Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech-et, vagyis ismertebb – és egyszerűbb – nevén; Salvador Dalít nem kell különösebben bemutatni, hiszen a 20. század művészetének kiemelkedő alakja volt.
Az 1920-as években feltörekvő szürrealizmus úttörőjeként vált ismertté a spanyol-katalán származású fiatalember. Sokan csak a mélyen elvont alkotásairól ismerik, azonban kevesen tudják, hogy a képzőművészet mellett a filmművészetben is jártas volt, emellett forgatókönyvíróként és szobrászként is helyt állt.
Dalí és a mentálhigiéné
Az igazság az, hogy Dalí és a mentálhigiéna két, egymástól kilométeres távolságra álló fogalom. Élete során több mint húsz bejegyzett mentális rendellenessége és fóbiája volt a skizofréniától elkezdve, a Borderline személyiségzavaron (instabil kapcsolatkezelés, nehéz önelfogadás) keresztül a paranoiáig. Ezekhez mind hozzájárult, hogy gyermekkorában édesanyja lánynak öltöztette, apja bántalmazta, és hogy fiatalon elhunyt bátyjának reinkarnációját látták a szülők a fiatal Dalíban. Félelmei, elfojtott érzelmei inspirálták a legnagyszerűbb alkotásait. Rettegett a női test látványától, a rovaroktól és a fekáliától is, melyek az álomszerű képek állandóan visszatérő elemeivé váltak.
Dalí és a filmművészet
Mint említettem, a szürrealizmus ikonja nemcsak a képzőművészetben volt jártas. 1929-től kezdve számos filmrendezővel dolgozott együtt, kezdve Luis Buñuel–lel, akivel közösen készítették el az Andalúziai kutya című filmet, majd az 1930-ban bemutatott Aranykor című francia filmdráma szövegkönyvében segédkezett. Alfred Hitchcock 1945-ös Elbűvölve nevezetű filmjének ismert álomjelenetét is Dalí készítette el. Kevésbé ismert, de annál inkább látványos filmipari alkotása (nevezhető inkább hagyatéknak is) a Walt Disney Company-val a 2003-ban debütált animációs rövidfilm, a Destino, melyet még 1945-ben, 58 évvel a bemutatás előtt kezdtek el készíteni, de a II. Világháború miatt sok pénztől elestek, így nem sikerült a premierig eljutniuk életük során.
Dalí és a szobrászat
Dalí – ahogyan sok más jelentős művész – a festészeten kívül a szobrászatban is megmutatta tehetségét. Egyaránt készített monumentális alkotásokat és kisplasztikákat, valamint ékszereket is. A kültéri szobrok nagyrészt bronzból készültek, ilyenek példaképp az Alíz csodaországban (1977), Az Idő tánca (1979), vagy a Diadalmas Elefánt (1975).
Kisplasztikáinak többsége valójában a kültéri szobrainak makettjeiként is felfoghatóak, ezek készültek el elsőként, amiket később a külterek díszeinek szántak.
Kattints a képekre a nagyobb méretért!
Dalí és az irodalom
Harmincas évei tájékán kezdett el foglalkozni az irodalommal, melynek eredménye a több mint harminc darabot számláló könyvpublikáció lett. Dalí írásait gyakran jellemezte „enyhe” egoizmus, exhibicionizmus, s ezt nem is bizonyíthatja jobban semmi, mint maguknak a könyveknek a címei, példaképp a legismertebbek; Salvador Dalí titkos élete (1942), az Egy zseni naplója (1963), vagy a Dalí by Dalí (1970). Könyveiben kínos őszinteséggel beszél életéről, annak megrázó, vagy egyenesen riasztó momentumairól, de ezeket gyakran ágyazza egy humoros, vagy néha játékos kontextusba.
Talán amik még a könyveinél is híresebbek, azok az utókorra megérett idézetei, melyekben – valljuk be; sok hatalmas igazságot találunk:
„A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.”
“Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett – a lopás, a plágium… – egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.”
“Gyűlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.”
“Mivel a televíziót, a mozit, a sajtót, az újságírást úgy tekintem, mint a tömegek elzüllesztésének és elhülyítésének hatalmas eszközeit, ezért imádom arisztokratikusan használni őket. Minél több hülye fut Dalí után, annál drágábban kelnek el a képeim.”
Még a vak süketnéma is észreveszi, hogy ezek a “bölcseletek” Dalí tollából származnak. Az egoista, magamutogató modor és a profán, de őszinte megnyilvánulásai tették többek között őt azzá, akit ma úgy ismer a világ, hogy a szürrealizmus manifeszációja egy emberi testbe zárva.
