Olykor ez is megtörténhet: az ember a koncerten veszi észre, milyen koncerten is van. Péterffy Lili energikus színpadi jelenléte ehhez csak hozzátett: úgy énekelt, mintha a stúdióból szólt volna, miközben ugrált, tombolt, pörgött, kiélvezett minden színpadon töltött pillanatot és kottajegyet. Körülötte a szövegek ámulatba ejtő tempóval pörögtek, szóval részünkről: “ment a lol”. A Cloud 9+ Szivák Zsoltija pedig még fel sem lépett a színpadra, szinte rögtön mászott is a közönség közé, megteremtve ezzel az igazi közösségi hangulatot. Még a színpadot védő rácsot is megdicsérte – legalább könnyű rajta átmászni. És nem mehetünk el amellett sem, hogy a szövegcentrikus dalokhoz megfelelő hangosítást is kaptunk: nem kellett füldugó, nem üvöltött a zene, hanem úgy szólt, ahogy ezeknek a daloknak szólniuk kell.
Lutor Katalin galériája
