Akinek meséin generációk nőttek fel – Így élt Hans Christian Andersen

f21.hu 2020. jún. 1. 0 2

A tündérmesék koronázatlan királya, lebilincselő történeteit gyermekek milliói fújják kívülről, és olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a Rút kiskacsa vagy a Borsószem királykisasszony. Hogyan vált a nyomornegyedben született dán szerző a világ leghíresebb meseíróinak egyikévé?

Szerző: Bezzeg Hanna

A dán származású Hans Christian Andersen 1805. április 2-án, Odense városában látta meg a napvilágot. Ő volt az első olyan dán szerző, akinek sikerült kiemelkednie az alsó osztályból és világszerte elismert, örök érvényű művésszé válnia. Műveit közel 150 nyelvre fordították le, több meséjét a filmvásznon is bemutatták, hazájában pedig valóságos „Andersen-kultusz” alakult ki. A dánok a mai napig rendkívül büszkék írójukra: azon túl, hogy megannyi tér, utca és iskola viseli a nevét, számos szobor is található szerte az országban, amelyek mesebeli karaktereit ábrázolják. A koppenhágai Kis Hableány szobor az ország egyik jelképévé vált, a látványosság évről-évre rengeteg látogatót vonz.

The Little Mermaid Sculpture in Copenhagen
Forrás: TripSavvy

Nyomorúságos kezdetek

Andersen gyerekkora közel sem volt tündérmesébe illő: a nyomortelep embertelen körülményei között nőtt fel, cipész édesapja és mosónőként dolgozó édesanyja azonban igyekeztek mindent megadni a kis Hans számára, kényeztették, és biztatták arra, hogy bátran használja képzelőerejét. Az író The Story of my life című önéletrajzában így fogalmaz: „Apám minden kívánságom teljesítette. A szíve értem dobogott, én voltam élete értelme.

Apja korai halála után a kis Hans dolgozni kényszerült: rövid ideig takácsként, szabóként tevékenykedett, majd egy dohánygyárban is munkát vállalt. Tapasztalatai a felnőttek világából azonban arra ébresztették rá, hogy semmiképp sem akar ezen szakmák valamelyikében dolgozni. 

A tanulás sem foglalkoztatta különösebben, sokkal szívesebben töltötte idejét varázslatos történetek kreálásával, játékbabák által előadott színházi darabok rendezésével és mindenekelőtt álmodozással. Jóllehet, kijárta az iskolát, sosem volt a legjobb képességű diák; a dán nyelv helyesírását sem sikerült hibátlanul elsajátítania. Műveiben a beszélt nyelv stílusában fogalmaz, így írásai frissnek és természetesnek hatnak. 

14 éves korában aztán nyakába vette a világot, és egy postakocsira potyautasként felkapaszkodva, Koppenhágába indulva próbált szerencsét. Amikor édesanyja nekiszegezte a kérdést, mégis mit szándékozik a fővárosban csinálni, Hans így felelt: „Híres leszek! Először kegyetlenül szenvedni fogok, majd híres leszek!”

A hírnévig kétségkívül rögös út vezetett: a fiatal Andersen kezdetben színészként, majd balett-táncosként és énekesként is kereste önmagát, vajmi kevés sikerrel – utóbbival például hangja mutálódásakor kezdtek problémák adódni. A változást reménytelennek tűnő helyzetében az 1823-as év hozta el, amikor Andersen kezdeti irodalmi próbálkozásai a Koppenhágai Királyi Színház igazgatójának kezébe kerültek. Az igazgatót valósággal lenyűgözték az írások, így pénzgyűjtésbe fogott, amelyből Andersen további taníttatását finanszírozta. Későbbi iskolaévei sem alakultak irigylésre méltóan: az intézmény igazgatója megkeserítette a fiatal Hans mindennapjait, és többi tanára sem támogatta írói ambícióit. 1828 és 1829 között végül sikerrel letette vizsgáit, majd nem sokkal később megírta első elbeszélését, amelyet versek is követtek. 

Beköszönt a siker

Az iskola befejezte után megkezdte tanulmányait a Koppenhágai Egyetemen, közben pedig egy új szerelem lépett be életébe, amely soha el nem múlónak bizonyult. Andersen beleszeretett az utazásba, olyannyira, hogy élete 15 évét különböző országokban töltötte. Ahogy ő maga fogalmazott: „Utazni annyit jelent, mint élni”. Bejárta többek között Svájcot és Franciaországot, egy alkalommal Magyarországot is meglátogatta, Olaszország pedig teljesen rabul ejtette. Utóbbiból hazaérve 1835-ben írta meg A rögtönzőművész című, életrajzi ihletésű regényét, amely elhozta számára a hőn áhított sikert. Ugyanebben az évben jelent meg első mesés kötete, amely a Mesék gyermekeknek címet kapta. A kötetben szereplő négy történetet egy Ida Thiele nevű kislánynak, a Művészeti Akadémia titkára gyermekének címezte. 

A rögtönzőművész Dánián kívül már Németországban és Angliában is sikert aratott, a nemzetközi hírnév a maga teljességben azonban az 1840-es évek derekán kopogtatott. Andersent Angliában ekkor már valóságos méltóságként tartották számon, rengeteg összejövetelre volt hivatalos, ezek egyikén találkozott Charles Dickens-szel is. 

Charles Dickens with H.C. Andersen, the 'bony bore', circa 1847 ...
Forrás: Pinterest

A színfalak mögött

Andersen magánéletét végigkísérte az állandó szorongás, alkotásaival ritkán volt elégedett, és többször fontolgatta írói karrierjének megszakítását is. A szerelemben sem volt szerencsés; megrögzötten küzdött a nők figyelméért, mégis kínosan érezte magát társaságukban, sőt egyes források a férfiakhoz való vonzódás jeleit is taglalják. Sosem házasodott meg, gyerekei sem születtek, mégis mélyen ismerte és hűen ábrázolta a gyermeki lelket valamennyi tündérmesében. 

Írásaihoz az ihletet gyakran merítette saját gyermekkorából és élményeiből. Az egyik leghíresebb alkotásának számító A kis hableány 1937-ben jelent meg, majd opera, balett, színdarab és mesefilm formájában is feldolgozták.  Főhőse Ariel, a gyönyörű sellőlány, aki a tenger mélységének rabjaként az emberek világába vágyakozik. A népszerű történetet Andersen azután írta, miután megtudta, hogy a férfi, akit szeretett – egy Collin nevű úriember – megházasodott. Az eredeti mese sötét és ijesztő motívumokkal tarkított, amelyen a Disney sokat alakított, és a megszokott happy end-del is kiegészítette.

A kis gyufaáruslány című meséjében is fellelhetők életrajzi képek, édesanyja ugyanis többször koldulni kényszerült fiatalkorában, míg a Rút kiskacsa ötletét saját gyermekkori emlékeiből mintázta. Utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy sok esetben bizonyos erények nehézzé tehetik a beilleszkedést, ám ezeket az erényeket jókor és jó helyen használva nagy eredményeket lehet elérni.  

A dán szerző meséi, bár kedves gyermektörténeteknek tűnnek, az írások mondanivalóját gyermekek és felnőttek eltérően értelmezhetik, így valójában bármely korosztály számára értékes olvasmányok. És nem csupán értékesek, hanem örök érvényűek és húsba vágóan élethűek is: tragikus és komikus események egyvelegéből építkeznek, csakúgy, mint maga az élet.


Felhasznált források:

https://mult-kor.hu/nyomornegyedbol-indulva-lett-a-mesek-kiralya-hans-christian-andersen-20170804

https://www.danishnet.com/culture/hans-christian-andersen-succesful-author/

Kiemelt kép: Mental Floss

Tags: Dánia, generáció, gyermekirodalom, Hans Christian Andersen, irodalom, kultúra, mese, mesék, nyomor Categories: IRODALOM
Related Posts