Csak úgy SPRICCeltek a jelzők a SEK Irodalmi Műhely évadzáró estjén

Vincze Bence 2017. máj. 24. 0 1

Kedd este tartotta évadzáró estjét a SEK Irodalmi Műhely. A rendezvény vendége ezúttal Barták Balázs egyetemi docens volt, a helyszín pedig Szombathely egyik legújabb és legjobb hangulatú kocsmája, a Spricc

Az idei évben harmadik alkalommal vehettünk részt a szombathelyi ELTE SEK hallgatói által létrehozott SEK Irodalmi Műhely rendezvényén. Ezelőtt egy rendhagyó alkalom keretei közt a budapesti központ hallgatói is leutaztak, hogy megtapasztalják a helyi irodalmi atmoszféra gyönyöreit. Akkor a rendezvénynek az egyetemi Campus Clubb adott helyet, amely során a korábbiakban soha nem tapasztalt tömeg gyűlt össze, számos lelkes és tehetséges költőpalántával és az őket káprázattal figyelő irodalomkedvelővel.

A tegnapi Sp(r)icces estén (talán a vizsgaidőszaknak is “köszönhetően”)  a korábban megszokott bensőséges és családias hangulat köszöntött vissza, a műhely megszokott magja képviseltette magát. Igaz, most elmaradtak a pörgős, zajongós mozzanatok, de ezt teljes mértékben kárpótolták a háttérben fel-felcsendülő pszichedelikus rockdallamoktól (is) fűtött, már-már filozofikus eszmecserék.

Fotó: Lutor Katalin

A szervezők újító ötletként az est középpontjába Ernest M. Hemingway Fiesta című regényét helyezték (mindenkinek ajánlani tudjuk nyári olvasmányként), melynek történetéről és gondolatiságáról folytatott beszélgetést Kocsis Marcell (főszervező) és Barták Balázs (egyetemi docens) vezényelték le. A 19 órakor kezdődő Műhely nagyjából felét szánták a világirodalom legnagyobbjai közt méltán emlegetett óriás “kisregényére”, majd következhetett a Fiesta utáni siesta. Ahogy megszokhattuk, a résztvevők nagy része hozott magával saját költeményeket is, amelyek egytől egyig felolvasásra, majd terítékre kerültek. Természetesen nem maradhattak ki az estéből az Újvilág utca dallamai sem, ezek az ősbemutató jellegű zenélések szorosan hozzánőttek az Irodalmi Műhely légköréhez.

Fotó: Lutor Katalin

Kocsis Marcell megjegyzése: “Az est ugyan teljesen más irányba kanyarodott, mint amire számítottam, de mindenképpen tanulságos volt. Barták tanár úr kendőzetlenül és őszintén szedte ízeire a bemutatott verseket, mindenki kénytelen volt elhagyni megszokott komfortzónáját. Barátként hajlamosak vagyunk elhallgatni nemtetszésünket, ezen a jövőben változtatni kell, nem egymást ünnepelni, hanem meggyúrni gyűlünk össze. Ha ennek parázs vita az ára, akkor azt okos mederben maradva fel kell vállalni a továbbiakban!”

Az rengeteg mű közül most Lutor Katalin versét hoztuk el nektek ízelítőnek:

engedi a színét

hiszem hogy a szavak felett ott
lebeg a jelentés. kormányra
kulcsolódó ujjlenyomat-ábra.
az ősz valójában színtelen
nagymosás a soha fel nem száradásban.
hogy pocsolyában születik a vers is.
és már nem a belső kapuk nyílnak meg
csak az órák sétálnak komótosan
ázott kutyák hátán.

12:01 2016.10.19.
mert most tényleg.
én meg téged.

 

Stamler Lili jegyzetel  Fotó: Lutor Katalin

Újabb nagyszerű évet tudhat maga után a “szombathelyi holt költők társasága”, ami most egy rövid nyári szünetre elbúcsúzik tőlünk, hogy szeptembertől új erővel, új versekkel és új tagokkal még nagyobb csodát alkossanak Savaria irodalmi univerzumában.

Fotókat készítette: Lutor Katalin

Categories: IRODALOM