15 éve fordítja, megunni még nem tudta. Pritz Pétert többek között az irodalomhoz fűződő viszonyáról, a Bukowski-fordítás kihívásairól, a vén kujon sikeréről és támadhatóságáról kérdeztem, és még a tavasszal érkező Bukowski-kötet is szóba került.
Hogyan találkoztál először Bukowskival, és milyen volt ez az első élmény?
Száraz, tiszta érzés volt. 1993-ban, a 74-es trolin, az Ajtósi Dürer soron lévő ELTE angol szakáról az akkori munkahelyemre, a Magyar Televízióba tartottam, és egyszer csak felfedeztem magamnak Charles Bukowskit, szerintem a Magyar Narancs hátsó hasábjain, ahol megjelent tőle egy részlet. Majd ’94-ben úgy alakult, hogy kimentem Amerikába, többek között azzal a céllal, hogy megkeressem őt, de mire kiértem, meghalt. Ezt abban a Los Angeles-i könyvtárban tudtam meg, ahová ő is sokat járt, és amiről több verset is írt. Ott olvastam a Nők című könyvét először, és ott döntöttem el, hogy ha nagy leszek, majd egyszer lefordítom.
Mennyire nehéz a Bukowski-nyelv? Milyen nehézségekbe ütköztél a fordítás során?
Bukowski nyelvezete nekem nem nehéz. Nagyjából ez az a nyelv, amit angolul beszélek, maximum egy kicsit modernebb szlenggel. Volt olyan kegyes a sors hozzám, hogy a ’90-es években a húszas éveim nagy részét hosszabb-rövidebb ideig Los Angelesben töltöttem, ahol Bukowski leélte az egész életét (kisebb-nagyobb megszakításokkal, amikor ide-oda utazgatott Amerikában). És mivel Los Angeles-i volt, nagyjából hasonló zsargont tanultam meg ott kint beszélni, mint amit ő is beszélt, még ha ő egy-két generációval korábban is tette ezt.
Bukowskit fordítani viszont azért nehéz, mert rendkívül lényegre törő tud lenni és olyan egyszerűen, kifejezően tudja leírni az élet dolgait – angolul –, amit nem lehet mindig ugyanolyan röviden, tömören és kifejezően visszaadni – magyarul. Így néha egy órát, vagy akár egy napot is gondolkozom egy-egy mondaton. Igyekszem azt fordítani, ami oda van írva a könyvbe. Bukowskit azért nehéz fordítani, mert egyszerűnek tűnik.
Bukowski szerinted mennyire káros irodalmi kapudrog? Én pontosan emlékszem, amikor kamaszkorom hajnalán először olvastam tőle… Utána hosszú ideig minden más nagyon untatott. Hogyan lehet olvasni utána?
Nem tudom, ne engem kérdezz arról, hogy hogyan lehet olvasni Bukowski után, mert még nem tartok ott. 15 éve fordítom az öreget, és egy pillanatig sem tudtam megunni. Sokszor mondtam már, de nekem Bukowski olyan, mint a sör. Az ember, aki szeret a sört, tudja, hogy akármikor is bont fel egyet, az mindig jó érzéssel tölti el. Elégedettséggel, jókedvvel, tettrekészséggel. (Egy ideig.) Én pont így vagyok Bukowskival. Akármikor olvasom el akármelyik mondatát, mindig ugyanazt érzem, és nem tudom megunni őket. Viszont az elmúlt 15 év alatt, miközben akadt sok zenei biográfia, meg egy-két másik szerző, például Hunter S. Thompson, azért az évek nagy részét Bukowski fordításával töltöttem, egyszerűen nem volt elég időm eleget olvasni és elmerülni valakiben eléggé ahhoz, hogy legyen egy újabb olyan kattanásom, mint Bukowski.
Mondhatni, hogy az utóbbi években elhoztad itthonra a Bukowski-reneszánszt. Mi lehet a sikerének titka?
Sokat gondolkodtam ezen magam is, de igazából tök egyszerű a válasz: Bukowski pont úgy élte az életét, ahogyan legtöbben szeretnénk, csak nincs elég vér a pucánkban hozzá – ahogy ő fogalmazott volna. De Bukowski bevállalta helyettünk is, aztán még volt olyan rendes és meg is írta, hogyan kell ezt csinálni, és hogy milyen volt 70 éven át kívülállóként élni, és szerencséjére, szerencsénkre, mindehhez még egy olyan stílust és hangot választott, ami emberek millióiban rezonál, még 25 évvel a halála után is.
Amúgy nem mondanám, hogy Bukowski-reneszánsz van Magyarországon, hisz még csak most fut fel itthon a mester. Lassan, de biztosan, mint kedvenc lovai. Reneszánsza, remélem, majd 15-20 év múlva lesz nálunk.
Mi az, amiért szerinted fontos Bukowskit olvasni?
Bukowski olyan, mint egy kurva jó fej nagybácsi, aki történetesen nem akar megerőszakolni, vagy ilyesmi, hanem csak elmondja, hogy mi van az életben, aztán azt kezdesz vele, amit akarsz. Vagy olyan, mint egy életvezetési tanácsadó, aki mellékesen elárulja, hogy kell úgy élni, hogy az embernek legyen tartása, kiállása, bátorsága, még akkor is, amikor a többség, vagyis a társadalom nagy része nem úgy él és gondolkodik, ahogyan ő.
Bukowski politikailag támadható. Kerülhet a cancel culture célkeresztjébe? Egy ennyire nyíltan outsidert el lehet-e egyáltalán cancellelni?
Csak ilyen grandiózus szlogenek jutnak eszembe, mint például: „Ha Bukowskit el lehetne törölni, már eltörölték volna”, de ezt csak a sör teszi. Bukowski 25 éve halott. Emberek milliói olvassák azóta is a könyveit, és bár néha-néha felkapja a fejét egy-egy furcsa lény, amikor véletlenül a kezébe akad valamelyik könyve, és mond valami hülyeséget róla, igazából senki nem talált még fogást rajta. Talán, mert az igazat mondja, azért nem. Vagyis, szerintem legalábbis, Bukowski már most túlélte a cancel culture-t (is). Egyébként mást nem is lehet vele csinálni.
Vannak olyan szerzők Bukowskin túl, akiktől komoly útravalót kaptál?
Nem tudom, hogy tudom ezt szerényebben mondani, de én az X generáció azon tagjai közé tartozom, akiknek az olvasás mindennapos tevékenység volt az életében, és mivel a gimnázium alatt még orosz katonák sétálgattak a lakótelepünkön, az orosz írók némileg felül voltak reprezentálva. Ennek köszönhetően (nyilván a magyar irodalom mellett) az orosz irodalom nagyjai voltak először hatással rám, Bulgakov, Puskin, Gogol. De leginkább Dosztojevszkij volt az, aki a földbe döngölt, és azóta is a nehézsúlyú irodalmat szeretem. Utána jött a beat korszak, az amerikai háborús meg a mindenféle elmeháborodott, drogos írók, vegyesen: Norman Mailer, Vonnegut, Kerouac, Burroughs, Timothy Leary, Hunter S. Thompson, Tom Wolfe, Irvine Welsh, meg a többiek. Nem sorolnám tovább. Kiemelném még Henry Rollins írásait (meg dalait), azok is nagyban hatottak rám, de óriási élményt nyújtott anno a könyvtárban ülve másnaposan Samuel Beckett, Harold Pinter, Aldous Huxley meg George Orwell olvasása is. Mindegy, aztán jött Bukowski.
A Hévízben megjelent egy novellád, pontosabban egy szándékos Bukowski mimézis, fanfiction, Molotov-koktél délben címmel. Szerintem remekül elcsípted azt, ahogy megélné a jelenlegi polarizált és ingerült Amerikát. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen klímába helyezed?
Nemcsak a jelenlegi polarizált és ingerült Amerikát, hanem a jelenlegi ingerült és polarizált létünket. Ültem a sokadik lezárás valamelyike alatt, sok más emberrel egyetemben én is elképedve néztem az Euro News meg a CNN híreit arról, hogy mi folyik körülöttünk a világban, és annyira megtelt az agyam ezzel, hogy volt egy apokaliptikus álmom, ami Los Angelesben játszódott. Valahogy Bukowskihoz kötöttem a dolgot, talán mert pont annyira voltam másnapos, mint ő szokott lenni, és mivel anno ő megélte a ’92-es Los Angeles-i zavargásokat és kijárási tilalmat, eljátszottam a gondolattal, mit tenne ma az öreg egy kijárási tilalom alatt. Szerintem sikerült megfejtenem. Nagyon élveztem a novella megírását, kellemesen skizofrén élmény volt. Akit érdekel, olvassa el. (108. oldal)
Ez a novella csak egyszeri főhajtás volt Bukowski előtt, vagy izgat a dolog, hogy rákapcsolódj a szépirodalomra?
Régóta készül egy novelláskötet, amiben művész barátaim írják majd meg novelláikat a saját életükből, Bukowskihoz köthető stílusban. Egyszer csak elkészül ez a kötet is, és ebbe én is fogok írni egy következő novellát, meg majd talán egyszer egy egész kötetet. Ráérek még. Amúgy pedig folyamatosan írok ide vagy oda, és igyekszem szépen.
Rendkívül termékeny író volt… Van most a kezed alatt fordítandó szöveg?
Készül egy ideje és még készülni is fog, de ha mindegy jól megy, akkor idén tavasszal megjelenik egy új Bukowski-novelláskötet – kb. öt éve az első új Bukowski megjelenés –, aminek az lesz a címe, hogy A város legszebb nője. Nagyon durva novellák tömkelege.
