A SZIFONline szerkesztői, név szerint Pinczési Botond, Vass Norbert és Veréb Árnika az elmúlt egy évben négy városba látogattak el, ahol összesen tíz szerzőt személyesen, előzetes felkészülés után, egyenként közel egyórás beszélgetésre invitáltak. Ezek alkották a Vándorló Írólabor eseményeket, amelyek Debrecenben, Győrben, Szabadkán és Szegeden zajlottak.
Az alkalmak célja az volt, hogy javaslatok, tanácsok felvetésével a szerkesztők segítsék a szövegek formálását, így a szerzővel együttesen, szoros szövegolvasatú, közös szerkesztést végezzenek. Az egyedi műhelymunkák eredményeinek bemutatásaként a SZIFONline szerkesztői április 7-re felolvasóestet szerveztek a Magyar Műhely Galériába, ahol a Vándorló Írólabor-programban részt vett kilenc pályakezdő író munkásságába pillanthatott bele a közönség.
Az est megnyitásaként Vass Norbert főszerkesztő köszöntötte a résztvevőket, valamint bemutatta szerkesztőtársait, Pinczési Botondot és Veréb Árnikát, akikkel együtt valósították meg a Vándorló Írólabor eseményeit. A program ötlete 2020-ban született meg, amikor a világjárvány miatt, ahogyan mindenki, úgy a szerzők is elszigetelve voltak a szerkesztőkkel való személyes találkozástól. A SZIFONline szerkesztői arra vállalkoztak, hogy a pályájuk elején járó szerzőkkel veszik fel a kapcsolatot és alakítanak ki személyes műhelymunkát. A fókusz leginkább a vidéki és a határon túli szerzőkön volt, így a szerkesztők maguk mentek el az alkotók lakóhelyeire. A debreceni, győri, szabadkai és szegedi alkalmakon a szerkesztők már előre elküldött szövegekkel foglalkoztak és igyekeztek kérdésekkel, javaslatokkal készülni, de leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy a szerzők milyen pontokon akadnak el az alkotás során. A Vándorló Írólabor műhelymunkáin született szövegekből olvastak fel a záróeseményre meghívott írók.
Mivel kilenc szerző volt jelen, ezért a három szerkesztő három csoportban szólította fel őket. Az első blokkot Pinczési Botond vezette, aki Tóth Annát, Soós Brigittát és Majláth Ákost kérdezte az alkotói folyamatokról. Elsőként Tóth Anna olvasott fel a szövegeiből, amit Botond kiegészítése követett, miszerint Annának nagyon képszerűek a versei, de ellenben mindig a képzetszerűség világába vonnak be minket. Annánál az egyedi alkotói hang megtalálása és az inspirációk összefüggésben vannak a vizuális művészetekkel, ahogyan az kiderült a szerkesztőnek adott válaszból. Az érdeklődés felkeltése végett Majláth Ákoshoz először a kérdések érkeztek. Botond szerint Ákos verseiben nagyon erősek a gyerekkori élmények, viszont ezek nem nosztalgiával átszőtt szövegek, mivel próbálják színre vinni a gyerekként való gondolkozást. A kérdés úgy hangzott, hogy az alkotási folyamatban van-e szándék a gyermeki gondolkodás megmutatására. Mivel Ákos gyerekpszichológiával foglalkozik, egyrészt ez is ösztönzi erre, másrészt úgy látja, hogy a gyermeki világ tele van humorral és játékkal, ezért sokkal erősebb lelki világlátással rendelkeznek a gyerekek. Ákos előadása után Soós Brigitta is felolvasta a verseit. Botond Brigitta verseiből a kiszolgáltatottság élményvilágát és a szegénység reprezentációját emelte ki és arra kérdezett rá, hogy számára miért lényeges az említett témák költészeti megjelenítése. Brigitta elmondta, hogy fontosnak tartja az ilyen jellegű hangok hallatását, valamint a saját hangját is szeretné megmutatni egyfajta bátorításként, mivel szerinte mindenki átéli a kiszolgáltatottság különböző szintjeit.
Botond köszönetet mondott a szerzőknek és átadta a szót Veréb Árnikának, aki Szabó Gergellyel, Szabó Réka Dorottyával és Nádasdi Évával folytatta. Először Gergely olvasta fel a verseit, majd a szerkesztő kérésére a hamarosan megjelenő első kötetéről beszélt. Árnika ezután Nádasdi Évához fordult, aki szintén felolvasott. Az Évához intézett kérdés arra fókuszált, hogy kik azok a szerzők, akik leginkább inspirálják őt. Erre válaszolva Éva Ladik Katalint emelte ki elsőként. A második blokk utolsó szereplője Szabó Réka Dorottya volt, akinek a felolvasása után a szerkesztő a szövegekben való környezetvédelmi misszió vállalását emelte ki.
A harmadik és egyben utolsó egységben először Papp Gréta verseit hallhattuk. Vass Norbert morzsaverseknek nevezte az írásait, amivel nemcsak a rövidségre utalt, hanem a markánsságra is. Emellett örökségverseknek is nevezte őket, mert szerinte leginkább az hallatszik ki belőlük, amit a szerző örökségként és hagyományként magával hordoz. Ezekkel egyetértett Gréta is, majd készülő, Lepecsételt szoba munkacímű kötetéről beszélt Norbert kérésére. A következő felolvasó az Örökszoba című kötet szerzője, Antalovics Péter volt, aki egyedüli az írólaborosok között, akinek már önálló kötete is van. A felolvasás után Norbert színesnek és karneválinak nevezte a szövegekben megjelenő világot. A szerző kifejtette, hogy leginkább a sajátos létélményekből indul ki a szövegeiben lévő világok megalkotásakor. A Vándorló Írólabor-est utolsó felolvasójaként Schneider Évát hallhattuk. A szerkesztő kiemelte, hogy több téma is felszínre kerül a szövegekben, de leginkább a családi történetek azok, amik dominálnak. Éva elmondása szerint a családi történetek bemutatása mellett a női karakterek megjelenítése is fontos számára.
Lezárásként Norbert megköszönte mindenkinek az érdeklődést és a részvételt, valamint bizakodva beszélt a Vándorló Írólabor folytatásáról, ugyanis terveik szerint újabb szerzőkkel és újabb helyszínekkel szeretnék bővíteni a már meglévő csapatot. Az est egy felszabadult hangulatú kötetlen beszélgetéssel folyatódott, ahol lehetőség volt a szerzőkkel való személyes ismerkedésre is.
