanműhely igazgatója volt.
Az általuk képviselt művészeti és ideológiai elképzelések, melyek az Egy ember életében aprólékosan, egyéni perspektívából vannak elmesélve, több helyen is felfedezhetőek a Kovácsékban. Ilyen például az antimilitarizmus, melyet Kovácsné (Kovács Katának, a főszereplőnek az édesanyja) akkor fogalmaz meg, amikor Ferenc József képe leesik a földre: „Nem is bánom. Ha ez, meg a többiek nem csinálták volna a háborút, apád most nem lenne kirúgott kisebbségi vasutas, te asszony lennél már bizonyára, és most nem sírnál itt.” (5.)
Továbbá az aktivizmusra jellemző szociális érzékenység és elkötelezettség a regény egészét végigkíséri, a történet fő szálai határozottan politikai töltetűek: a kisebbségi helyzet, a (női) munkavállalás tapasztalata, valamint az elnyomott kisemberek kilátástalan élethelyzete. A legkézenfekvőbb egyezés értelemszerűen a képzőművészet szintjén van, hiszen az intertextus egy avantgárd festő alkotástörténetét mutatja be. Az analógia ezt követően kiteljesedik a történet előrehaladtával, de nem feltétlenül Lilire, hanem szeretőjére, a szintén festő Tedre vonatkoztatva. Tednek is kétségei vannak saját művészetével szemben: giccses képeket készít eladásra, melyeket hamis névvel ír alá. „Igazi” festményei „expresszionista lelki történésekkel telt képek”, amit leírásokkal is igyekszik alátámasztani az elbeszélő. Első kiállításán éles vita bontakozik ki egy „idősebb úr” és egy „nagyhajú fiatalember” között a művészetről. A nézeteltérés nem szorosan recepcióesztétikai kérdések mentén született, hanem világnézeti és generációs diszkrepanciaként értelmezhető.
Pár nap múlva detektívek érkeznek a kiállítás helyszínére, és levetetnek olyan képeket „amelyek kimerítik a lázítás kritériumát” (6.). Az alapján, hogy a festmények olyan légkört teremtenek, ami miatt a hatóságok közbelépésére van szükség, rá lehet ismerni arra az Uitz-féle alkotói programra, mely „a forradalmi szocialista művészetet” (7.) szorgalmazza. Ez nála a festményei mellett olyan alkotásoknál csúcsosodott ki, mint a munka ünnepére készített pannók (8.), vagy a Vörös katonák előre! című híres propaganda plakát.
Erdélyi Ágnes (újra)felfedezése nem merülhet ki annyiban, hogy közeli rokoni kapcsolatban állt egy megbecsült költővel. Ezért lehetnek jók arra a szövegközi viszonyok elemzései, hogy egyedi nézőpontot és viszonyítási alapot kínáljanak a szerző meg- és kiismeréséhez. A Kovácsékban Kassák mellett Ady, Szilágyi András, Rilke és Tagore is sajátos módon említődnek, valamint a Nyugat és a Korunk folyóiratokról is esik szó. Van tehát mihez nyúlni Erdélyi Ágnes olvasásakor.
Kiemelt kép: Erdélyi Ágnes (forrás: Könyves magazin)
Források:
- BÍRÓ-BALOGH Tamás. Életmű – alanyi jogon: Erdélyi Ágnes (1914-1944). (2020) Megjelent: Arckép szavakból pp. 5–31
- ERDÉLYI, i.m., 88.
- A m. kir. belügyministernek 6.267/1916. B. M. res. számú rendelete, »A Tett« című szépirodalmi időszaki lap eltiltása tárgyában. In: Kelemen (Roland szerk): AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ SAJTÓJOGI FORRÁSAI. SAJTÓJOG A KIVÉTELES HATALOM ÁRNYÉKÁBAN, 2017. Médiatudományi Könyvtár, Budapest. 286.
- Bajkay Éva, Hol a kontextus?, Artmagazin, 2016/87, 58–64. https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/e5a1fcd9cd7a787778854c2b177640bd Bajkay Éva
- ERDÉLYI, i.m.,85
- ERDÉLYI, i.m., 111.
- Szeredi Merse Pál, A „mácastílus irodalmi diktátora Lukács György sznob uszályában” – Az aktivisták a Tanácsköztársaságban, Enigma25. évf. 94. sz. (2018.) 139. online: https://epa.oszk.hu/03300/03329/00009/pdf/EPA03329_enigma_no_94_128-146.pdf
- Uo., 141.
