Tegnap hajnalban megérkezett a Trónok harca hetedik évadának negyedik része, ami eddig még soha nem látott csatajeleneteket, sárkányharcot, „jó szíveket”, és érzelmes Starkokat is hozott. Az idei széria eddigi legjobb epizódja volt, ez nem kétség. Na de lássuk sorban, sok-sok spoilerrel, hogy mi is történt!
Síkvidék – Égikert
Vonul el a Lannister.sereg a Tyrellek vagyonával Égikerttől. Jaime nem túl vidáman porciózza ki adósságát Bronnak, amit egy Lannister persze mindig megfizet. A hálátlan zsoldos hiányolja a beigért várat, de potyára zúgolódik. A morcosságot látva célozgat is arra, hogy a Töviskirálynő még szúrt egy övön alulit mielőtt meghalt: a jó öreg Feketevízi persze megint betalált a százas körbe. Dél újsütetű Őrzője, a nagy népszerűségnek örvendő Tarly apu, teljes gőzzel üríti ki síkvidék éléskamráit, és gabonatárolóit, minden mozdíthatót Királyvárba visznek. Bravó! Így kell motiválni a hűbéreseket!
Mindeközben Cersei a Vasbank képviselőjével tárgyal, olyan kimérten, annyira tökéletesen szenvtelenül, minta Tywint kopírozta volna le, ám a tiszteletkörök lefutása és az azt követő egyezkedés igényel már egy pohár bort. Tervei ismét nem pitiánerek: az essosi Arany Kompánia nevű zsoldoshadsereg felbérlése. A bankár pedig kedveli a fizetőképes ügyfeleket, már dörzsöli a kezét a Tyrellek aranyáért.
Észak – Deres
Deresben Kisujj átadja Brannek a sorozat híres-hírhedt fegyverét, a valyr tőrt. Közben persze megint valami intrikára készülve regéli a hazugságait, pechére pont annak, aki mindent tud. Emlékeztek ahogy korábban Sansat tanítgatta, hogy minden lehetőségre készüljön fel, minden variációt előre gondoljon végig, hogy ne érje meglepetés? Ennek fényében roppant szórakoztató a döbbenettől megnyúlt arcát látni, amikor az ifjú Háromszemű benyögi hitvallásának kedvenc szófordulatát: „A káosz egy létra.” (3. évad 6. rész)
Meera elbúcsúzik, nevezzük nevén, koloncától. Megrendülve, megdöbbenve indul vissza a családjához a Nyakra: egyszerűen nem érti miért kellett ennyi szerettének meghalnia, nem érti mivé vált Bran, pedig még ő látott a legtöbbet átalakulásból. A rezzenéstelen arcú fiú sem adja meg neki a megkönnyebbülést, a feloldozást, hogy a hozott áldozatnak volt.e értelme. Köztünk szólva csoda, hogy az ifjú Stark egy ekkora és ilyen gyorsan átadott/megszerzett teher alatt meg nem bolondul. „Nem igazán vagyok Bran.”
Arya végre megérkezik otthonába. Már rutinosabban és sokkal szórakoztatóbban fecseg a kapuőrökkel, mint az első évadban. Gyakorlatilag levonhatjuk a következtetést: hét királyság szerte megfigyelhető az a jelenség, hogy az őrök csapnivalóak. Stark úrnő persze tudja hol találja meg a várban eltűnt húgát: a Kripta homályában, apjuk sírjánál. Ölelkezések… az első… a második. Ahogyan Arya végre igazán átérzi, hogy újra otthon van, úgy halványul Sansa őszinte mosolya a halállista hallatán. Az Istenerdőben Brant persze majd „szétveti az öröm”, az egyik karjával meg is öleli kishúgát – azt hiszem ezzel elérte az érzelemnyilvánítás maximumát. „Láttalak a keresztútnál…” És újra a halállista felemlegetése, Sansa ma már nem fog mosolyogni. Arya–hoz kerül a tőr, aminek még biztos, hogy nagyon fontos szerepe lesz a történetben. A testvérek átvonulása az udvaron mindenkinek mást jelent, Brienne végre megengedi magának, hogy örüljön, Kisujj viszont esélyeket latolgathat, neki itt túl nagy a nyugalom.
Podrick és Brienne gyakorlatozását Arya érdeklődése zavarja meg. „Szép kard. Nagyon szép tőr” udvariaskodás után elkezdődik a küzdelem. Brienne többször meglepődik, kezdetben csak óvatoskodik a „kis” Stark lánnyal, ámde egyszer csak sikerül emberesen felrúgnia. Aki azonban felpattan a földről, már nem Arya, hanem egy igazi No One, aki vérszemet kapott, hogy megmutassa mit is tud valójában. A végeredményt tekintve megint csak Sansáé a döbbenet, nagyon úgy néz ki, hogy a családban egyedül ő maradt az, aki volt. A többiek: a háromszemű, a senki, a halálból visszatért. Kisujj viszont egy újabb tényezőt jegyez fel magának és szerintem felismeri, hogy Arya remek eszköz lehet, hiszen dúlnak benne az indulatok.
Sárkánykő
Daenerys és Missandei lányosan bájos beszélgetéséből kiderül, hogy a makulátlanokról még mindig semmi hír (vajon a kontinensen keresztben masíroznak haza?). Jon megmutatja a Targaryen lánynak a rengeteg sárkányüveget és a barlangrajzokat: az Erdő Gyermekei és az Elsők a Hosszú Éjszaka idején szövetséget kötöttek a Mások legyőzése érdekében. A rajzok többek közt olyan jellegzetes visszaköszönő motívumokat vonultatnak fel, mint például a pajzs és a spirál. Mindkettővel eddig csak a Falon túl találkoztunk. A Gyermekek fája körül elhelyezett kövek spirál alakzatba rendezettek voltak, csakúgy, mint a Mások által legyilkolt lovak tetemei az Elsők Öklénél. A pajzsot eddig csak egyszer láttuk: rögtön az első évad első részében a Mások így „művészkedtek” a vadak hulláival. Miért használják a Mások a Gyermekek szimbólumait? Nem tudjuk még milyen jelentéssel bírnak ezek, de úgy vélem, fontosak lesznek.
No, de visszatérve az eseményekhez: Jon rávezeti Daeny-t, hogy csak szövetséget kötve tudják legyőzni a Másokat, a sárkányokra szükség van abban a háborúban. „Harcolni fogok értetek, harcolni fogok Északért, ha hűséget esküszöl”. Jon persze nem térdel le. Megmondja kerek perec mi az oka, de a lány egyszerűen nem hiszi el, hogy nem pusztán büszkeségből nem hódol be. Észak rögtön széthúzna, nem fogadna el déli uralkodót. Pláne olyat nem, aki az ottaniaknak semmit nem jelent.
A barlangból kiérve Daenerys szembesül azzal, hogy Tyrion stratégiája nem vált be. Nagyon nem. Még az is felmerül benne, hogy a törpe nem is az ő érdekeit tartja szem előtt. A Targaryen-sereg eddigi megmozdulásai kudarcnak minősülnek. Cersei aratja le a földek hasznait, ő meg csak ül egy kis köves szigeten, egyre kevesebb élelemmel. Végre úgy dönt, hogy maga vívja meg a háborúját! Szerencsére olyan ember véleményét kéri ki ezzel kapcsolatban, aki túlélt már pár csatát. Havas Jon pedig elmondja ugyanazt, mint amit Tyrion tanácsolt annak idején, még az indokok is ugyanazok: nem lesz különb az ellenségeinél, nem lesz hiteles uralkodó, ha várak, ártatlanok megperzselésével szerez hatalmat. Most légy okos Daenerys! „Be Dragon!”
Jonnak jelzi Davos, hogy bizony csak a vak nem látja, hogy hogyan néz Daenerys „jó szívére”. Missandei-nek köszönhetően jobban megismerik a királynőt, aki felszabadít, akiben hisznek a követői és akit saját akaratukból választottak uralkodónak. Imádom Davos humorát: „Megbocsátasz, ha átállok hozzá?” És egy bónusz nyakon ragadás a szigeten: egy Greyjoy hajó hozza Theont, aki csak azért ússza meg élve a találkozót Jonnal, mert megmentette Sansat.
Királyvár kapujában
A Rózsaút végén, Királyvárhoz közel de még a Feketevíz gázló túloldalán téblábol, pihen a Lannister-sereg vége. A Királyölő nem siet, az üzenet is megjön: az arany már beért a városba, lazíthatnak az emberek. Tarly apus viszont még meg is korbácsolná a lemaradottakat, egyre „szimpatikusabb”.
Szegény Rickonnak – és nem Dickonnak – osztja az észt éppen Jaime és Bronn, amikor meghallják a dothraki horda közeledését. Volt már csatajelenet a sorozatban, de ilyen még soha. Alakzatba álló Lannister-katonák, akiket szó szerint lerohannak, lemészárolnak a lovas-nomádok. Támadó sárkány, ami óriási, ami pokollá változtatja a vízpartot. Drogonra hiába záporoznak a nyilak, teljesen reménytelennek tűnik a küzdelem, amelynek során ember, állat, gabona, bor, és ellátmány-hegyek égnek halomba. Száll a pernye. Tyrion döbbenten nézi a mészárlást a biztos távolból. Jaime utasítja Bronn-t, hogy használja a Skorpiót, ám már az odajutás is kalandos. Kedvenceim az ilyen fajta vágatlan jelenetek – ez a harmadik a sorozatban – ahogy Bronnt üldözi a dothraki, miközben a fegyverhez ér. Hihetetlen időzítés, látvány, embertelen kaszkadőrmunka. És lenyűgöző… a zuhanó majd támadó sárkány, a gazdátlan szürke lovat kiszemelő Bronn. De Drogonból ki kell húzni a lándzsát, és Jaime meglátja a lehetőséget! Mint egy igazi westerosi lovag, vágtat a hatalmas sárkány felé- A drámát Tyrion aggódása csak fokozza. De megjön Bronn, a felmentő sereg: együtt zuhannak a vízbe. Megmenekültek a tűztől, de vajon kijönnek-e valaha a vízből?
A történelem legérdekesebb halálesetei – 3. rész: Trónok harca vs. valóság
