Folytatódik Horváth Florencia naplója az idei FISZ-táborról. Ezúttal a rendezvény negyedik napjának eseményeibe nyerhetünk bepillantást.
Az ember mindig a táborok utolsó napjától várja a legtöbbet, de ez alkalommal is péntek az új szombat. Mégis mindenki összeszedi magát, reggeli után begyorsítunk a Terék Anna-féle műhelyen. Papp-Sebők Attila strandos emlékeket idéző versével kezdünk, aztán Nagy Tomi piros csíkos húzástechnikáján lepődünk meg. Bíró Glória ez alkalommal jóval komolyabb szöveggel készül, különleges szavakat emelünk ki, amik egyedivé teszik a verset.
Az ebéd hatalmas meglepetést kelt, svédasztal rántott hússal, sült csirkecombbal, borsósrizzsel, ráadásul kókuszos sütemény is van. A FISZ-tábor jó előre rettegésben tartotta a gyomrukat szerető jelentkezőket, akik ebben az évben végre nyugalomra lelhetnek, és bízva bízhatnak abban, a jól sikerült menüsor jövőre folytatódik.
A délutáni műhelyen Schauta Ricsi őszi nappalokat idéző versével, az én szövegemmel, majd Szabados Ati nyári emlékeket felsoroló és Kiss Dávid gyerekkort a felnőttkorral összemosó verséről beszélgetünk. A foglalkozás elhúzódik kicsit, azon poénkodunk, hogy sajnos eljött a ballagás ideje. Búcsúzóul Szabados Ati olvassa fel a hét elején kapott házi feladat (írjunk paródiát kedvenc költőnkről, méghozzá úgy, hogy a mű a biciklizés tematikáját járja körül) eredményét. Tóth Krisztina Világadapter című, ismert versét választja, az ő verziója A bicikli címet kapja: „Hol rozsdál azóta?”
A csoportok közös fotókat készítenek, valakik a napos, mások az árnyékos oldalra vágynak. Lassan mindenki a színpadhoz szállingózik, ahol Visky Andrással Szirák Péter beszélget. Nagyon tanulságos az egész, Visky sokszor egy-egy mondattal hatalmas igazságokat fogalmaz meg. Arról beszél, hogy soha nem ott vagyunk, ahol a part szakad, hanem mindig ott szakad a part, ahol vagyunk. Visszatérő gondolata, hogy az életben mindig meghívások vannak, választási lehetőségek. Megfogalmazza, hogy aki azt mondja, hogy teljesen összedőlt az élet, az olyan hülye, mint a kerítés, hiszen nem látja az újabb és újabb adódó esélyeket. Arra is kitér, hogy van olyan helyzet, amikor börtönben lenni önazonosabb, mint úgy szabadon élni, hogy ez a szabadság csak papírforma.
Végezetül a közönség által kiválasztott, számozott részleteket olvassa fel a Kitelepítés című új regényéből. Somorjai Réka azonnal kiabálja, hogy százhúsz, Nádasdy tanár úr pedig azt a szakaszt választja, amikor a nagymama olyan szavakat tanítgat unokáinak, amelyeket nem értenek, a magyarázatba pedig végül teljesen belebonyolódik.
A Fiatal Írók Szövetsége idén huszonöt éves, amit mindenes és mindenmentes tortával ünneplünk meg, egységes megegyezés alapján az utóbbi a finomabb. Locker Dávid a sorrend megcserélődésének elemzésébe kezd, édesre esszük a sósat, a vacsora zöldborsós csirkeragu.
Górász Peti megafonba kiabálja, hamarosan kezdetét veszi a szövegpokol, az elsőtáborozók nem teljesen értik a fogalmat és persze egyáltalán nincsenek tudtában annak, mi vár rájuk. Előtte azonban a Pestext csapata mutatkozik be, Kiss A. Kriszta, Szerényi Szabolcs, Kollár Árpi és Smid Robi mutatja be a projektet és az idei fesztivál előkészületeit. Gyors könyvnyeremény-sorsolást is megejtünk, melynek nyertese Hegymegi Flóra.
Ezután tényleg elindulnak a felolvasások, elsőként a Terék Anna vezette csoportunké, amit Vörös István prózaszemináriumának bemutatkozása, majd Nádasdy Ádám műfordító csoportjáé követ. Kollár Árpi büszke arra, hogy ő találta ki a fogalmat, Górász Peti és Konkoly Dani pedig egyre inkább formába lendül műsorvezetőként. Moskát Anita csapata következik, majd Lövétei Lázár Lászlóé, Kollár Árpié és Juhász Tibié. Az eseményt György Alidával, Sárkány Timivel, Somorjai Rékával, Tófalvi Előddel és Demeter Arnolddal ülöm végig, majd a harmadik vacsoránk – lecsó és slambuc – elköltése után kezdetét veszi a hajnalig tartó dansz.
Az eddigi hangulatfelelős csapat egy új taggal bővül, a hangpultnál Soltész Béla. Borbíró Alettával táncolok a Szerelemdoktorra, Terék Annával előadjuk a szokásos belehalós Végső vallomás verziónkat. Kazsimér Somával varázsolok, Hajdu Levivel ordítva éneklem a Hang és fényt, Taródi Lucával a Kockacukor című klasszikusra tombolunk. Kiss Krisztának hajnali ötkor megígérem, hogy visszajövök még, de végül a Terék Annától ellesett észrevétlen távozó technikával aludni térek. Harmatos a fű, lassan elcsendesedik a Királyrét.
Kiemelt kép: Gondos Mária Magdolna fotója
